Prologue

Sziasztok. Igen, igen megint egy új blog. Már biztosan unjátok. De ez most nem One Direction vagy Justin Bieber blog.  Remélem, hogy tetszeni fog nektek a blog és várom a kommenteket, pipákat és a rendszeres olvasókat.Remélem kapok pár véleményt. :)

 

" Amikor ránézel egy emberre, akárkire, jusson eszedbe, hogy mindenkinek megvan a maga története. Mindenki keresztülment valamin, ami megváltoztatta."

Mindig lesz egy pont, amikor rájössz, hogy mindeddig egy hazugságban éltél. Mindig lesz egy pont amikor rájössz, hogy a való élet nem mindig a legjobb. Mindig lesz egy pont, amikor azt hiszed ennél rosszabb már nem lehet. Mindig lesz egy pont, amikor csak magadra számíthatsz. Mindig lesz egy pont, amikor megpróbálsz erősnek maradni. És majd egyszer lesz egy pont az életedben, amikor rájössz, hogy megváltoztál, hogy talán most a helyes utat választottad, mert nem tudsz a jelenre úgy koncentrálni, ha még a múlton rágódsz. Azt mondják minden okkal történik. Talán így is van. Talán minden rossz azért történt, mert megérdemeltem volna? Nem tudom. Szörnyű dolog, amikor az ember mindent megpróbál azért, hogy boldog legyen, mégsem sikerül neki semmi. Amikor azt hiszed, hogy végre megtaláltad az a fiút akivel boldog lehetsz, aki mosolyt csal az arcodra, de végül rájössz, hogy akit megismertél az csak egy hazugság volt.

Amikor megismered az igazi énjét, megkérdezed magadtól: 'Ki ez a fiú?' Majd lassan rájössz, hogy az a fiú akibe beleszerettél, az csak egy oltári nagy hazugság volt. Amikor megismered az igazi énjét, lassan kiábrándulsz belőle. Mert a fejedben egy tökéletes kép van róla. Igen mint az igazi tündérmesékbe.

  A teremben üvölt Taylor Swift- I Knew You Were Toruble című dala. Hagyom, hogy a zene átjárja a testem, és a ritmus átvegye az irányítást a testem felett. Tudjátok amikor táncolok, mindent elfelejtek. Legalább abban 3-4 percben nincs semmi baj, semmi rossz. Csak a zene, a tánc és én. Minden erről szól.

Mert azt lehet mondani, hogy ez az életem. 

  Honey Smith, csak egy 19 éves lány. Ki egész életét a táncnak szentelte és sosem gondolta, hogy egyszer majd távol kerül az otthonától. London, egy érdekes város.  Mennyi érdekességet tartogathat egy ember számára, igaz? Honey, ki félig magyar-félig angol származású. Egy éve hagyta el Magyarországot,ott hagyva édesapját és kishúgát. Így most Londonban tengeti mindennapjait. Édesanyjával 13 éves kora óta nem találkozott.

Szerelem? Elég fájdalmas dolog, főleg Honey szemében. Amikor azt hiszed, hogy minden tökéletes és Happy-End lesz a vége, majd rájössz, hogy a fiúban egy ördög bújt el, angyali jelmezben.

Christopher,egy koreográfus ki eleinte ártatlan és jófiút játszott Honey szemében. Úgy szokták, mondani, hogy előbb vagy utóbb minden ki derül? És ez milyen igaz. Christopher, valódi énje nem igazán mondható, ártatlannak. Drogok, alkohol, lopások, helytelen út? Igen, ez jellemezni a fiút. Bár elég jól titkolta valódi énjét a lány elől. De minden kiderült.

  De mi van ha egyszer jön egy fiú, ki tényleg más. De te nem tudsz megbízni benne, hisz már annyi fájdalmat okoztak neked. De mi van ha ez a fiú valóban a szőke herceg lehet? Mint a tündérmesékben? És te mégis elszalasztod a lehetőséget, csak már előtte bántottak téged? Őrültség lenne.

  Mi van ha jön egy magyar fiú, ki teljes szívéből tud szeretni? 

" Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod, hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz."