Chapter 3: Like An Angel

Sziasztok. Ismét hamar meg hoztam a fejezetet. Köszönöm a pipákat és a feliratkozokat, viszont komment jöhetne több. Nyugodtan írjátok le a véleményeteket, jöhet hideg-meleg csak tudjam, hogy min kell javítanom. A fejezet remélem, hogy tetszik nektek.

A következő fejezet péntek körül lesz fent. Várom a véleményeteket.

Üdv, Cassie.

____________________________________________________________________________

Like An Angel- Mint Egy Angyal

"Nincs szükség rohanásra. Ha meg kell történnie, meg is fog. A jó időben, a jó személlyel, és a legjobb okkal.

"Másnap reggel":

Tiszta kómásan ébredtem reggel.

Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd egy normális külsőt vettem fel.
-Oké, kész vagyok, azt hiszem-gondoltam magambaan.

Na ja, külsőleg készen vagyok, de belül gy roncshalmazra hasonlítanám magam.

Lelkileg nem kicsit vagyok a padlón. Hirtelen bevillantak a tegnap este történtek. Ittam a bárpultnál, táncoltam és ott volt Mayke is.

Úristen, csókoztam vele.

Nem, nem, nem ez nem igaz. Pedig megfogadtam, hogy soha de soha nem kezdek ki olyannal akivel együtt dolgozom. Ezt Chirstopher után fogadtam meg. Nemet mondtam egy csomó olyan pasinak akik szívdöglesztők és minden lány álma. De akkor mi történt velem tegnap? Mi történt? Mindössze két napja ismerem ezt a fiút és máris megcsókolom. Nem vagyok komplett, komolyan mondom.

Gyorsan felkapom a táskámat meg a telefonomat és elindulok a munkahelyre.

Ismét gyalog megyek. Bár hűvös szél fújt nem érdekelt, csak a tegnapon tudtam agyalni és hogy mi lesz most. Tisztáznom kell a dolgokat Mikivel.

Lassan odaérek és elindulok átöltözni.

Gyorsan magamra kaptam egy atlétát meg egy gatyát és elindultam a táncterem felé.

Még nem volt ott senki így megfogtam magam és leültem török ülésben a tükör elé.

A szemeim a padlót bámulják. Csak agyalni tudok, azon hogy mit fogok mondani Mikinek.

Nem akarom újra elkövetni azt a hibát, hogy beleszeressek a munkatársamba.

Ajtó csapódást hallok. Az egész testem beleremeg, gyorsan felpattanok és az ajtó felé nézek.

-Nem akartalak megijeszteni-néz rám Miki.

-Semmi baj, csak gondolkoztam-mosolygok.

-Öhm.-vakartam meg a tarkómat.

-Minden rendben?-jön közelebb.

-Azt hiszem..igen-mosolygok.

-Azt hiszed? Mi a baj?-kérdi

-Semmi csak....tegnap nagy hibát követtem el-nézek bele a szemeibe.

-Tudom mire gondolsz, de azt nem értem miért lett volna hiba-magyarázza.

-Azért Mayke, mert én jártam egy fiúval aki itt dolgozik, és miután szakítottam vele megfogadtam soha többé nem jövök össze munkatárssal-mondom.

-És ez a fiú még a mai napig meg keseríti az életemet-folytatom.

-Nem minden fiú egyformába-néz rám.

-De igen, az. Kezdhetnénk a próbát?-kérdem felvont szemöldökkel.

Aprót bólint majd elindítom a zenét.

.............

-Oké, ennyi volt mára-mondom majd kikapcsolom a zenét.

-Fárasztó volt-néz rám.

-Majd hozzászoksz-mosolygok.

-Van kedved meginni egy kávét?-kérdi

-Bocsi, de nincs túl sok kedvem-nézek rá.

-Akkor esetleg haza kísérhetlek?-kérdi 1000 wattos vigyorral.

-Miért ne? Csak előtte átöltözök-mondom.

.............

-Itt vagyunk-mutatok a házra. Haza felé nem túl sokat beszéltünk.Miki kérdezett pár dolgot én meg udvariasan válaszoltam, de semmi több.

-Bejössz?-kérdem a kapu előtt.

-Ha nem gond-mosolyog.

-Dehogy-mondom majd kinyitom a kaput. Majd a bejárati ajtóhoz lépkedek is azt is kinyitom.

Leveszem a kabátomat meg a cipőmet.

-Érezd magad otthon-mondom majd ledobom a táskám a kanapéra.

Mayke is leveszi a kabátját meg a cipőjét.

-Kérsz inni?-kiabálok a konyhából.

-Aha-hallom meg a hangját. Így két pohár kolával megyek vissza a nappaliba. 

Miki nekem háttal áll, egy szekrénysort tanulmányozza. Ahol rengetek díjam van, meg képek.

-Tessék-nyújtom oda a neki az üdítőt.

-Köszi-mosolyog majd újra a képeket bámulja.

-Ők kik?-kérdi 

-A csapatom, tudod koreográfus vagyok, meg tánctanár is- magyarázom, mire felnevet és tovább nézi a képeket.

-És ki ez a kislány?-kérdi

-A kishúgom-mondom.

-Nagyon aranyos-mosolyog majd egy másik képre mutat.

-Ő az édesapám-mosolygok.

Látom, hogy tekintetével újabb képet kutat, bizonyára anyával való közös képet keresi.

-Mielőtt megkérdeznéd, hogy anyáról miért nincs kint képem, azért mert alig ismerem-mondom, mire kérdőn pillant rám.

-10 éves voltam mikor elhagyott minket-válaszolok bár nem kérdezett semmit sem.

-Sajnálom-mondja.

Aprót bólintok.

-Egyedül laksz?-kérdi felvont szemöldökkel.

-Igen. Már egy éve, hogy eljöttem Magyarországról-mondom.

-Magyar vagy?-kérdi féloldalas mosollyal.

-Csak félig, de te az vagy nem?-kérdem.

-De. Megnézhetem a szobádat?-kérdi

-Aha, gyere-megfogom a kezét és felhúzom őt az emeletre.

-Ez az, bár nem nagy szám-nyitom ki az ajtót előtte. Lassan belépked majd körbe néz.

A szeme megáll az éjjeli szekrényemen lévő képen, majd rá pillant a gitárra.

-Zenélsz?-kérdi felvont szemöldökkel.

-Hát..tanultam gitározni és néha játszok rajta-ülök le az ágyra.

-Szabad?-kérdi mire aprót bólintok és kezébe veszi a gitáromat. Leül velem szembe az ágyra.

-Mit szólnál egy magyar dalhoz?-kérdi felvont szemöldökkel. 

-Szuper lenne-mosolygok majd belekezd az első hangba.

MDC- Szerelem Vándora

Tökéletesen mutat a kezeiben a gitár. Még tökéletesebben játszik rajta. Egy gondolat motoszkál a fejemben:-Hol volt ez a fiú eddig? De ezt  a fejem legmélyebb szakadékába próbálom elrejteni. Nem szabad, nem helyes ilyenekre gondolnom, de olyan szívdöglesztően néz ki és még kedves is. Ritka fiúk egyike, na de Chris is ilyen volt, amíg ki nem bújt a szög a zsákból.

"Én nem akarok senki lenni, ha nem vagy itt
Így elfogyok, ahogy a láng
Én nem tudok valaki lenni, ha nem vagy itt
Egy út kéne még hozzád"- ismerős sorokat hallok meg. Meg állapítom, hogy ez egy Vastag Csaba dal. 

"Így kitagad az ágy és fáj az ébrenlét
És sivatag a Föld, hol körben járok én
És kinevet az idő és minden perc egy év
De valahol a remény azt súgja látlak még"- énekli tovább a dalt.

"Hát megyek a Vénusz fénye után
És megyek a tévedéseim országútján
Mentség nincsen rá
Érj hozzám"- itt már rám néz, egyenesen a szemeimbe. 

"A szerelem vándora lettem már
Ki soha nem ér oda, aki rossz bolygón jár
És csak téged vár
Érj hozzám
Érj hozzám
Óóó"-folytatja még mindig engem bámulva.

Miután befejezte a dalt, leteszi a gitárt az ágyra és rám pillant.

-Imádtam-mosolygok.

-Tudod, olyan megfejthetetlen vagy számomra-rázza meg a fejét.

-Egyik pillanatban meg csókolsz. Másikban elküldesz. Egyik pillanatban azt látom rajta, hogy odáig vagy értem.-magyarázza.

-Hát..ilyen vagyok-mondom.

-Minden okkal történik, talán az is, hogy találkoztunk. Próbállak megfejteni de egyáltalán nem könnyíted meg a dolgomat-mosolyog.

-Hidd el, majd ha jobban megismersz tudni fogod miért vagyok ilyen-mondom.

-Talán.-mosolyog.

-Úgy nézel ki mint egy angyal-szólal meg hirtelen. Rá pillantok és észre veszem, hogy a az arcomat tanulmányozza.

-Korántsem vagyok az-mosolygok. Hirtelen megcsörren a telefonja.

-Bocs-mondja meg felveszi.

-Mondjad- szól bele.

-Most?Nem érek rá-mondja Miki.

-Muszáj? Jó megyek, szia-mondja majd leteszi a telefont.

-Ne haragudj, csak a fiúk voltak. Betettek egy plusz próbát, és mennem kell-néz rám kis kutya szemekkel.

-Semmi baj, kikísérlek-ugrok fel az ágyról. Lerohanunk az emeletről. Fel kapja a kabátját és a cipőjét.

-Örülök, hogy belepillanthattam, az életedbe-mondja.

-Attól még nem ismersz-mondom.

-Előbb-utóbb az is sikerülni fog, bármennyire nem akarok-mosolyog majd nyom egy puszit az arcomra és kilép az ajtón.

Nagyot sóhajtva dőlők le a kanapéra.

A plafont kezdem el bámulni. Miért van az, hogy ilyen rendes? Ha bunkó lenne nem tetszene ennyire. 

De így. Nem tudom ebből mi lesz. Jó nem fog kisülni az tuti, de meg akarom ismerni. 

Nem tehetek róla, sódór az ár és egyre jobban elmerülök a vízben. Érzem nincs kiút.