2013. december 12., csütörtök

Chapter 8: Cause I Love You

Sziasztok. Itt az új fejezet. Próbálom mindig időben hozni a fejezeteket, de nem mindig sikerül. Úgy döntöttem, hogy most már minden pénteken vagy talán szombaton lesznek új részek. De biztosan lesz olyan mikor elcsúszok, mert nekem is meg van az életem és nem mindig van annyi időm mint amennyit én szeretnék. Meg ugye közelednek az ünnepek is, de mondom próbálom mindig időben hozni a fejezeteket, hiszen imádok írni, és rövid idő alatt ez a blog is nagyon a szívemhez nőtt. És imádlak titeket.
Na akkor jó olvasást és ne felejtsetek el kommentelni és pipálni.
Üdv, Cassie.

____________________________________________________________
Cause I Love You-
Mert szeretlek

 "Honey szemszöge:"
Lassan nyitom ki a szemeimet. Bár igazából semmi kedvem sincs felkelni. Inkább maradnék az ágyban és nézném egész nap a TV-t egy zacskó csoki mellett. De nem tehetem meg . Ott van a csapatom akik karácsony előtt fellépünk és még sokat kell gyakorolnunk. Akkor ott van Mikiék videóklippje, ami szinte a sehol sem áll. Miki...nos vele kapcsolatban még mindig vegyesek az érzéseim. Már mint oké, nagyon rendes meg kedves srác. És pont ezért. Mivel érdemeltem ki én ezt a bánásmódot? Egyszerű a válasz: semmivel. Már pedig ő mégis mindig kedves és megértő, és amikor padlón vagyok talpra állít pedig alig ismerjük egymást. Most egyszerűen csak azt érzem hogy minden zavaros, de tényleg. Csak reménykedni tudok, hogy Chris lemondott már arról, hogy mi valaha újra egy pár legyünk. Bár ahogy őt ismerem nem hiszem, hogy végre békén hagyna. De a legfőképpen az aggaszt, hogy mi van ha bántja Mikit. Már pedig simán kinézem belőle. Ő nem fél semmitől, se senkitől. Ő egyszerűen az az ember aki nem ismer félelmet és bármi áron megszerzi azt amit akar. Én csak nagyon féltem Maykee-t, mert ha valami baja történik azt sose bocsájtom meg magamnak. Azért fontos nekem annyira, hogy megvédjem attól az agresszív állattól. Mellesleg ő ott volt nekem amikor senki más.Az ember idővel megtanulja értékelni még a legcsekélyebb dolgokat is, mert rájön hogy bizony voltak és még lehetnek is olyan idők mikor csak magadra számíthatsz, és ilyenkor vissza sírod azokat az időket amikor nem voltál totál egyedül, hanem ott volt melletted a családod, a barátaid, és a legrosszabb dolog ebben. Bizony...
Mert most jelenleg bármit megadnék azért hogy a családommal lehessek. Úgy érzem, hogy azzal, hogy el jöttem Magyarországról, azzal cserben hagytam őket. És ez így is van, szerintem..
Mert oké, az álmomért jöttem el nem pedig egy férfi miatt, ahogyan annak idején anyu. De akkor is. Nincs nap hogy nem gondolok apára és a kis húgomra. Minden este, mielőtt elaludnék azon agyalok, hogy vajon minden rendben van velük? Nem történt velük semmi baj a nap során. Mert a sors rafinált lehet és bármi történhet velük egyik napról a másikra. Hirtelen állok fel az ágyról és veszem ki a ruhákat a szekrényből majd bemegyek velük a fürdőbe. Gyorsan le zuhanyzom majd felöltözök. Még mindig fáradtan nézek bele a tükörbe. A hajamat összefogom majd felteszek egy alap sminket. Még fújok magamra egy kis parfümöt és vissza megyek a szobába. A telefonomat meg a pénztárcámat belepakolom egy kis táskába. Majd a szekrényből még előkeresek egy sapkát meg egy sálat amit nem régen vettem. Levánszorgok a nappaliba.
Most ha akarnék se bírnék reggelizni, inkább magamra kapom a kabátot meg a cipőt és elindulok a munkahelyre. Ismét gyalog megyek, bár lehet hogy nem kéne. Mert majd meg fagyok út közbe. Hát igen, December van.
...............


-Sziasztok- mosolyogva lépek be a próba terembe amint meglátom a kis csipet csapatomat akik éppen nagyban dumálnak valamit.
-Szia Honey-kiabálnak egyszerre. Igen, ők mindig így köszönnek nekem és nekem muszáj rajtuk mosolyognom majd megrázom a fejem és beteszem a CD-t.
-Nah vége a gyerek napnak, mindenki fel és vágjunk bele-mondom majd a tükör elé állok, ők követnek és beállnak és elindul a zene.  Az egész testemet átjárja a zene és szépen lassan át is veszi az irányítást. Csak hagyom ahogyan mindig. Még egy jó párszor elpróbáltuk a táncot.
-Okés, már ennyi skacok-mondom a tánc végén. Pár perc múlva mindenki távozik a teremből. Előtte szinte mindenkivel váltok pár szót. Majd miután mindenki elment iszok egy pár korty vizet és beteszem Mikiék CD-ét a lejátszóba és újra a tükör elé állok és belekezdek a koreográfiába amit már rég összeállítottam, de még Mikinek nem sikerült meg tanítanom, de sebaj. Ami késik az nem múlik. A zene véget ér és én fáradtam ülök le a földre, de egy hangot hallok meg ami az ajtó irányából jön, egy ismerős hang.
-Ha én így tudnék táncolni, hát...-halottam még hangját. Rá néztem a tükörre az ajtófélfának támaszkodott és vigyorgott. Egy hirtelen mozdulattal állok fel és szaladok oda hozzá. Fogalmam sincs mi ütött belém, csak szorosan magamhoz öleltem.
-Megfojtasz, ugye tudod?-kérdezte miután lassan elengedtem.
-Ne haragudj-mondtam.
-Semmi gond, örülök hogy ennyire örülsz nekem. Miért kaptam ezt a nagy ölelést?-kérdi felvont szemöldökkel, mosolyogva.
-Csak azért mert örülök hogy itt vagy és most már nincs mitől félnem-mondtam.
-Chris?-kérdezte felvont szemöldökkel. Aprót bólintok amiből Miki mindent ért.
-Ugye nem bántott?-kérdezi
-Nem, csak összefutottam vele a próba előtt. Megfenyegetett., azt mondta hogy nem fogja hagyni, hogy ha továbbra is találkozunk  akkor nem áll jót magáért, ami nála egy dolgot jelent-magyarázom hadarva.
-Erőszakot-szűri ki Miki a fogai közül ezt az egy szót, aminek mégis nagy jelentősége van.
-Igen, és Miki ha bármi bajod esik én nem bocsátok meg magamnak, érted? Ha..- kezdek el zokogni.
-Ismerem Christ és tudom mikre képes, átéltem és ha valami bajod lesz én...- nem tudom befejezni a mondatot mert Miki a karomnál fogva magához ránt és szorosan átölel.
-Ne sírj, minden rendben lesz, nem fog bántani, oké?-mondja miközben megölel.
-De igen, bántani fog mert tudja hogy ez fájna nekem a legjobba, érted? Ismerem már-nézek fel rá.
-Ne aggódj emiatt. Nem fog bántani, ha meg igen akkor se aggódj jó? Megoldok mindent.- néz rám.
-Hogy mondhatod hogy ne aggódjak miattad?-kérdem felvont szemöldökkel még mindig a könnyeimmel küzdödve.
-Hé, nyugi. Amúgy meg ha tudni szeretnéd meg tudom magam védeni- mondja.
-Jó, de nem ismered őt. Nem tudod mire képes. Én bele fogok őrülni ha bánt téged- nézek rá majd letörlök egy könnycseppet
-Ahogy már mondtam, ne aggódj Honey.-néz rám.
-Na, gyere ide-mondja majd mégegyszer megölel.
-Egyébként miért féltesz engem annyira?-kérdezi.
-Mert szeretlek-suttogom halkan és reménykedem hogy nem hallotta.
-Tessék? Mit mondtál?- kérdi mire kibújok az öléséből.
-Nem mondtam semmit-törlök le egy könnycseppet.
-Ne nézz hülyének. Tisztán hallottam, azt mondtad hogy szeretsz- mondja.
-Nem mondtam ilyet- hazudom, és ezt ő is pontosan tudja.
-Honey, legalább magadnak ne hazudj. Hallottam amit hallottam- néz rám mosolyogva.
-Na figyelj, a fiúkkal elmegyünk este bulizni. Nem tartasz velünk?-kérdi felvont szemöldökkel.
-De szívesen-mosolygok.
-Szuper, akkor 8-ra érted megyek-mondja.
-Rendben, de nem kezdenénk el próbálni?-kérdem felvont szemöldökkel mire Miki csak bólint.
....................

Mayke pontban nyolc órakor ott volt értem, viszont az utat végig csendben töltöttük el. Ő vezetett én pedig az utat bámultam és a rádióba szóló zenét hallgattam. Majd nem sokára Miki egy hatalmas épület előtt parkolt le. Kiszálltunk a kocsiból. Beléptünk az épületbe. Üvöltött a zene, de nem zavart. Hiszen imádom a zenét és szerintem ezzel Miki is így van. Megragadta a kezemet és a pult felé húzott ahol a banda többi tagja ült és egy-egy pohár alkohol mellett beszélgettek.
-Sziasztok srácok-köszönt Miki.
-Miki, na végre. Sziasztok-mondta Dani majd Boti is köszönt.
-Sziasztok-mosolyogtam.
-Hone,y jó újra látni téged.-mosolygott Dani.
-Titeket is fiú-mondtam.
-Kérsz valamit?-fordult felém Miki.
-Egy pohár whiskey jó lesz-mondtam majd Miki rendelt 2 pohár whiskey-t amit a pultos egyből a kezünkbe nyomott. Míg a fiúk beszélgettek addig én csendben megittam a pohárban lévő alkoholt. Majd Miki felém fordult.
-Gyere velem táncolni-ragadta meg a kezemet a táncparkett felé húzott. A DJ pont most váltott egy gyors dalról egy lassúra, aminek én csak örültem.

Óvatosan fogta meg a kezemet, majd kicsit feljebb emelte és a levegőben megtartotta, míg a másik kezemet a vállára vezettem és ő közelebb húzott magához. Hihetetlen volt. Végig a szemébe néztem, és csak arra tudtam gondolni, hogy igen, ő az a személy akit odafentről küldtek nekem. Azt hiszem megtaláltam az én hősömet, aki megment ha még a szakadék széléről is szólongatom, még akkor is amikor már teljesen lehetetlen a helyzet. Megtaláltam az őrangyalomat, akit azért küldtek hogy vigyázzon rám és megóvjon akár Christől, vagy más valakitől. Az én megmentőm...
-Min gondolkodsz annyira?-kérdi hirtelen.
-Csak..rajtad-mosolygok.
-Rajtam? Pontosabban? Kifejtenéd nekem kérlek?-kérdezte mosolyogva.
-Azt hiszem meg találtam a hősömet, az én őrangyalom-mosolyogtam miközben végig a szemébe bámultam.
-Megtiszteltetés édesem, az őrangyalodnak lenni-vígyorgott.
-Oh, valóban?- kérdezem.
-Igen-mondja.
-És ne félj Chirstől , minden rendben lesz, megígérem-suttogja majd ajkát óvatosan az enyémekre nyomja. 
Hálát adhatok Istennek, hogy mellém sodorta ezt a fiút. Tényleg igazán szerencsés lehetek, hogy ő itt van nekem. Van egy olyan idézet, hogy Adj hálátm



2 megjegyzés: