2014. január 2., csütörtök

Chapter 13:

Sziasztok. Nos elsőnek is még egyszer Boldog Újévet Kívánnék mindenkit. Másodjára pedig meghoztam a következő fejezetet. Viszont észrevettem hogy nem jön túl sok komment. Nem tetszik a történet nektek? Kérlek jelezzétek, hogy tudjam. Szóval jó olvasást, kommenteljtetek, pipáljatok és iratkozzatok fel.
U.I: Ezúttal Miki szemszögéből is írtam, remélem nem gond.
Üdv, Rosette.
 

 "Mayke szemszöge:"
Tudod milyen mikor úgy érzed megtaláltad az igazit? Azt a személyt aki mellett önmagad tudsz lenni és nem félsz magadat adni, mert tudod ő nem az énekest vagy a hírességet szereti benned. Nem a pénzedet és nem a vaku fényeket, nem a csillogást hanem téged, teljese valójában téged. Azt hiszem én tudom milyen..
Mindennél fontosabb nekem. Honeyben minden dolog meg van amit kerestem. Mikor elsőnek megláttam lenyűgözött a külseje, magával ragadó, gyönyörű. Amikor rám néz csillognak a szemei és nekem muszáj elmosolyodnom, boldoggá tesz. Mint még senki más...
Sosem éreztem így magam. Repülők...miatta. Becsülőm őt, annyi mindenen ment keresztül. Az anyja elhagyta őket, a húgát és az édesapját Magyarországot hagyta csak hogy az álmának élhessen a táncnak, a volt barátja egy igazi seggfej, aki bántotta őt. Nem lehetett egyszerű élete. A tudat, hogy szenvedett, a tudat hogy napokig sírt, a tudat hogy valaki képes volt őt elhagyni, hogy képes volt valaki megütni, ez a tudat felemészt. Sose lennék őt képes bántani, elhagyni meg mégúgy nem. Képtelen lennék rá, az életem semmit nem érne nélküle, már tudom. 
Tudom mi hiányzott az életemből, ő. Ő ki minden egyes nap mosolyt csal az arcomra, megnevetett. 
Felbecsülhetetlen érzés volt látni a mosolyát, amikor Karácsonykor újra láthatta a családját. 
Még ha már nem is az egész családját de láthatta és velük tölthette a Karácsonyt. Próbálom megismerni a múltját és az életét. A táncnak él, de szeretném ha megbocsájtani az édesanyjának..mert egyszer rá fog jönni, hogy akkor kellett volna beszélnie vele, mikor még volt rá lehetősége. Mert sose tudhatod, hogy másnap kifogja elhagyni az élők sorát, ez csak a sors kezén múlik nem a tieden. A te dolgot hogy boldog legyél és szeresd az embereket és ehhez megbocsájtanod is tudnod kell. Oké, értem én, hogy miért nem akar vele még beszélni sem, elhagyta őket csupán egy férfi miatt. Ez mély nyomott hagyott benne, látszik. De akkor is az édesanyja. Hogy őszinte legyek én nem tudom mi lett volna velem anyu nélkül. 
Szemeimet óvatosan nyitom ki és állítom meg, hogy még mindig  nappali kanapéján fekszünk. Karom szorosan átöleli Honeyt, hirtelen mozgolódni kezd mire megfordul a karjaimban és óvatosan pislog majd kinyitja gyönyörű íriszeit. 
-Jó reggelt-mosolyog rám.
-Neked is-tűrik egy kósza hajtincset füle mögé.
-Mit terveztél mára?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Stúdiózunk, új dalt veszünk  fel,te?-kérdem.
-Szabad napom van, szóval semmit-mosolyog édesen rám.
-Figyelj, mi lenen ha felhívnád édesanyádat?-nézek rá kiskutya szemekkel hát ha bejön.
-Kizárt dolog, nem érdekel, de ezt már meg beszéltük- néz rám.
-Nem élheted így le az egész életedet, óriási haraggal a szívedben kincsem-nézek rá.
-Sajnálom, ha csalódást okoztam, de nem bírok rá nézni se arra az emberre- mondja a plafont bámulva.
-Ne butáskodj már, de akkor is beszélned kell vele- nézek rá.
-Akkor sem Miki, ne csináld már- szólal.
-Jó oké-pattanok fel hirtelen.
-Figyelj haza megyek, lezuhanyzok és indulok dolgozni, vigyázz magadra. Este beugrom jövők jó?- nézek rá.
-Miki fel ne merd hívni-vet rám egy szúrós pillantást. Oda sétálok hozzá, apró puszit nyomok az arcára majd az ajtó felé pillantok.
-Miki, hallottad mit mondtam ne merd meg felhívni- szólal meg kicsit erélyesebben. Vissza nézek majd rá kacsintok majd kilépek a hűvös levegőbe. Akkor is elfogom érni, hogy legalább újra beszéljen az anyjával, nem élheti le így az egész életét, mindenkinek szüksége van egy édesanyára, neki is. Látom, ha még nem is mondja. Nem kellenek szók, hogy tudjam mit akar.


 "Honey szemszöge":
Miután Miki itt hagyott kétségek között. Nagyon ajánlóm neki, hogy nem hívja fel anyát és nem küldi ide. Mindegy, próbálom elterelni a gondolataimat. Ezért felöltözöm és a TV-t kapcsolgatom ide-oda de semmi értelmeset nem találok. Nem kapcsolom ki, az egyik csatornán ott hagyom, ahol a minapi híreket mondják. Így felveszem a hangerőt, majd a konyhába megyek. Összedobok valami szendvicset, ráteszem egy tányérra majd elkészítek egy pohár kávét és besétálok velük a nappaliba. Leülök a kanapéra és beleharapok a szendvicsbe majd belekortyolok a kávéba. Tekintetemet a TV-re szegezem mire megszólal a műsorvezető.
-A tinik körében felkapott együttes, az MDC énekesét a napokban egy fiatal lánnyal láthattuk- mondja a műsorvezető. Konkrétan köpni nyelni nem tudtam. Egy képet mutattak, ahol én és Miki voltunk. A volánnál vezetett, én pedig tekintetemet rászegeztem, szuper. Akkor most már olvashatom a neten az utálkozok üzeneteit.
-Találgatások szerint a két fiatal egy párt alkot. A lányról semmit nem tudni még. A találgatásokat sem Miki sem a lány nem erősítette meg, így biztosakat nem tudunk mondani-fejezte be végül a műsorvezető. Idegembe kikapcsoltam a TV-t és befejeztem a szendvics evését. Hirtelen megszólalt a csengő. Odasétálok az ajtóhoz majd gyorsan lenyomom a kilincset.
-Honey- apával találom magam szemben, aki a húgomat, Leilat tartja az ölében.
-Leila reggelre megbetegedett, viszont nekem muszáj dolgozni mennem, így is késésben vagyok. Tudnál rá vigyázni délutánig?-kérdi apu kétségbeesett arccal.
-Persze, gyere nagylány-veszem ki a húgomat apa kezéből. Majd egy puszit lehelek az arcára.
-Köszönöm, próbálok sietni-mondja apa majd egy puszit ad az én és a húgom arcára is és távozik.
Olyan jó hogy újra egy család vagyunk ha anya nélkül is de együtt. Bár az életem teljesen megváltozozz mindössze egy év leforgása alatt, de végre ők is itt vannak és ez mindennél fontosabb.
-Na gyere, kérsz valamit enni?-teszem le a földre majd kérdőn pillantok rá.
-Már ettem-mosolyog rám angyalain. 
-Akkor iszol valamit?-kérdem.
-Csinálnál nekem kakaót?-néz rám.
-Gyere-mosolygok rá majd követ a konyhába.
Gyorsan meg csinálom neki a kakaót majd odaadom neki. 
-Tessék, gyere kapcsolok neked valami mesét-mondom majd meg fogom a kezét és a nappaliba vezetem. Kezében a bögrével leül a kanapéra, egy pokróccal betakarom majd rá pillantok. Belekortyol a kakaóba. Nem tudok nem elmosolyodni. Kapcsolok neki gyorsan valami mesét majd visszamegyek a konyhába. 
A telefonomat kezdem el nyomogatni és SMS-t küldök Destiny-nek, hogy mi van vele. Mielőtt megérkezett volna a válasz, meg szólal a csengő. Visszasétálok a nappaliba, ahol Leila nem bírja elszakítani a tekintetét a TV-ről. Kinyitom az ajtót de nem kapok levegőt. Erősen küzködők a könnyeimmel. Nem akarok a húgom előtt sírni sem kiborulni a látványtól.
-Menj el- csak ennyit vagyok képes kinyögni.
-Honey, kérlek szépen. Beszélnünk kell- néz rám.
-Nem ért rá ez évekkel ezelőtt?-kérdem felvont szemöldökkel mire Leila terem melletem
-Honey ki az?-kérdi még mielőtt meglátta volna anyát. Kíváncsian fürkésztem anyu és a húgom arcát is. Leilát egyből felkaptam az ölelembe. Tudtam, hogy nem ismeri fel anyut. Alig pá éves volt mikor elhagyott minket, hogyan is ismerné fel. 
-Figyelj, menj fel a szobámba amíg én beszélek ezzel a nénivel itt, jó?-nézek rá és remélem hogy megért.
-Oké- bólint majd puszit nyomok az arcára, végül leteszem és nézem ahogyan felrohan az emeletre és bemegy a szobámba. Tekintetemet ismét anyura szegezem, kinek már könnyek folynak a szemeiből.
-Nem ismert meg- szűri ki a fogaim közül.
-Hogyan ismert volna fel? Nincsen anyja-mondom miközben beljebb sétálok a nappaliba, anyu köve és leül a kanapéra.
-Ahogyan nekem sincs- nézek rá. Anyu lehajtja a fejét.
-Melletted kellett volna legyek-nézett rám.
-Nem én tökéletesen el voltan nélküled, de ő-mutatok az emel felé.
-Neki szüksége lett volna egy anyára, aki támogatja és védi-nézek rá.
-Elmondhatatlanul sajnálom-néz rám anyu.
-Egy érett nővé cseperedtél fel és szerencsés lehetsz-  szólal meg ismét.
-Szerencsés? Mond miért? Mert az anyámnak nem kellettem, hogy elhagyott, hogy ott kellett hagynom a családom, hogy a volt barátom bántott, hát köszi-nézek rá már könnyes szemekkel.
-Biztos vagyok benne, hogy sok mindenen mentél keresztül, de tudom hogy erős vagy. Olyan vagy mint az apád- nézett rám.
-De szerencsés vagy, hogy olyan embert találtál mint Miki-néz rám.
-Szóval ő hívott fel-nézek rá.
-Igen, figyelj szeretném veled megbeszélni a dolgokat-néz rám.
...................
"Mayke szemszöge:"
Sikeresen fel énekeltem az új dalt, a fiúk pedig felvették a zene  alapot, hazafelé jobban mondva Honey háza előtt állok. Félek attól ami rám vár. Mit fogok én azért kapni, hogy felhívtam az anyját és ide küldtem. Lassan nyomom le a kilincset és óvatosan lépek be. Leveszem a kabátomat és a cipőmet. Körbe pillantok sehol senki. A nappali üres, viszont hangos nevetéseket hallok a konyhából. Azt hiszem én nyertem. Oda lépkedek és megállok. Halványan elmosolyodom a látványon. Honey-t és anyját pillantom meg önfeledten beszélgetni. Ez a pillanat mindennél többet érhet most Honey számára.Hirtelen rám pillant és csak annyit tud kinyögni, hogy "köszönöm" majd feláll és szorosan magához ölel majd zokog, de ezek öröm könnyek Boldog..végre felhőtlenül boldog és ez számomra a legfontosabb.

 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó! Siess a következővel létszii!!! :))))

    VálaszTörlés
  2. Jaj !! Ez a rész annyira megható lett !! Siess a kövivel kérlek !!! :*

    VálaszTörlés