Chapter 9: Jealousy

Sziasztok. Ahogyan ígértem itt van a következő fejezet. Várom a visszajelzéseket, kommenteket, pipákat. 

Köszönöm a 21 rendszeres olvasót. Remélem tetszik a részt. Írjatok komentet és jó olvasást.

Imádlak titeket.

Üdv, Cassie. :)
___________________________________________________________

 Jealousy-Féltékenység

Anti Ftiness Club- Lábnyom

"Honey szemszöge:"

Másnap reggel fáradtan kellek fel. Esküszöm néha nem tudom hová tenni magamat. Néha nem tudom mit miért teszek. Egyszerűen néha csak hagyom hogy a cselekedeteim  irányítsák az életemet és ez nagyon nem jó. Sok rossz dolgot követtem el az életemben. Nem azt mondom, hogy megbántam a  tegnap estet. Egyáltalán nem. Próbálom magamban letisztázni az érzéseket. Csak sok minden történt amiket még mindig nehéz felemésztenem. De ugyebár nem élhetek a múlt árnyékában, muszáj a jelentre koncentrálni. Ezért próbálom újra felépíteni az életemet. Magam köré húzni újra egy falat, és csak azokat közel engedni magamhoz akiket tiszta szívemből szeretek és tudom, hogy ők is szeretnek engem. És ennek érdekében tisztán kell látnom, nem szabad, hogy újra elvakítson az a bizonyos "rózsaszín köd". 

Próbálom tisztázni magamban a történteket és az érzéseimet. Fáradtan ülök fel majd a telefonomért nyúlok és megnézem az időt. 9 órát mutat. Ma szabadnapos vagyok. Fel kelek, felöltözöm majd a hajamat kifésülöm és összefogom lófarokba. Lemegyek a konyhába. Gyorsan összeütök egy kis rántottát majd miután megettem leülök a kanapéra és bekapcsolom a TV-t. Épp a Kínos című sorozat ment. Két részt adtak belőle. Csengőt hallok. Hirtelen ugrok fel a kanapéról és kapcsolom ki a TV-t és csoszogok oda a az ajtóhoz majd kinyitom. Miki áll előttem. Fülig érő mosollyal.
-Hát te?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Hozzád jöttem, szerinted?-néz rám kicsi hülyén.
-Bocsi, csak..mind1-dadogok.
-Bejössz?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Aha-mondja majd beljebb lép.
-Figyelj. Elvinnélek egy edzsésre-mondja.
-Milyen edzésre?-kérdem
-Az mind1, csak pakolj össze pár cuccot. Atléta, cica nadrág stb- hadarja gyorsan majd aprót bólintok és összepakolok. Magamra kapok még egy pulcsit és odalent felveszem a kabátom a cipőmet.
-Szóval milyen edzés?-kérdem miközben bezárom az ajtót
-Majd meglátod-mondja
-Meglepetés-néz rám
-Te meg a meglepéseid-forgatom meg a szemeimet mosolyogva.
-Nyugi-mosolyog.
......
Olyan negyed óra múlva Miki leparkol a kocsival majd kiszáll és én is így teszek.
-Miki, mit keresünk itt?.-kérdem felvont szemöldökkel az épületet bámulva.
-Gyere és meglátod-húz be az épületbe. Egy box edzés. Oké, miért jöttünk mi ide? Miki vált egy pár szót egy számomra idegen férfival aki bizonyára a hely tulajdonosa lehet és  beenged minket az edzésre.
-Na jó Miki, most már tényleg mit keresünk mi itt?- nézek körbe.
-Beszéltem Destiny-vel aki azt mondta hogy régebben boxoltál és gondoltam..-hadarja.
-Öhm..okés-mondom majd egy puszit nyomok az arcára.
-Gyere meg mutatom a női öltözőt-húz maga után Miki
..................

Az edzés valami hihetetlen jó volt. Végre újra boxolhattam. Rég óta nem boxoltam. Még utoljára M.O-n, azt hiszem és nagyon hiányzott hogy végre kiélhessen a dühömet. Jó volt. Ahogy elnéztem Miki is elég hamar belejött. Szóval minden tökéletes volt és hálás vagyok Mikinek hogy újra részem lehetett egy ilyen edzsésbe.
Miután visszaöltöztünk és visszamentem az edző terembe. Mikit láttam meg a recepciós vagy valami hasonló csajszival beszélgetni. Ahogy elnéztem a csaj eléggé rá volt kattanva Mikire. Oda mentem hozzájuk.
-Mehetünk-néztem Mikire.
-Szuper, amúgy Honey ő itt Anastasia, épp most fizettem ki az edzést-mosoloyog Miki.
-Aha, kifizetted-nézek a csajra majd Mikire.
-Ő a barátnőd?-kérdi Mikitől a csaj felvont szemöldökkel.
-Igen, valami olyasmi- vakarja meg Miki a tarkoját.
-Mehetnénk?-kérdem felvont szemöldökkel Mikitől. Mire meg ragadja a kezemet és elindulunk a lift felé majd beszállunk.
-Az ilyen lányokat legszívesebben,hu...-kezdem el mondani.
-Cuki vagy mikor féltékenykedsz-mosolyog Miki.
-Tessék? Én nem féltékenykedek, úristen-nézek rá.
-Ja, szerintem sem- vigyorog.
-Fejezd be, ez nem vicces- nézek rá szúrós szemekkel.
-De, az-mondja.
-Vak én sem vagyok. Végig a mellét bámultad-nézek rá.
-Bolond vagy istenem- vigyorog még mindig. Hirtelen ragadja meg a kezemet és ránt oda magához. Megölel.
-Ne gondolj butaságokat, édesem. Senki másra nincs szükségem-súgja a fülembe.
-De akkor is-nézek fel rá.
-Na, fejezd be-mondja majd megcsókol és a lift jelez hogy leértünk. Kiszállunk majd elindulunk a kocsihoz.
........
-Mi lenne ha összedobnál valami kaját? Éhen halok-szólal meg Mik. Épp a kanapén ülünk és egy sorozatot néünk.
-De persze, csinálok valamit-állok fel hirtelen majd a konyhába megyek.
-Köszönöm-kiabálja utánam. Apró mosoly kúszik az arcomra. Gyorsan főzni kezdek, közben pedig csak agyalok tovább. Fogalmam sincs miért van még mindig itt? Hiszen belátást nyert a múltamba, a jelenembe. Bele pillanthatott a sötét múltba, megismerte Christ. Megismert engem és a démonjaimat. Látta ahogy küzdök saját magam ellen. Mégis még mindig itt van és nem tántorít. Fogalmam sincs mivel és mikor érdemeltem ki. Csak tudom, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő az egész világon. Már semmi sem állhat az utamba. Mind végig míg meg nem ismertem egy nagyon vékony kötélen táncoltam. És sose gondoltam volna hogy egyszer elszakad és nagyot zuhanok, de így történt. Nagyot zuhantam és akkor még nem volt ki elkapjon. De most azt hiszem ha esek, van aki elkap és talpra állít és kiragad a sötétségből.
Hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré és pedig összerezzenek a karjai között.
-Nem akartalak megijeszteni- suttogja majd egy apró puszit nyom a nyakamra.
-Nem soká kész van a kaja-mosolygok.
-Csodás-mondja. Olyan fél óra múlva már mosogattam miközben Miki csak bámult egy széken ülve.
Hirtelen csörrent meg a telefonom, kezemet meg törlöm majd kibányászom a telefonom a zsebemből és felveszem.
-Tessék?-szólok bele majd megfordulok, így meg pillantom Mikit.
-Honey, szívem. Te vagy az?-kérdi egy női hang.
-Attól függ kivel beszélek?-kérdem felvont szemöldökkel. Miki kíváncsian néz rám.
-Szívem.Olyan jó újra hallani a hangodat. Nagyon sajnálom hogy cserben hagytalak- halkul el a hangja a mondat végére és csak reménykedni tudok benne, hogy nem azzal beszélek akire én gondolok.
-Honey, az édesanyád vagyok-suttogja a telefonba mire hirtelen nyomtam ki a telefon és Mikire néztem aki már előttem állt.
-Ki volt az? Úgy nézel rám mint aki szellemet látott.-néz rám Miki. Én nem szólalok meg. A kezemben a telefonomat szorongatom és Mikre pillantok.
-Ki volt az?- kérdi újra.
-Anya- csak ennyit bírtam mondani neki. Nem bírtam többet kinyögni. Vége.