2013. október 31., csütörtök

Chapter 2: Feel The Rhythm

Sziasztok. Hihetetlenek vagytok. Még csak a prológus és az első fejezet van fent de már van 10 rendszeres olvasom. Köszönöm, sokat jelent. És itt is lenne a következő fejezet, lehet hogy túl hamar hoztam, de azért remélem nem nagy gond. Jó olvasást, várom a kommenteket, rendszeres feliratkozokat.
Üdv, Cassie.


_____________________________________________________________________
 Feel The Rhythm- Érezd A Ritmust


- A szokásos lesz-mondom a számomra már jól ismert pultosnak a helyi kávézóban.
-Adom, elvitelre?-kérdi
-Nem, itt fogyasztom-mosolygok rá. Majd a kezembe nyom egy pohár kávét, kifizetem és leülök egy üres asztalhoz.
Újabb nap, újabb kihívások. Elég nehéz úgy dolgozni, hogy tudod, bármikor belefuthatsz az exedbe akit a pokolra kívánsz. Bár sose gondoltam volna, hogy valaha tudok majd így embert utálni mint őt. De a dolgok változnak amikor a saját lábadra állsz és belekerülsz egy olyan világba amit úgy hívnak "valóság". Amikor megismersz olyan embereket, akiktől gyermek korodban a szüleid annyira óvtak.
Igazából még csak most értettem meg, hogy apa miért óvott mindig is annyira engem. A legtöbb szülő sosem akarja, hogy a gyermekét bántsák, vagy csalódást okozzanak neki. Apa is pontosan ugyan ilyen volt velem, mindig is. Féltet, mindentől és mindenkitől. Tisztán emlékszem a napra amikor elhagytam Magyarországot. Azt mondta, hogy: "- Bár fájó szívvel de elengedd, mert tudja hogy a saját utamat kell járnom. És bármi is lesz ő büszke lesz rám, és tudja, hogy meg fogom állni a helyemet a nagy világban".
Hát hogyne. Csak ez egyáltalán nem így történt. Nem álltam meg a helyemet. Csak mindent sikerült elcsesznem. Gondolkodtam már rajta, hogy felmondok a munkahelyemen, de ezzel csal csalódást okoznék apának és a kis-csipet csapatomnak is. Nem fogok felmondani, csak Chris miatt, bár lehet jó ötlet lenne, legalább nem látnám őt minden egyes nap. Apának nem mondtam el a igazi okát, annak, hogy miért szakítottam Chirssel. Bár csak párszor találkozott vele, de tudom, hogy kedvelte őt.
Egy aranyos, kedves és ártatlan srácnak ismerte meg. Miközben ezek a tulajdonságok korántsem valltak rá. Csak álca volt az egész, egy jelmez melybe kapaszkodhattam, ha valami gond volt.
De azt mondják: egyszer vagy utóbb minden kiderül. És milyen igaz.
Így úgy döntöttem inkább nem mondom el apának, hogy a drága kislánya egy rohadt bűnözőbe szeretett bele. Anyát már 10 éves korom óta nem láttam. Apával se sokat beszéltünk róla. Tudom, hogy nagyon fájó pont neki. Anya óta egy nővel sem randizott, vagy járt volna. Elmondása szerint, az életében csak két nő férhet bele és az a két lánya. Én és a kishúgom. Bár nekem mindig is hiányzott egy anya. De hál istennek apához mindig fordulhattam.
Gondolataimból legjobb barátnőm, Destiny szakított ki.
-Bocs, hogy késtem-pattan le a a velem szemben lévő székre.
-Semmi gond. Mi a helyzet?-kérdem vigyorogva.
-Semmi sincs, veled?-kérdezi
-Szokásos. Munka-munka hátán. Egy újabb táncos videóklippen kell dolgoznom-magyarázom.
-Szegénykém. Tudom,hogy mennyire utálsz sztárokkal dolgozni-kortyol bele a kávéjába.
-Hát eléggé, ráadásul fiú banda. Az énekessel már találkoztam,de nem valami szimpatikus. Tipikus sztárocska-mondom.
-Legalább helyes?-kérdi Dest pimasz vigyorral az arcán.
-Eléggé az-vágom rá.
-Na de induljunk már mert elkésünk-mondom.
Destiny táncosnőként dolgozik ott ahol én is.
.........
Kb.  10 perc alatt beértünk a munkahelyre.
-Ma buli?-kérdi Dest felont szemöldökkel miután beértünk az épületbe.
-Nem sok kedvem van hozzá.
-Honey, ne csináld már. Jót bulizunk este és kész. Na akkor munka után az épület előtt sziia-mosolyog majd már itt sincs. Fejemet megrázva lépek be az öltözőbe. Gyorsan átöltözök és elindulok a táncterem felé, ahol már biztosan a három "jó madár" vár rám.
-Sziasztok-mondom .
-Szia-mondják egyszerre mire odalépek eléjük.
-Honey Smith vagyok, a koreográfus-nézek rájuk.
-Szia, Dani vagyok és ő itt Boti-mondja az egyik srác
-Mi pedig már találkoztunk-mosolyog a harmadik srác.
-Igen. Akkor meg mutatnám nektek a táncot jó?-kérdem felvont szemöldökkel.
Aprót bólintanak majd beteszem a CD-t a lejátszóba mire elindul a zene.
Belekezdek a táncba......
....
-Mit szóltok?-kérdem mire vége a dalnak.
-Nekem bejön-mondja egyből Mayke.
-Nekem is tetszik-mondja Dani mire Boti csak bólogat.
-Figyelj. Úgy beszéltük, hogy mi nem táncolnánk, mert nem annyira az erősségünk a tánc-magyaráz Botond.
-Okés. Akkor neked kéne betanítani a táncot, jól mondom?-nézem Mikire.
-Igen-bólogat.
-Tök jó, hogy meg tudtok beszélni. Szerintim mi ide már nem is kellünk, lelépnénk mer még ezer dolgunk van-hadar Dani majd ott sincsenek.
-Szóval...-kezdek bele.
-Rendelkezel valami táncos múlttal?-kérdem.
-Nem igazán..kezdjük ott hogy nem is tudok táncolni-mondja
-Hát ez szuper. Nem lesz könnyű dolgom-mondom majd a lejátszóhoz lépek és elindítom újra a zenét.
-Állj oda és próbálj utánozni-mondom mire azt teszi amit mondok.
Elkezdem neki mutatni lassan a lépéseket, de nem igazán megy.
-Ez így nem jó-nézek rá.
-Gyere ide-mondom.
-Állj ide mögém-magyarázok mire ott terem mögöttem.
-Mit csináljak?-néz bele a tükörbe így pontosan jól látja az arcomat.
-Fogd meg a derekam. Érezd a ritmust, hagyd hogy a zene irányítson csak ne gondolkozz. Felejts el mindent. Itt most csak te,én meg a zene vagyunk-nézek bele a tükörbe.
Kezeit lassan a derekamra teszi és lassan kezdünk el mozogni.
-Alakul-mosolygok majd mutatom a következő lépést.
................
-Hihetetlen, hogy újra elrángattál bulizni, miközben semmi kedvem sincs hozzá-nézek Destinyre.
A szórakozó klub előtt várakozunk. Pár perc múlva sikeresen bejutunk az emberekkel teli helyre.
A bár pult felé veszem az irányt mire Dest, közli velem, hogy elmegy táncolni.
Szuper. Leülök az egyik székre és kérek egy pohár whiskey-t.
Gyorsan lehúzom, majd a tánc parkett felé pillantok.
Felállok és elindulok táncolni.
Érzem hogy a zene újra és újra felém kerekedik és egyszerűen nem tudok gondolkozni.
A tömeg közepén állok. Fogalmam sincs kik ezek az emberek, nem is érdekel.
Azt se tudom Destiny, merre van csak táncolok és táncolok, míg sikeresen meg nem feledkezem a külvilágról.
Emberek táncolnak körülöttem. A nagy tömegben szinte már levegőt sem kapok.
Érzem, hogy testem köré egy kar fonódik.Lassan megfordulok, mire egy ismerős arcot pillantok meg.
-Ezt meg mire véljem?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Te mondta, hogy ne gondolkozzak-mosolyog.
Igaza van. Ma este megfeledkezem mindenről.
Nem érdekel se Christopher se senki körülöttem. Elegem van, hogy mindenkinek meg akarok felelni.
Egyszer mindenki felnő és követ el hibákat. Egy hibát az ember kétszer nem követ el, hanem vagy ötször-hatszor elköveti ugyanazt a hibát, mire tanul belőle. El fogom követni újra azt a hibát, hogy elfeledkezem arról ki voltam otthon, Magyarországon. Elfeledkezem arról, milyennek látnak mások. Nem fogom tovább játszani a jó kislány szerepet. Nem vagyok jó.
Hagyom hogy a zene sodorjon minket és a karjai végig a csípőmön pihenjenek.
A dal végén meg fordulok és lassan ajkait ajkaimra nyomja. Hihetetlen érzés őt megcsókolni.
Biztos vagyok benne, hogy helytelenül cselekszem. Nem tudom miért de a veszély és a rossz mindig vonzótt, vagy talán Mayke nem is olyan  rossz fiú, hiszen nem is ismerem őt. Ahogyan ő se engem. Nem tudja az érzéseimet, hogy miken mentem keresztül, hogy milyen voltam régen és hogy most milyen vagyok.
De egyet tudok: muszáj lesz őt megismernem. Nem tehetek róla, még csak két napja ismerem, de jobban vágyok most rá mint bármi másra.

1 megjegyzés: