Chapter 10: All I Want For Chirstam Is You

Sziasztok. Hol is kezdjem? Ide is elérkeztünk. 10. fejezet. Köszönöm az eddigi kommenteket, pipákat és a feliratkozókat. Nagyon hálás vagyok nektek és remélem továbbra is velem tartotok és követni fogjátok a történetet. Meg is hoztam az új fejezetet. Várom a kommentekt, pipákat és a feliratkozókat.
Jó olvasást.
Üdv, Cassie.
_____________________________________________________________

All I Want For Christmas Is You-

Minden amit szeretnék Karácsonyra,az te vagy. 

 

Mariah Carey- All I Want For Christmas Is You

Konkrétan levegőhöz nem jutottam, fogalmam sincs, hogy ezt hogy gondolta. Annyi év után csak  úgy felhív és minden el lesz felejtve. Hát rosszul gondolta. Látni nem bírom azt az embert akit régen még az anyámnak szólítottam. Már évek óta nincs anyám. Fogalmam sincs ezzel most mit akart elérni, de semmire sem jutott, az egyszer biztos. Miki még mindig aggódó szemekkel néz rám. Egyszerűen nem bírok megszólalni. 

-Honey, miért nyomtad ki?- néz rám.

-Most ezt te sem gondolod komolyan. Annyi év után nem fogok csak úgy a nyakába ugrani, hogy de jó, hogy itt vagy anyu- grimaszolok miközben vázolom neki a helyzetet.

-Nézd, biztos fontos vagy neki ha felhívott- folytatja Miki.

-Ja, persze annyi év elteltével képes volt felemelni a telefont. Azok után hogy úgy ott hagyott minket egy másik csávóért, hát csak gratulálni tudok neki, tényleg- vetek rá szúrós pillantást.

-Honey, az emberek követnek el hibákat, hiszen tudod- néz rám.

-Jó oké, de akkor is. Nekem már évek óta nincs anyám érted? Sajnálom- nézek rá.

-Ezt nagyon rossz hallani- mondja.

-Hát nekem is- kezdem el a padlót bámulni.
-Figyelj, csak hogy el tereljem a figyelmedet. Arra gondoltam hogy karácsonykor bemutatnálak a szüleimnek, mit szólsz?-kérdezte felvont szemöldökkel mire csak kikerekedett szemekkel néztem rá.
-És..és mi van ha nem kedvelnek? Vagy ha..?- kezdtem el magyarázni.
-Jaj, Honey annyit idegeskedsz. Nincs ember aki téged nem kedvelni. Higgy nekem.-mosolygott.
-Hát rendben, te tudod-mondtam sóhajtva.
...........................
"Másnap reggel":
Nem mondhatni hogy korán keltem. Tíz óra volt mire felkeltem. Hát igen, nekem is jár egy kis pihenés. Mindegy. Igazából most tök boldog vagyok, azért amit Miki mondott tegnap. Fogalmam sincs hogy mikor jött neki az ötlet, hogy bemutat a szüleinek. De én örülök, főleg hogy a szeretet ünnepén, csak nem történhet rossz dolog, nem de? Bár félek hogy nem fognak kedvelni. De erre nem szabad gondolnom. Anya....hát nem tudom mi lesz, vagy hogy mi volt ez a telefon hívás. Egy biztos: ne gondolj azt hogy ezzel bármi el van intézve. Még mindig az ágyban fekszem, de meghallom a csengőt. Gyorsan feltápászkodom és lemegyek majd ajtót nyitok és Miki vigyorgó arcával találom magam szemben. 
-Jó reggelt-jön be majd nyom egy puszit az arcomra.
-Neked is-mosolygom.
-Várj, megyek felöltözöm-mondom majd felszaladok az emeletre. Magamra kapok valami értelmes ruhát, és a hajamat összefogom és lemegyek. Miki éppen a kanapén ülve bámul maga elé.
-Kész vagyok- szólalok meg.
-Szuper, akkor mehetünk?-kérdi felvont szemöldökkel.
-És mégis hová?-kérdem én is felvont szemöldökkel.
-Hát karácsonyfát venni, mégis hová.-mosolyog.
-Jó, menjünk-mondom majd bezárom az ajtót és beülünk a kocsiba.
Az út nagy részében nem szólunk egymáshoz. Mindketten az utat bámuljuk és csendben ülünk a kocsiban.
-Gyere- parkol le és száll ki a kocsiból mire követem én is.
- Itt fogunk fát venni?-kérdem felvont szemöldökkel miközben elindul.
-Igen-mondja.
-Mit szólsz ehhez itt?- megy oda az egyik fenyőfához.
-Túl kicsi- nézek rá.
-Oké, és ez?-mutat egy másikra-
-Ez meg túl nagy-mondom.
-Nők, ki érti őket..-forgatja meg a szemeit mosolyogva.
-Hát de Mayke, be se fér a házba-mosolygok rá és mutatok a fára.
-Jó, szóval akkor ez?- mutat ismét egy másikra.
-Nem is tudom..ez olyan..- nézek a fára.
-Legközelebb ha elvinnélek vásárolni emlékeztess rá, hogy ne tegyem.-mosolyog.
-Megegyeztük-mondom majd meglátom az úgymond "álom karácsonyfát".
-Nézd, az ott tökéletes lesz-mutatok az előbb kiszemelt fenyőfára.
-Ahogyan szeretnéd-mosolyog.
.................
Nagy nehezen de sikerül betennünk a kocsiba a fenyőfát. Örülök, hogy megtaláltuk a tökéletes fenyőfát.
-Mayke nem megyünk be egy boltba?-kérdem már a kocsiban mikor elindultunk.
-Miért is?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Mondjuk mert ha már fenyőfa van akkor kellenének új díszek is?-mosolygok mint egy idióta mire megrázza a fejét és nem soká leparkol egy boltnál.
-Na gyere-szállunk ki a kocsiból. Egy nagy bevásárló központba lépünk be, ahol már nagy a nyüzsgés-forgás, mint általában minden Karácsony előtt.
-Nézd arra vannak az ilyen karácsonyi díszek-ragadja meg a kezemet és húz maga után. Egy pár díszt egyből le kap a polcról és beleteszi a kosárba.
-Ezzel is meglennénk-mondom elégedetten majd meg puszilom.
-Na gyere-húz maga után a pénztárhoz.
..............

-Honey, most hogy végre haza értünk. Kaphatnék egy jó forró kakaót?-néz rám Miki kis kutya szemekkel.
-De édes vagy, igen megyek és megcsinálom-mosolygok.
Gyorsan meg is csináltam két bögre kakaót. Az egyiket a kezébe nyomtam és a másikkal a kezemben ültem le mellé a kanapéra.
Aprókat kortyoltam bele a kakaóba.
-Figyelj, már kérdezni akartam, hogy mit szeretnél Karácsonyra?- fordul felém Miki felvont szemöldökkel.
-Semmi, tényleg-mondom.
-Na, de komolyan-néz rám.
-Miki, komolyan. Nincs szükségem semmire. Semmi méreg drága ajándékra. Nekem azoknál sokkal fontosabb hogy itt vagy mellettem-mosolygok.
-Én minden amit szeretnék Karácsonyra az te vagy-mosolygok.
-Aranyos vagy. Biztos hogy nem szeretnél semmit?-kérdi felvont szemöldökkel.
-De szeretnék, azt hogy itt legyél velem-teszem le a bögrét az asztalra és bújok oda hozzá. Mire ő belepuszil a hajamba és halványak elmosolyodom.
Tényleg azt hiszem, hogy most lesz a legjobb Karácsnyom. Azt hittem, hogy idén magányosan fogom tölteni ezt az ünnepet, ami nem lett volna igazán jó, de nem így történt. Mayke a legjobb ember akivel valaha volt szerencsém találkozni. Tényleg, idén kaptam a legjobb Karácsonyi ajándékot. ŐT.......