Chapter 4: You are safe, I Promise

Sziasztok. Itt lenne a következő fejezet. Remélem, hogy tetszik és írtok majd pár kommentet.

Igyekeztem minél hamarabb megírni a részt. Remélem sikerült izgalmasra írnom.

Jó olvasást.

Üdv, Cassie.

____________________________________________________________________

 You Are Safe, I Promise- 

Biztonságban vagy, Megígérem

Demi Lovato- Let It Go

Ébredj, ébredj fel, Honey. Minden rendben lesz-mondogatom magamnak. Hogy van az ha valaki feltűnik és felforgat pár nap alatt mindent, amit több hónap alatt nehézkesen felépítettem.

Annyit küzdöttem azért, hogy biztonságban élhessek, hogy ne tudjon senki soha többé megbántani. Próbálom elkerülni a bajt és nem újra szerelembe esni. És most mindenki kérdezi magában, hogy: "Miért félek szerelmes lenni? Nem szörnyű dolog az."

Hidd el, ha az én szem szögőmből látnád a világot ugyanezt mondanád te is. Úgy örülnék, ha az olyan emberek akik megvetnek engem és a pokolra kívánnak, azokkal csak egy napra életet cseréljek, hogy rájöhessenek nem olyan könnyű az életem mint azt hiszik. Bárcsak tudnánk min mentem keresztül. Hogy tudnánk sosem olyan könnyű mosolyogva ki kelni az ágyból és helyt állni a világban. Mindenkinek a magabiztos és erős lányt mutatni.

Tudod milyen teljes szívedből szeretni egy fiút? Oh, bizonyára tudod milyen érzés. De tudod milyen érzés mikor az élettől egy hatalmas pofont kapsz és hirtelen azt se tudod kinek higgy.

Mikor kiderül, hogy a fiú kiért odaadnád az életedet nem is az akinek mondta magát. Nem jófiú és korántsem ártatlan. Egy világ dől össze benned, amikor meg ismered az igazi énjét, és rájössz, hogy a szörnyeteggel álltál össze. 

 "Visszatekintés: "

" Nyár volt, forró nyár. Egy nyári éjjel hangos dörömbölésre keltem fel.

Gyorsan leszáguldottam a lépcsőn és feltéptem az ajtót, Christopher állt előttem.

Tekintetével ölni lehetett volna. Úgy nézett rám mint akit a föld alá kíván és ez volt az a pillanat amikor semmi jót nem láttam benne. Kezei véresek voltak. Verekedett-állapítottam meg.

-Mi a faszért állunk itt?-mondja majd ellök és bejön. Majd egyenesen a konyhába indul.

-Mit keresel annyira?-kérdem miután beértem utána a konyhába.

-Alkoholt, szerinted?- a szekrény ajtókat csak úgy csapkodja. Nem ismerek rá, fogalmam sincs mi történt vele.

-Nincs itthon alkohol, pontosan jól tudod, hogy nem tartok alkoholt itthon-nézek rá mire rám pillant.

-Mi ez az egész Chris?-kérdem

-Nem jöhetek át a barátnőmhöz?-kérdi felvont szemöldökkel.

-De ha nem hajnalban jössz-nézek rá.

-Köszi, hogy mindig számíthatok rád-mosolyog majd közelebb jön hozzám.

-Tudod, hogy mindig számíthatsz rám-mondom.

-Oh, valóban? Akkor hagy mondjak neked valamit. Az elmúlt fél év hazugság volt oké? És elegem van már, hogy játsszam a szentet- köpi a szavakat.

-Mi?-suttogom.

-Látnád az arcodat istenem felülmúlhatatlan érzés-vigyorog majd ajkait az enyémekre tapassza. Nem csókolom vissza csak ellököm magamtól. Karomnál fogva magához ránt és újra meg csókol majd a nyakamat kezdi el csókolgatni és a kanapé felé tol.

-Chirstopher-ordítok rá.

-Mivan?-kérdi 

-Ez nem te vagy, nem-rázom meg a fejemet és a konyhába rohanok.

-Oh, de valóban én vagyok. Azt hitted, hogy mindenki olyan ártatlan mint te drágám, korántsem-jön oda hozzám.

-Na gyerek ide-jön közelebb 

-Takarodj innen, egy mocskos disznó vagy-, gyülőllek-ordítok rá majd közelebb jön, egyenesen a szemembe néz.

-Mit mondtál?-kérdi mire lecsúszok a padlóra és összekuporodok. 

Zokogok. Chris keze ökölbe szorul, megfeszül majd egy ütést érzek az arcomon. Majd még egyet és még egyet. Megsemmisülve kuporodok össze a sarokban."

"Visszatekintés vége"

Oké, sikerült megint sírnom. Szuper, miért kell nekem mindig annyit emlékeznem arra a bizonyos éjszakára.

Nem tudom miért kapok ekkora pofonokat a sorstól, talán azért mert megérdemlem? De mit csináltam én, hogy ezt kapom?

Lassan odaérek a munkahelyemre majd átöltözöm és a tánc terem felé veszem az irányt.

Ma elsőnek a drága csapatommal próbálhatok, végre. Úgy szeretek velük táncolni mindig olyan jó érzéssel tölt el és erőt adnak nekem, minden egyes mosolyukkal.
-Sziasztok. Kezdhetjük?-nézek rájuk mosolyogva.
-Szia.-kiabálják egyszerre .
Mire beteszem a CD-t a lejátszóba és mindenki felpattan, beállok középre és belekezdünk a koreográfiába.
Felhőtlenül táncolok.
-Ez valami oltári volt-mondja Sarah, az egyik tanítvány. Belepillantok a tükörbe. Akaratom ellenére is mosolyra húzom a szám, mikor megpillantom Mikit az ajtó fél fának dőlve. Hirtelen meg fordulok és a táncosaimra pillantok.
-Egy kis szünetet tartunk, skacok. Mindjárt jövök-mondom majd oda lépek Mikihez.
-Mit keresel itt?-nézek rá.
-Én is örülök neked. Jól vagyok, köszi a kérdést-mosolyog.
-Ma nincs próbánk-mondom
-Tudom. Csak gondoltam beugrok hozzád. Nincs kedved sétálni?-kérdi felvont szemöldökkel. Rá pillantottam a csipet-csapatomra akik nagyban pletykáltak, így gondoltam miért ne?
-Menjünk-mondom majd felkaptam egy pulcsit magamra és elindultunk.
-Pont az épülettel szemben van egy kis park így nem mentünk messze. Leültünk egy padra.
-Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy leléptem-néz rám.
-Nincs semmi gond-mosolygok.
-Nagyon jó volt nézni táncolni a többiekkel. Olyan boldog voltál-mondja.
-Igen, amikor táncolok az vagyok-mosolygok.
-Nem. Mert amikor például amikor velem táncoltál nem látszottál olyan boldognak-mondja.
-Igen. Amikor a csapatommal táncolhatok akkor boldognak látszom, mert az is vagyok. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik-mosolygok.
-Például? Ne haragudj, csak meg akarlak jobban ismerni-mondja.
-Például, ők voltak akik miatt sikerült felállnom a szakadék széléről. Ők voltak akik mind végig hittek bennem.-mondom.
-Láttam tegnap a szobádban egy képet. Egy lánnyal voltál rajta, egy szőke hajú lány volt, ő ki?-kérdi
-A legjobb barátnőm, vagyis inkább már a testvérem, Destiny-mosolygok.
-Még egy dolog amit meg tudtam rólad, szuper-mosolyog.
-Okés, de ne haragudj nekem mennem kell már, dolgoznom kell tudod-állok fel a padról
...........
 Gyorsan ledobom a kulcsomat a cipős szekrényre majd leveszem a kabátomat és a cipőmet.
A padlóra dobom a sport táskát és a konyhába indulok. Csinálok magamnak egy jó meleg kakaót.
Majd leülök a kanapéra. A zsebemből előkaparom a telefonomat és tárcsázom apa számát.
-Sziia, apu-szólok bele boldogan.
-Szia, kincsem. Épp ma gondoltam rád-hallom meg apa jól csengő hangját a vonal végéről.
-Minden oké otthon? Beszélhetnék a húgommal?-kérdem
-Minden rendben. Persze odaadom neki a telefont-mondja majd hallom, hogy kiabál a kishúgomnak.
-Szia Honey-hallom drága testvérem csodás hangját.
-Szia prücsök, hogy vagy?-kérdem vidáman.
-Nagyon jól. És te?-kérdi
-Meg vagyok köszi, milyen az első osztály?-kérdem.
-Jó, mindenki kedves velem. Honey mikor jössz haza?-kérdezi mire szomorúsággal telik meg a szívem.
-Oh, kincsem nem tudom. Majd megpróbálok haza utazni.-mondom.
-Megígéred?-kérdi
-Meg-mondom mosolyogva.
-De vissza tudnád adni aput?-kérdem
-Aha-mondja majd újra apa hangját hallom meg.
-Itt vagyok-szól bele.
-Én is-mondom.
-Kicsim, nem tudsz haza jönni karácsonyra?-kérdi apu.
 -Nem tudom, mert nem tudok csak úgy eljönni a munkahelyről hiába ünnep lesz mellesleg a repülő jegy se olcsó-mondom
-Pedig jó lenne.-sóhajt apu
-Tudom-mondom majd kopogást hallok.
-Apa, most le kell tennem de majd hívlak sziia-mondom majd kinyomom a telefont. Leteszem a poharat az asztalra és az ajtó felé indulok. Lenyomom a kilincset majd kinyitom az ajtót.

-Hagyj már békén az Isten szerelmére-csapom Chris-re az ajtót de megállítja a kezével és belép a házba.
-Fel fog jelenteni zaklatásért ugye tudod?-mondom mire megáll előttem.
-Jobban félsz te attól, mint hogy fel jelents babám-mondja.
-Na takarodj-mondom-
-Mert ha nem mi lesz? Hívod a szőke hercegedet akivel mostanság elég sok időt töltesz- néz rám.
-Nem..akkor a rendőrséget fogom hívni, tűnés-mutatok az ajtóra. Mire meg ragadja a csuklómat és magához ránt.
-Ez fáj, engedj el-nézek rá.
-Szállj le a földre, nem kell a hiszti, hogy csalódtál bennem oké? Az a kis nyál gép jobb mint én hmm?-szorítja meg jobban a csukómat.
-Engedj már el ez kurvára fáj-ordítok  mire az ajtó kinyilik.
-Engedd el azonnal- ront neki Chirsnek Mayke.
-Mi van? Jön a herceg és meg ment. Két nyál gép, komolyan össze illetek. Sok sikert Honey. És majd szólj ha igaz férfira szükséged nem egy kisfiúra-köpködi a szavakat Chris, miközben egyszer Mikire egyszer pedig rám pillant és kiviharzik a házból becsapva maga után az ajtót.

-Jól vagy?- néz rám Miki.
-Nem, kurvára nem vagyok jól. Elegem van ebből a retkes életből, hogy ember sincs ilyenkor itt velem, érted?- kiabálok.
-Csss, én itt vagyok-ölel szorosan magához.
Ebben az ölelésben annyi minden benne van. Törődés, félelem, bizonytalanság és magány.
Itt vagyunk. Csak ő és én. Nem tudom mit érzek. Nem szerelem, még nem az. Hiszem még csak pár napja ismerem. De erős késztetést érzek arra, hogy magamhoz öleljem, hogy megpusziljam és csak tudom, hogy jobban meg akarom őt ismerni. Azt akarom, hogy tudja min mentem keresztül és hiába még csak pár napja ismerem ragaszkodom hozzá. Talán azért mert amikor vele vagyok megszűnik minden rossz körülöttem és úgy érzem újra az a boldog ember lehetek aki Magyarországon voltam. Sose hittem volna, hogy valaki mellett lehetek majd tényleg, igazából önmagam de így van.Talán. Hirtelen megijedem mert nem érzek talajt a lábaim alatt. De utána rájövök, hogy csak Miki kapott fel az ölébe. Fejemet szorosan a nyakába fúrom és sírok. Nem vagyok az a síros és érzékeny fajta lány, de túl sok minden van bennem amit nem adtam ki magamból. Amit nem mondtam el senkinek sem. Óvatosan letesz a kanapéra. Majd felmegy az emeltre és egy meleg pokrocal a kezében tér vissza. Lassan betakar, majd egy puszit nyom a homlokomra és feláll. Elindulna az ajtó felé. De elkapom a kezét mire ő kérdőn rám pillant. Én a kanapéról fel nézek rá és így szólok.
-Maradj kérlek, szükségem van rád-nézek rá kisírt szemekkel.
-Ahogyan szeretnéd-mosolyog majd bebújik mögém a kanapéra. Betakarózik és karjai a derekamra fonódnak.
-Biztonságban vagy, megígérem-nyom egy puszit az arcomra és én lehunyom a szemeimet.