tag:blogger.com,1999:blog-19785128921793903932024-03-13T13:23:47.794-07:00First MDC fanfiction- Something AnotherKöszönöm a csodás fejlécet Lolita-nak.Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.comBlogger19125tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-80946431809371330962014-03-17T07:01:00.000-07:002014-03-17T07:01:03.797-07:00Chapter 16: Sydn..I Leave Her..<div style="text-align: justify;">
Sziasztok..nos igazából magyarázatot nem tudok adni, hogy miért nem hoztam rész...és nem is akarok magyarázkodni. Kicsit átgondoltam a történet mire sikerült ezt a részt megírnom, bár nem tudom kinek, hogy fog tetszeni. De azért várom a véleményeteket. Remélem nem haragszotok nagyon rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sietek a következő résszel. Jó olvasást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Rosette..</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-wVnuZCuCtLM/Uyb3eE7Xs-I/AAAAAAAACwA/3hr6rLaV8gk/s1600/selenaa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-wVnuZCuCtLM/Uyb3eE7Xs-I/AAAAAAAACwA/3hr6rLaV8gk/s1600/selenaa.jpg" height="320" width="235" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=X2BYmmTI04I">5 Second Of Summet- She Looks So Perfect</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
"Honey szemszöge":</div>
<div style="text-align: justify;">
Sydney..hm..mit is mondhatnék a történtek után.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindennek így kellett alakulnia. Még mindig hiszek abban, hogy véletlenek ugyan nincsenek, mégis én döntöttem így.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi sok munka után leléptem. Sok idő volt mire kialakítottam azt a bizonyos világomat ami romokba dőlt és egyre több és több felelősség és súly nehezedett rám. Most itt vagyok..talán mondhatnám azt, hogy teljesen rendben élem az életem de hazugság lenne </div>
<div style="text-align: justify;">
Miután megjelent az első dalom klippes változata egy remek ajánlatot kaptam Ausztráliába. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mégis mit tegyek..de aztán meg hoztam ezt a döntést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szóltam senkinek, csak egyik napról a másikra leléptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csúnya húzás volt, tudom. De így tartottam mindenkinek a legjobbnak. Londonban olyan emberekre tettem szert akiket korántsem érdemeltem meg. Visszakaptam a családom, de újra elhagytam őket, újra a karrieremet részesítettem előnyben. </div>
<div style="text-align: justify;">
A tánc csoport akikkel annyit dolgoztam ott hagytam őket, annyi munka után. Mayke aki mindent megadott nekem, de én mégsem érdemlem meg őt...Igen, elhagytam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így jobb lesz mindenkinek. Ő a saját világában és én is az enyémben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most a minden napjaimat a medezseremmel és az 5 Second Of Summer tagjaival töltöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel jelenleg őt segítenek az első albumom elkészítésében és ha nagy sikert arat az album akkor velük indulok közösen turnéra..az első turnémra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem most mindent újra kezdtem..új emberekkel..új Honey-val.</div>
<div style="text-align: justify;">
Próbálom mindig a maximumot nyújtani és ebben a fiúk segítenek. Nagyon közeli kapcsolatot ápolunk és hálás vagyok nekik és majd meglátjuk mi lesz. Nem mondhatom, hogy Miki nincs minden nap ott a gondolataimba, ez hülyeség. Minden egyes percben ott van ő a fejemben..de aztán végül mindig sikerül kiűznöm őt onnan...Szeretem..de már így is elég fájdalmat okoztam neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey figyelsz? Hozzád beszélek- szólal meg kicsit hangosabban Luke.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ja persze..miről volt szó?-nézek az asztrál énekesre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi van veled?- kérdi felvont szemöldökkel és én közben elveszek a szemeiben..mint általában.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak elbambultam- nézek rá mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Aha..hát oké tehát egy dalról magyaráztam neked amúgy- vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ja igen, aminek meg csináltad a zenei alapját nem?- kérdeztem</div>
<div style="text-align: justify;">
-De-de- mondja</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát tegnap este próbáltam rá írni valami jó szöveget is- kapom elé a táskámból a dalszöveges füzetemet kinyitom az új dalszövegnél majd Luke kezébe nyomom. Aki gyorsan átolvassa a szöveget.</div>
<div style="text-align: justify;">
Luke..hogy is mondjam..tipikusan az a fiú akinek sose tudok semmit se le olvasni a tekintetéből, sose tudom mire gondol. Megfejthetetlen fiú az életemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na?-nézek rá kiváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Várj..el tudod nekem énekelni gitár kísértében?-kérdi</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze-mondom majd elveszem tőle a füzetet míg ő a gitárjáért nyúl.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő bele kezd a dallamba míg én a füzetemet bámulom a benne lévő dalszövegbe és énekelni kezdek...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon rossz?- kérdem felvont szemöldökkel kissé félénken.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne hülyéskedj..imádom- kacsint majd leteszi a gitárját a földre.</div>
<div style="text-align: justify;">
..........</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár óra munka után már a helyi kávézóban ülünk Luke-al és az 5 Second Of Summer többi tagjával.</div>
<div style="text-align: justify;">
Körbe nézek a helyiségben, mindenki boldogan beszélget. Én csak figyelem a fiúkat, hogy miket baromkódnak előttem. Imádom őket..egytől egyig. Nem tudom..igazából, hogy mikor lettünk ennyire jóba. A közös munka össze kovácsolt minket..és egyszer csak azt vettük észre, hogy nagyon jó barátságot ápolunk. Hát igen..mivel szinte minden napot együtt töltünk muszáj volt. De tényleg teljsen mértékben megbízok bennük és ők is bennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval Honey mizujs?- kérdi felvont szemöldökkel Ashton.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi, Luke-nak épp ma mutattam meg az új dal szövegét-mosolygok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi lett a címe?- szólal meg most Michael</div>
<div style="text-align: justify;">
-You Belong With Me ( Te Hozzám Tartozol)- mosolygok rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sejtem kinek írhattad- szólal meg újra Ashton miközben Michael és Luke némán követik az eseményeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hanyagoljuk kérlek a témát- nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De miért Honey? Mindannyian tudjuk, hogy még szereted őt, keresd fel és kérj tőle bocsánatot jobb lenne neked is- kezd bele Ashton.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ashton.- néz rá Luke. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó..nekem ehhez nincs kedvem ne haragudjatok-állok fel az asztaltól. Fel kapom a táskámat majd ki viharzom a kávézóból.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ügyes vagy- hallom még Luke hangját és a többiek is egyből neki estek Ashtonnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiérve a kávézóból haza felé indulok de valaki el kapja a karom. és megfordít.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey ne törődj vele, tudod milyen..idióta- néz rám Luke.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Luke, nem érdekes- mondom</div>
<div style="text-align: justify;">
-De látom, hogy bánt- néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, egyáltalán nem..minden okés-mosolygok. Mire magához ölel. Minden okés...még magamnak is hazudok..semmi sincs rendben....elhagytam őt...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-45768097570111877852014-01-16T08:35:00.000-08:002014-01-16T08:35:01.380-08:00Chapter 15<div style="text-align: justify;">
Sziasztok, nos meghoztam az új fejezetet. Tudom, hogy késtem, sajnálom, de végül sikerült megírnom a részt. Remélem, hogy tetszik és írtok majd pár kommentet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Rosette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-rrIqIDhwUGA/UtFLfsSHYiI/AAAAAAAACt8/4RIiSqzF_Hc/s1600/1486912_473350009440921_967652749_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-rrIqIDhwUGA/UtFLfsSHYiI/AAAAAAAACt8/4RIiSqzF_Hc/s1600/1486912_473350009440921_967652749_n.jpg" height="320" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Zene. Mindig része volt az életemnek. Sose tudtam nélküle élni. Amikor zenére táncolok nincs más. Csak, én a zene meg a tánc. Erről szól az életem. A zene egyszer már megmentett, egyszer már megváltoztatta az életemet és most ez másodjára is megtörtént. Furcsa, de jó érzés. Pár hónap alatt az életem teljesen meg változott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem félek a volt barátomtól, helyette Mikire rá találtam vagy inkább ő rám. Anyával újra beszélünk, annyi év után. Apa és a húgom Angliába költözött. A tán csoportommal előre haladunk és büszke vagyok rájuk. Az én tanítványaim. Aláírtam egy szerződést és dolgozunk az első albumomon. De mégis azt mondom, hogy ez nem elég. Igen, rohadt önző vagyok, de ez nem az én életem. Már nem a táncról szól. Oké, zene-zene, de akkor se ugyanaz. A zene még mindig jelen van az életemben, de érzem belül, hogy egyre jobbak kezdek elveszni. Kezdem elveszteni az igaz Honey-t. Az egyik legrosszabb dolog mikor belenézel a tükörbe és bevallod, hogy ez már nem te vagy. Leginkább egy undorító személyt látsz a tükörképeden. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elvesztettem önmagamat, újra. Újra megtörtént. Újra kezdek kifordulni önmagamból. Újra, végig fogok mindenen menni, újra tönkre fogom tenni magam, érzem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey, a refrént újra vegyük fel és utána mehetsz- mosolyog rám Jim. Aprót bólintok majd bekapcsolja az alapot én felteszem a fülest és a lehunyom a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Losing him was blue like I'd never known<br />Missing him was dark grey all alone<br />Forgetting him was like trying to know somebody you never met<br />But loving him was red<br />Loving him was red</i>- énekeltem el utoljára a RED refrénjét. Ez a harmadik dal amit a hetek alatt felvettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az elsőnek felvettük a I Knew You Were Trouble című dalt utána a You Belong With Me dalt most pedig a Red-et. Tényleg, én igazán büszke vagyok arra, hogy itt lehetek és énekelhetek. Mások csak erről álmodnak. De túl sok már. Album, táncpróbák és közelegnek a fotózások és a videóklipp forgatások és ezek mellett van magán életem is. Ott van a családom és Miki is. Nem akarom egyiket se elveszíteni. Ők a legfontosabbak és nekik köszönhetek mindent. Azt hogy most énekelhetek, hogy táncolhatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Rendben, mehetsz, mára ennyi.- fújja ki Jim is a levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszönöm.- teszem le a fülest és hagyom el a helyet. Végre, fárasztó volt ez a nap is. De még megyek próbára. A csapatot muszáj fel készíteni a versenyre. Mert már csak pár hét és megyünk országos versenyre, szerencsére mindenkinek jól megy a tánc. De ha nyerni akarunk a legjobbaknak kell lennünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
....<br />
-Honey, megint késtől- éppen hogy betoppanok a táncterembe egyik tanítványom egyből letámod.<br />
-Ne haragudjatok, csak tudjátok hogy ez az album meg minden. Siettem és itt vagyok, ez a lényeg.- nézek rájuk. Végig nézek rajtuk. Imádom őket és látom, hogy csalódottak. Utálom ezt így.<br />
-Fontosabb az album mint mi. Pedig mi mindig itt voltunk- szólal meg az egyik csaj.<br />
-Nem, ti vagytok a legfontosabbak. Ti vagytok a családom. Ezen senki nem változtat. Se Miki, se Jim se az album, világos?- nézek rájuk határozottan. Mire aprót bólintanak és a zene lejátszóhoz lépek majd elindítom a már jól ismert zenét. A tükör elé lépek, középre. A többiek magabiztosan állnak mögöttem és várják míg elkezdődik a zene. Tánc közbe látom az arcukon, hogy imádják amit csinálnak. A tánc és a zene az életük, ez köt mindannyiunkat össze, de tényleg.<br />
......<br />
Pár óra múlva már a kanapén ülök magamon egy takaróval. Kezemben egy forró kakaóval. Egész nap erre a pillanatra vágytam. Végre itthon, nyugiban. Hát nem tudom, hogy mi lesz ha még híres is leszek, mert ugye még csak az albumon dolgoznak és még nem követnek lesi fotósok mindenhová.<br />
Nem, ez nem az én életem, már nagyon nem az. Hirtelen kaptam fel a fejem az ajtóra, mivel kopogást hallottam. Óvatosan állok fel majd teszem le a kakaót az asztalra és csoszogok el az ajtóig majd nyitom ki az ajtót. Barátom ragyogó mosolyával találom magam szemben. Ami mindig erőt ad, ő az akiért még van értelme ennek az egésznek.<br />
-Juj, mi baj?- néz rám aggódva.<br />
-Nincsen semmi baj.- mosolygok halványan.<br />
-Látom, na engedj be- mondja majd be engedem és ad egy puszit az arcomra.<br />
-Szóval, mi a gond?- kérdi felvont szemöldökkel.<br />
-Semmi, tényleg. Minden okés- mosolygok rá. De látom az arcán, hogy egy cseppnyire se hiszi el. Még én magam sem.<br />
-Akkor én leülök és hallgatlak- mondja majd helyet foglal a kanapén.<br />
-Jó, tudod mi a bajom?-kérdem felvont szemöldökkel mire aprót bólint. Előtte állok a kanapé előtt és csillogó szemeibe bámulok.<br />
-Miki, én ezt így nem bírom. Folyamatosan írom a dalokat az albumra, éneklek, táncpróbákra járok, a kapcsolatunk, apa, Leila, anya....túl sok érted? - nézek rá, mire ő kikerekedett szemekkel néz rám.<br />
-Honey- néz fel rám.<br />
-Nem, Miki...nem bírom ezt így...minden az utamat keresztezi...szeretlek, tényleg és hálás is vagyok neked...az életem megváltozott ahogyan én is és mi is egyre kevesebb időt tudunk együtt lenni.- nézek rá.<br />
- Figyelj- áll fel a kanapéról és jön közelebb.<br />
- Nehéz, tudom..de én mindig itt leszek- néz mélyen a szemembe.<br />
-És ha mégsem?- nézek rá.<br />
-Olyan nincs, együtt megoldunk mindent- mosolyog majd aprót bólintok és szorosan magához ölel.<br />
-Köszönöm...örökre hálás leszek neked, mindenért- nézek rá.<br />
-Szeretlek- mosolyog majd ajkait az enyémre tapasztja. És azt hiszem ezeket a pillanatokat imádom. Amikor a karjaiban tart, amikor megcsókol, amikor magához húz, megölel és a fülembe suttogja, hogy szeretlek. Ezek az apró dolgok, mindennél többet érnek. Ő mindenkinél többet ér.<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-78244639032593012192014-01-03T10:58:00.004-08:002014-01-03T10:58:59.115-08:00Chapter 14: Can You Sing Something?<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Köszönöm szépen a kommenteket és a pipákat. Meg is hoztam a következő fejezetet. Igyekeztem jól megírni, nos nem tudom, hogy mennyire sikerült. De döntsétek el ti. Jó olvasást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Rosette.</div>
<div style="text-align: justify;">
U.I: Honey, Taylor Swift énekhangját kölcsönzi. </div>
<br /><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-lzx8XnAVovI/UscCMBjbfrI/AAAAAAAACtM/gBI6YEmBMcE/s1600/guitar.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="174" src="http://4.bp.blogspot.com/-lzx8XnAVovI/UscCMBjbfrI/AAAAAAAACtM/gBI6YEmBMcE/s320/guitar.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=QGceZUZxcfw">I Knew You Were Trouble</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
"Honey szemszöge:"</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel felhívtak a munkahelyemről, hogy nem kell ma bennem. Még egy szabad napot kaptam. Nagyon örültem neki, viszont unalmas napnak nézek elébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt-jött le a konyhába Miki majd egy puszit nyomot a fejem búbjára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Neked is-nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit terveztél mára?-nézek rá kis kutya szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Stúdió-néz rám egyhangúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak mert szabad napot kaptam- nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oh, miért nem hívod fel anyudat?-kérdi mire kérdőn pillantok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mayke, kérlek- szólok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey, nyugi van.. Gyere el velem a stúdióba- mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én? Csak akadályoználak titeket a munkába- mondom</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne beszélj butaságokat, menj és öltözz fel- szól rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
.................</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát nem tudtam mire vélni ezt. Mit keresnék én egy stúdióban? Áh, lehetetlen dolognak tartottam régebben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bár életem a zene és szeretek is írni. Van egy tonnányi füzetem tele dalszövegekkel és novellákkal amiket még senkinek nem mutattam meg. Nem véletlenül...nem jók, szerintem, de mindegy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy Mikinek is az élete a zene. Látszik rajta. Ahogy egyre jobban ismerem, annál jobban szeretem, ha ez még lehetséges. Beletekinthettem élete minden apró zugába viszont még egybe nem. Milyen mikor énekel, milyen mikor bele éli magát a zenébe, mert táncolni utál azt már elvágtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindegy. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey, ő itt a menedzserünk, Jim - miután beértünk a stúdióba egy ismeretlen férfi áll előttem. Ezek szerünt Jim.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szervusz, már rengeteget halottam róla- mosolyog rám Jim.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Örülök, hogy megismerhettelek- szólalok meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ülj csak le-mutat egy kanapéra mire helyet foglalok míg a fiúk beállnak a szoba túlsó végére. Egy üveg falon keresztül pillantok rájuk. Boti és Dani kezében egy-egy gitár. Miki a a fejére kapta a fülest és énekelni, zenélni kezdenek. A dal iszonyatosan tetszett, bulis mégis érzelmekkel teli dal volt. Fantasztikusan csengett Miki hangja és a fiúk zenéje csak fokozta ezt. Remek csapat együtt, hisz nem véletlenül vannak ott ahol vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy tetszett?- néz rám Jim mire a fiúk is mellettünk teremnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Fantasztikus volt-mosolygok rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te zenélsz?-kérdi hirtelen Jim.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Régen gitároztam- nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Valóban? Akkor adok egy gitárt- nyúl az említett hangszerért majd a kezembe nyomja azt. Kérdőn és ijedten tekintek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Énekelsz nekem valamit? Bármit-néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát oké, de előre közlöm rémesen éneklek-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem hiszem én azt- mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te tudod..egy saját dalt éneklek akkor ha nem gond- mondom és az arcát fürkészem majd Mikire pillantok. Aki csak biztatóan mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem gond-szólal meg ismét Jim és kezeimet a gitárra teszem és belekezdek a <a href="http://www.youtube.com/watch?v=QGceZUZxcfw">dalba</a>. Sosem hittem volna hogy valaha gitárt fogok a kezembe és játszok is rajta. Legutóbb M.O-n gitároztam és nem akartam ezt a dalt soha, senkivel sem megosztani. Még régebben írtam, akkor mikor Chris-sel szakítottam. Több dalt is sikerült akkor lapokra vetnem. Azt a kínt ami akkor benne dúlt. Bár szerettem és vágytam rá, nem akartam újra bele esni a hibába. Újra és újra. Nem érdemelte meg a szerelmemet, pedig én mindent oda adtam amit csak lehetséges volt. De ő egy szívtelen ember módjára bánt velem és kihasznált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Once upon time<br />
A few mistakes ago<br />
I was in your sights<br />
You got me alone<br />
You found me<br />
You found me<br />
You found me</i>- kezdek bele a a dal első ver szakába. Szemeim a gitárt bámulják.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>I guess you didn't care<br />
And I guess I liked that<br />
And when I fell hard<br />
You took a step back<br />
Without me, without me, without me</i>- éneklem tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>And he's long gone<br />
When he's next to me<br />
And I realize the blame is on me-</i> a refrém előtti verszakót éneklem tele dühvel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Cause I knew you were trouble when you walked in<br />
So shame on me now<br />
Flew me to places I'd never been<br />
Till you put me down oh<br />
I knew you were trouble when you walked in<br />
So shame on me now<br />
Flew me to places I'd never been<br />
Now I'm lying on the cold hard ground<br />
Oh, oh, trouble, trouble, trouble<br />
Oh, oh, trouble, trouble, trouble</i>- éneklem végül a refrémt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután vége, szemeimet leveszem a gitáról és inkább Jim-re nézek aki tátott szájjal néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ennyire rossz volt?-nézek rá </div>
<div style="text-align: justify;">
-Viccelsz velünk ügye?-szólal meg Boti, mire hirtelen rá nézek. Találkozok Miki tekintetével.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért nem mondtad hogy jól énekelsz?-néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mert nem igaz- mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mióta foglalkozol zenével?-kérdi Jim végül. Újra ránézek hogy válaszoljak a kérdésére.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kicsi korom óta gitározom, énekeltem viszont az iskolai karban és régóta táncolok is- nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az látszik hogy a zene az életed-néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Vannak még dalok amiket írtál?-néz rám</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, van egy jó pár- mondom</div>
-Figyelj, holnap gyere be.A többi dalszöveggel együtt. Megnézzük őket, viszont már most biztos vagyok benne hogy tiéd a szerződés- néz rám Jim.<br />
-Mi? Milyen szerződés?-nézek rá kikerekedett szemekkel.<br />
-Hát..ilyen hangot nem szabad veszni hagyni és a dalt is szuper megírtad- néz rám.<br />
Nem tudtam, hogy mi történik most körülöttem? Szerződés? Én, mint énekelni? Az életem 180 fokos fordulatot vett..<br />
<br />Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-66230354010414144672014-01-02T10:53:00.000-08:002014-01-02T10:53:14.704-08:00Chapter 13: <div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Nos elsőnek is még egyszer Boldog Újévet Kívánnék mindenkit. Másodjára pedig meghoztam a következő fejezetet. Viszont észrevettem hogy nem jön túl sok komment. Nem tetszik a történet nektek? Kérlek jelezzétek, hogy tudjam. Szóval jó olvasást, kommenteljtetek, pipáljatok és iratkozzatok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
U.I: Ezúttal Miki szemszögéből is írtam, remélem nem gond. </div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Rosette.</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-_HYJxg_z-a8/UsWl9BIbFYI/AAAAAAAACsQ/OZv25BnLi0A/s1600/iwont.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-_HYJxg_z-a8/UsWl9BIbFYI/AAAAAAAACsQ/OZv25BnLi0A/s320/iwont.jpg" width="228" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
"Mayke szemszöge:"</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudod milyen mikor úgy érzed megtaláltad az igazit? Azt a személyt aki mellett önmagad tudsz lenni és nem félsz magadat adni, mert tudod ő nem az énekest vagy a hírességet szereti benned. Nem a pénzedet és nem a vaku fényeket, nem a csillogást hanem téged, teljese valójában téged. Azt hiszem én tudom milyen..</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindennél fontosabb nekem. Honeyben minden dolog meg van amit kerestem. Mikor elsőnek megláttam lenyűgözött a külseje, magával ragadó, gyönyörű. Amikor rám néz csillognak a szemei és nekem muszáj elmosolyodnom, boldoggá tesz. Mint még senki más...</div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem éreztem így magam. Repülők...miatta. Becsülőm őt, annyi mindenen ment keresztül. Az anyja elhagyta őket, a húgát és az édesapját Magyarországot hagyta csak hogy az álmának élhessen a táncnak, a volt barátja egy igazi seggfej, aki bántotta őt. Nem lehetett egyszerű élete. A tudat, hogy szenvedett, a tudat hogy napokig sírt, a tudat hogy valaki képes volt őt elhagyni, hogy képes volt valaki megütni, ez a tudat felemészt. Sose lennék őt képes bántani, elhagyni meg mégúgy nem. Képtelen lennék rá, az életem semmit nem érne nélküle, már tudom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom mi hiányzott az életemből, ő. Ő ki minden egyes nap mosolyt csal az arcomra, megnevetett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felbecsülhetetlen érzés volt látni a mosolyát, amikor Karácsonykor újra láthatta a családját. </div>
<div style="text-align: justify;">
Még ha már nem is az egész családját de láthatta és velük tölthette a Karácsonyt. Próbálom megismerni a múltját és az életét. A táncnak él, de szeretném ha megbocsájtani az édesanyjának..mert egyszer rá fog jönni, hogy akkor kellett volna beszélnie vele, mikor még volt rá lehetősége. Mert sose tudhatod, hogy másnap kifogja elhagyni az élők sorát, ez csak a sors kezén múlik nem a tieden. A te dolgot hogy boldog legyél és szeresd az embereket és ehhez megbocsájtanod is tudnod kell. Oké, értem én, hogy miért nem akar vele még beszélni sem, elhagyta őket csupán egy férfi miatt. Ez mély nyomott hagyott benne, látszik. De akkor is az édesanyja. Hogy őszinte legyek én nem tudom mi lett volna velem anyu nélkül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szemeimet óvatosan nyitom ki és állítom meg, hogy még mindig nappali kanapéján fekszünk. Karom szorosan átöleli Honeyt, hirtelen mozgolódni kezd mire megfordul a karjaimban és óvatosan pislog majd kinyitja gyönyörű íriszeit. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt-mosolyog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Neked is-tűrik egy kósza hajtincset füle mögé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit terveztél mára?-kérdi felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Stúdiózunk, új dalt veszünk fel,te?-kérdem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szabad napom van, szóval semmit-mosolyog édesen rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj, mi lenen ha felhívnád édesanyádat?-nézek rá kiskutya szemekkel hát ha bejön.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kizárt dolog, nem érdekel, de ezt már meg beszéltük- néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem élheted így le az egész életedet, óriási haraggal a szívedben kincsem-nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sajnálom, ha csalódást okoztam, de nem bírok rá nézni se arra az emberre- mondja a plafont bámulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne butáskodj már, de akkor is beszélned kell vele- nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor sem Miki, ne csináld már- szólal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó oké-pattanok fel hirtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj haza megyek, lezuhanyzok és indulok dolgozni, vigyázz magadra. Este beugrom jövők jó?- nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miki fel ne merd hívni-vet rám egy szúrós pillantást. Oda sétálok hozzá, apró puszit nyomok az arcára majd az ajtó felé pillantok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miki, hallottad mit mondtam ne merd meg felhívni- szólal meg kicsit erélyesebben. Vissza nézek majd rá kacsintok majd kilépek a hűvös levegőbe. Akkor is elfogom érni, hogy legalább újra beszéljen az anyjával, nem élheti le így az egész életét, mindenkinek szüksége van egy édesanyára, neki is. Látom, ha még nem is mondja. Nem kellenek szók, hogy tudjam mit akar.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-Pf7-jlvBOys/UsWtSMKFO6I/AAAAAAAACsg/_tzHkns6e4s/s1600/sell.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-Pf7-jlvBOys/UsWtSMKFO6I/AAAAAAAACsg/_tzHkns6e4s/s320/sell.png" width="239" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
"Honey szemszöge":</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután Miki itt hagyott kétségek között. Nagyon ajánlóm neki, hogy nem hívja fel anyát és nem küldi ide. Mindegy, próbálom elterelni a gondolataimat. Ezért felöltözöm és a TV-t kapcsolgatom ide-oda de semmi értelmeset nem találok. Nem kapcsolom ki, az egyik csatornán ott hagyom, ahol a minapi híreket mondják. Így felveszem a hangerőt, majd a konyhába megyek. Összedobok valami szendvicset, ráteszem egy tányérra majd elkészítek egy pohár kávét és besétálok velük a nappaliba. Leülök a kanapéra és beleharapok a szendvicsbe majd belekortyolok a kávéba. Tekintetemet a TV-re szegezem mire megszólal a műsorvezető.</div>
<div style="text-align: justify;">
-A tinik körében felkapott együttes, az MDC énekesét a napokban egy fiatal lánnyal láthattuk- mondja a műsorvezető. Konkrétan köpni nyelni nem tudtam. Egy képet mutattak, ahol én és Miki voltunk. A volánnál vezetett, én pedig tekintetemet rászegeztem, szuper. Akkor most már olvashatom a neten az utálkozok üzeneteit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Találgatások szerint a két fiatal egy párt alkot. A lányról semmit nem tudni még. A találgatásokat sem Miki sem a lány nem erősítette meg, így biztosakat nem tudunk mondani-fejezte be végül a műsorvezető. Idegembe kikapcsoltam a TV-t és befejeztem a szendvics evését. Hirtelen megszólalt a csengő. Odasétálok az ajtóhoz majd gyorsan lenyomom a kilincset.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey- apával találom magam szemben, aki a húgomat, Leilat tartja az ölében.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Leila reggelre megbetegedett, viszont nekem muszáj dolgozni mennem, így is késésben vagyok. Tudnál rá vigyázni délutánig?-kérdi apu kétségbeesett arccal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, gyere nagylány-veszem ki a húgomat apa kezéből. Majd egy puszit lehelek az arcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszönöm, próbálok sietni-mondja apa majd egy puszit ad az én és a húgom arcára is és távozik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan jó hogy újra egy család vagyunk ha anya nélkül is de együtt. Bár az életem teljesen megváltozozz mindössze egy év leforgása alatt, de végre ők is itt vannak és ez mindennél fontosabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na gyere, kérsz valamit enni?-teszem le a földre majd kérdőn pillantok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Már ettem-mosolyog rám angyalain. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor iszol valamit?-kérdem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csinálnál nekem kakaót?-néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Gyere-mosolygok rá majd követ a konyhába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan meg csinálom neki a kakaót majd odaadom neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Tessék, gyere kapcsolok neked valami mesét-mondom majd meg fogom a kezét és a nappaliba vezetem. Kezében a bögrével leül a kanapéra, egy pokróccal betakarom majd rá pillantok. Belekortyol a kakaóba. Nem tudok nem elmosolyodni. Kapcsolok neki gyorsan valami mesét majd visszamegyek a konyhába. </div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonomat kezdem el nyomogatni és SMS-t küldök Destiny-nek, hogy mi van vele. Mielőtt megérkezett volna a válasz, meg szólal a csengő. Visszasétálok a nappaliba, ahol Leila nem bírja elszakítani a tekintetét a TV-ről. Kinyitom az ajtót de nem kapok levegőt. Erősen küzködők a könnyeimmel. Nem akarok a húgom előtt sírni sem kiborulni a látványtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Menj el- csak ennyit vagyok képes kinyögni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey, kérlek szépen. Beszélnünk kell- néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem ért rá ez évekkel ezelőtt?-kérdem felvont szemöldökkel mire Leila terem melletem</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey ki az?-kérdi még mielőtt meglátta volna anyát. Kíváncsian fürkésztem anyu és a húgom arcát is. Leilát egyből felkaptam az ölelembe. Tudtam, hogy nem ismeri fel anyut. Alig pá éves volt mikor elhagyott minket, hogyan is ismerné fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj, menj fel a szobámba amíg én beszélek ezzel a nénivel itt, jó?-nézek rá és remélem hogy megért.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké- bólint majd puszit nyomok az arcára, végül leteszem és nézem ahogyan felrohan az emeletre és bemegy a szobámba. Tekintetemet ismét anyura szegezem, kinek már könnyek folynak a szemeiből.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem ismert meg- szűri ki a fogaim közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogyan ismert volna fel? Nincsen anyja-mondom miközben beljebb sétálok a nappaliba, anyu köve és leül a kanapéra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ahogyan nekem sincs- nézek rá. Anyu lehajtja a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Melletted kellett volna legyek-nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem én tökéletesen el voltan nélküled, de ő-mutatok az emel felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Neki szüksége lett volna egy anyára, aki támogatja és védi-nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Elmondhatatlanul sajnálom-néz rám anyu.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy érett nővé cseperedtél fel és szerencsés lehetsz- szólal meg ismét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerencsés? Mond miért? Mert az anyámnak nem kellettem, hogy elhagyott, hogy ott kellett hagynom a családom, hogy a volt barátom bántott, hát köszi-nézek rá már könnyes szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Biztos vagyok benne, hogy sok mindenen mentél keresztül, de tudom hogy erős vagy. Olyan vagy mint az apád- nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De szerencsés vagy, hogy olyan embert találtál mint Miki-néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval ő hívott fel-nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, figyelj szeretném veled megbeszélni a dolgokat-néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
...................</div>
<div style="text-align: justify;">
"Mayke szemszöge:"</div>
<div style="text-align: justify;">
Sikeresen fel énekeltem az új dalt, a fiúk pedig felvették a zene alapot, hazafelé jobban mondva Honey háza előtt állok. Félek attól ami rám vár. Mit fogok én azért kapni, hogy felhívtam az anyját és ide küldtem. Lassan nyomom le a kilincset és óvatosan lépek be. Leveszem a kabátomat és a cipőmet. Körbe pillantok sehol senki. A nappali üres, viszont hangos nevetéseket hallok a konyhából. Azt hiszem én nyertem. Oda lépkedek és megállok. Halványan elmosolyodom a látványon. Honey-t és anyját pillantom meg önfeledten beszélgetni. Ez a pillanat mindennél többet érhet most Honey számára.Hirtelen rám pillant és csak annyit tud kinyögni, hogy "köszönöm" majd feláll és szorosan magához ölel majd zokog, de ezek öröm könnyek Boldog..végre felhőtlenül boldog és ez számomra a legfontosabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-78404151807432013182014-01-01T07:43:00.001-08:002014-01-01T07:43:12.482-08:00Happy New Year<div style="text-align: justify;">
Drága olvasóim! Boldog újévet kívánnék mindenkinek és meg szeretném köszönni nektek, hogy velem tartottak és hogy olvastátok a blogomat. Remélem ez továbbra is így marad. Mindenkinek legyen ez az év sikerekben gazdag.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő fejezetről, pedig annyit hogy hamarosan érkezik. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Cassie.</div>
<br />Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-83832282718295087202013-12-27T14:45:00.001-08:002013-12-27T14:45:19.513-08:00Chapter 12: To Love And Be Loved<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Nos itt is lennék, újra. Meg hoztam a következő fejezetet. Remélem, hogy tetszik. Jó olvasást és ne felejtsetek el kommentelni, pipálni. Fontos a véleményetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Imádlak titeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Cassie.</div>
<div style="text-align: justify;">
_____________________________________________________________________<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>To Love And Be Loved-</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Szeretni És Szeretve lenni </i></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-eYnFxgsBeqI/Ur4CA5CBNEI/AAAAAAAACnw/cuhyKmNvRxg/s1600/1514079_224559717726038_1498197564_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="246" src="http://3.bp.blogspot.com/-eYnFxgsBeqI/Ur4CA5CBNEI/AAAAAAAACnw/cuhyKmNvRxg/s320/1514079_224559717726038_1498197564_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=v7wNAlzqIr0">MDC- Thousand Miles</a></td></tr>
</tbody></table>
"Honey szemszöge:"</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár nap telt el Szent este óta. Próbákat-próbára járunk. Nagyon sok a munka és kezdek elfáradni. Közeleg a szilveszter, bár még se időm se erőm nem volt ezen gondolkozni. Apa kapott egy jól fizető állást Londonban így itt maradtak. Találtak egy olcsónak mondható albérletet és szerencsére közel van hozzánk. Az életem úgymond sínen van, bár még nehéz ez ki jelenteni. De talán igaz. Visszakaptam azokat az embereket akiket ott kellett hagynom Magyarországon és nyertem egy olyan embert akit bár nem érdemlek meg mégis itt van velem. Pedig tudja hogy milyen vagyok, látott mára legrosszabb napjaimban, látta a legrosszabb énemet és még is itt maradt és nem fél kimutatni, mit érez. Egy igazi harcos. Az én harcosom. A tánc csoportommal keményen próbálunk és készülünk a versenyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Gyerekek, még egyszer utoljára és ígérem utána mehettek Isten hírével-nézek rájuk lihegve miután véget ért a dal. A mai napon mér vagy huszadjára próbáljuk el ugyanazt a táncot. De ha muszáj akkor muszáj, ezt ők is megértik.Újra elindul a zene. Beállok középre a tükör elé és hagyom hogy a zene átjárja az egész testem. Érzem az ereimben, hogy irányít. Ez az életem, nem tagadhatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, mára vége, mehettek-fordulok hozzájuk. Mire mindenki egyből egy palack vízért nyúl, hát nem csodálom. Az ajtóban legjobb barátnőmet, Destiny-t pillantom meg. Rá mosolygok majd beljebb lép. Miközben én odamegyek a táskámhoz és kiveszek belőle egy üveg ásványvizet majd iszok.. Egyből mellettem terem Destiny. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia-mosolyog miután leteszem az üveget. Lassan mindenki távozik a teremből így csak ketten maradunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziia, minek köszönhetem, hogy itt vagy?- fülig érő mosollyal pillantok rá. Imádom ezt a lányt mióta az eszemet tudom. Ő volt az egyetlen ember aki tudta a teljes történetemet, megbízok benne és ez kölcsönös.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak szünetem van és gondoltam ki fogatlak egy kicsit-mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miről is?-kérdem felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi van ezzel a Mayke-al? Hmm?-kérdi.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Már mindenki rólunk beszél?-kérdem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát elég sokat pletykálnak- néz rám.<br />
-Szuper-forgatom meg a szemeimet.<br />
-Hé, relax kicsim. Kit érdekelnek? A lényeg hogy boldog vagy. Mert az vagy nem?-kérdi vigyorogva.<br />
-Ha te azt tudnád, hogy mennyire. Istenem, Dest- fújom ki a levegőt.<br />
-Zavarok?- hallottuk meg Miki hangját. Halványan elmosolyodom.<br />
-Megjött a szőke herceg és távoznék is. Puszi- ölel meg Dest majd el megy.<br />
-Ez meg mi volt?-kérdi Miki felvont szemöldökkel.<br />
-Hát csak Destiny, kicsi őrült-mosolygok.<br />
-De ne foglalkozz vele. Inkább kezdjünk el dolgozni-mosolygok rá.<br />
-Öhm..ara gondoltam-fogja meg a derekam és húz közél magához majd lágyan megcsókol.<br />
-Miki-nézek rá.<br />
-Igen?-kérdi kiskutya szemekkel.<br />
-A tánc emlékszel?-kérdem felvont szemöldökkel.<br />
-De mi lenne ha most inkább beülnénk valahová meginni egy kávét?-kérdi felvont szemöldökkel.<br />
-Próba után át gondolom, hogy elmegyek-e veled-mosolygok rá pimaszul.<br />
-Kis egoista, már nem mutatkozol bárkivel mi?-néz rám vígyorogva.<br />
-Hát...na kezdjük-terelem a témát majd elindítom a zenét.<br />
...................<br />
-Egy forró kakaó lesz-nézek a pincér srácra.<br />
-Nekem is- mondja Mayke utánam.<br />
-Szóval,mi van apudékkal?-kérdi felvont szemöldökkel.<br />
-Jól vannak, képzeld apu talált munkát így itt maradnak-mosolygok.<br />
-Ez remek, tényleg-néz rám majd a pincér le teszi elénk a két pohár forró csokit.<br />
-Nekem mondod és mindezt neked köszönhetem. Ha te nem hívod karácsonykor ide őket akkor most nem lennék ilyen boldog-mosolygok.<br />
-Szóval csak miattuk vagy boldog?-kérdi.<br />
-Nem, nagy részben miattad de ezt jól tudod- nézek rá.<br />
-Zene füleimnek-mosolyog. Mire belekortyolok az italomba. Hirtelen Miki telefonja csörren meg. Látom hogy kinyomja de nem tudom miért. Kérdőn pillantok rá.<br />
-Meg ne kérdezd-néz rám.<br />
-Ki volt az, miért nyomtad ki?-nézek rá.<br />
-Lehetetlen nő vagy angyalom- néz rám.<br />
-Kifogsz akadni, biztos vagyok benne, hogy félre érted-néz rám.<br />
-Kezdek megijedni, hallgatlak- most már vég kép nem értek semmit.<br />
-Csak a volt barátnőm-néz rám és kíváncsian fürkészi az arcomat.<br />
-Aha-mondom.<br />
-Látod, pont ezt nem akartam-tűr bele a hajába.<br />
-Mit?-kérdem.<br />
-Ezt. Félre érted. Azt hiszed, hogy megcsallak, közbe eszembe sem jut ilyen- néz rám.<br />
-Elhiszem-mosolygok.<br />
-Csak menjünk haza kérlek.- nézek rá kiskutya szemekkel.<br />
-Ahogy szeretnéd-áll fel majd kifizeti az italokat és távozunk.<br />
...........<br />
-Miki-ülük le mellé a kanapéra mire ő kikapcsolja a TV-t.<br />
-Hmm?-néz rám.<br />
-Bízok benned- nézek rá mire egyből felpillant.<br />
-Nem érdekel a volt barátnőd, az a múlt ahogyan téged sem érdekelt Chris, az a múlt és itt és most van a jelen.-nézek rá.<br />
-Jaj gyere ide-ölel szorosan magához.<br />
-Szeretlek-suttogja majd belepuszil a hajamba.<br />
-Én is-mondom. Úgy döntöttük, hogy nézünk valami filmet így este felé. Szorosan hozzábújtam és így néztük a filmet, de nem igazán tetszett a film és fáradt is voltam. De mikor már majdnem aludtam. Megéreztem magam körül a két erős karját amik óvatosan tettek le a kanapéra és takart be egy kötött pléddel. Oldalamra fordultam majd Miki mellém bújt és hátulról átkarolt Halvány mosoly kúszott a számra.<br />
Minden pillanatban csak azt akarom, hogy itt legyen. Minden porcikám csak rá vágyik. Minden áron harcolok érte. Mindent megtennék érte. Szeretem, és ez a világ legjobb érzése: Szeretni és szeretve lenni....<br />
<br />
<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-47896663609333113012013-12-25T01:10:00.001-08:002013-12-25T01:10:47.903-08:00Chapter 11: Merry Christmas<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Nos ismét köszönöm a kommenteket és a pipákat is. Igyekeztem az új résszel, remélem, hogy tetszik nektek és írtok majd pár kommentet. Jó olvasást és Boldog Karácsonyt minden egyes olvasómnak és természetesen a fiúknak :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Cassie.</div>
<div style="text-align: justify;">
_________________________________________________________________</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Merry Christmas- Boldog Karácsony</i></span>t</div>
<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-jkjwhVq-hNw/UrX97X-d8NI/AAAAAAAACl8/OFWAyMpaE_I/s1600/xmas.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-jkjwhVq-hNw/UrX97X-d8NI/AAAAAAAACl8/OFWAyMpaE_I/s320/xmas.jpg" width="320" /></a></div>
"Másnap":<br />
<div style="text-align: justify;">
December 24.-e Szent este. Elérkezett ez a nap is. El sem hiszem, hogy Mayke-al töltöm a Karácsonyt. Legjobb Karácsony lesz, ezt nem tudom elégszer elmondani. Hihetetlen. Mint ahogy mindenhol, nálunk is nagy a nyüzsgés-forgás. Míg Mayke próbálja beállítani a fát, hogy értelmesen nézzen ki, addig én sütöm a finomabbnál finomabb süteményeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezzel is meglennék-jön be elégedetten a konyhába. Mire ki pillantok a nappalibba, ahol nagyon szépen kever a fa. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szuper, akkor már csak fel kéne díszíteni-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Aha, végeztél is a sütéssel?-kérdi felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen-mosolygok. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor gyere, díszítsük fel a karácsonyfát-fogja meg a kezemet és húz ki a nappaliba. Elő veszi a díszeket és bekapcsolja Justin Bieber- Misletoe című dalát. Tényleg minden tökéletes most. Karácsony, a szeretet ünnepe van, amit Mikivel és a szüleivel tölthetek. Jobbat nem is kívánhatnék de tényleg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nézd, ezt oda-nyom egy újabb gömböt a kezembe Mayke majd elkezd mutogatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mondták már neked, hogy irányítgatni azt jól tudsz-mosolygok rá miközben elveszem a gömböt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most miért?-kérdi felvont szemöldökkel mire hülyén nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nah, szóval akkor ezt oda-nyom egy újabbat a kezembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kis parancsolgató-nyomok egy puszit az arcára majd folytatom tovább a fa díszítését. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ide adnád az égősort?-kérdem felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Aha, várj segítek- mondja majd elkezdi körbe tekerni a fát az égővel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miki, a csillag lemaradt- nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jé, tényleg-néz fel a fára majd ki kutatja a dobozból a csillagot amit fel kéne tenni a fa tetejére.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Felemelsz?-kérdem kis kutya szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na gyere- von közelebb magához majd óvatosan felemel és én felteszem a díszt végül le tesz a földre és a karjaiban meg fordulok és apró puszit nyomok a szájára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tökéletes-suttogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mint te-nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó vicc-mosolyog mire meg szólal a csengő.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezek anyáék lesznek- szólal meg Mayke majd az ajtóhoz csoszog. Már nagyon kíváncsi vagyok a szüleire, de félek hogy nem fognak kedvelni. Mayke lassan lenyomja a kilincset és két vigyorgó házaspárral találjuk magunkat szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miki, fiam-öleli meg Mikit elsőnek az édesanyja, majd az édesapja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó titeket újra látni.mosolyog Mayke rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oh, anya, apa ő itt Honey. Honey ők itt a szüleim-mutat be Miki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia kedvesem. Miki édesanyja vagyok és szeretnénk ha tegeznél minket. Örülök, hogy megismerhetünk végre, már sok jót hallottunk rólad- néz rám az anyja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sziasztok. Honey vagyok, igazán?-kérdem felvont szemöldökkel, mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, Miki már nagyon sokat mesélt rólad-mosolyok újra az anyja. Istenem az a mosoly, pont mint Mikijé, angyali. Szóval a mosolyát az anyjától örökölte és ahogy elnézem a szemeit az apjától.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Gyertek be- szakítja félbe a beszélgetést Miki, majd beljebb lépnek. Lepakolnak majd leülnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
...........</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy gondoltunk hogy mivel Karácsony vacsora előtt illő lenne megnézni egy szép Karácsonyi filmet. Hát így is történt. Minden úgy alakult, ahogy én elképzeltem. A szülei a nagyon kedvesek és azt hiszem kedvelnek, nem is értem miért féltem annyira. A filmnek épp vége volt mikor hirtelen megszólalt a csengő.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Várunk még valakit?-kérdi az apja felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem tudok róla.-állok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én igen, remélem, hogy örülsz majd nekik-néz rám Miki fülig érő mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi csináltál? -kérdem felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Majd meglátod, menj már, nyiss ajtót-néz rám és mutat az ajtóra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hihetetlen vagy, komolyan-forgatom meg mosolyogva a szememet majd az ajtóhoz sétálok és lenyomom a kilincset és valami elmondhatatlan érzés kezdett el keringeni bennem mikor a húgom sikítozva ugrott a nyakamba. Gyorsan legugolok hozzá majd szorosan magamhoz ölelem. Hihetetlen, komolyan. Mindenre számítottam de erre nem. Tényleg a lehető legjobb ajándékot kaptam. Visszakaptam a családomat, megnyertem Mikit és talán a szülei is befogadtak. Óvatosan és lassan engedem el Petrát majd apa felé fordulok. A szemei könnybe vannak, már egy éve nem láttuk egymást. Talán ez másnak kevés idő lehet, de nekem és neki egy örökké valóságnak tűnt. Apa nélkül az életem teljesen más, teljesen rossz, elveszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Apu-ölelem szorosan magamhoz, a könnyeimmel küszködöm, de nem megy így hagyom hogy utat törjenek maguknak és a felszínre kerüljenek. Végre, újra megölelhetem, el sem hiszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy....hogy kerültök ide?- törlöm le a könnyeimet miután elengedtem. Apa csak mosolyogva pillant a kanapén ülő Mayke-ra. Rá nézek. Miki lassan feláll és oda sétált hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt mondtad, nem szeretnél semmilyen drága ajándékot, csak azt hogy itt legyek. Nos hát én itt vagyok és tudtam, hogy nem lesz teljes a Karácsonyunkra a családod nélkül-magyaráz majd elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Annyira köszönöm. Jobb embert nálad nem is kívánhattam volna, köszönöm- ugrok a nyakába és szorosan át ölelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
......................<br />
Kacagások és nevetések zöme töltötte be a konyhát. A vacsora nagyon jól sikeredett és a két család nagyon jól ki jött egymással és ami a legfontosabb ahogy elnéztem apa kedveli Mikit. Nekem apu véleménye a legfontosabb. Jelen pillanatban én vagyok a legboldogabb ember. Annyi rossz dolog után mindent megkaptam.<br />
-Apa, hol van a húgom?-néztem apura ijedt tekintettel.<br />
-Lehet ki ment a hátsó kertbe nem?-néz rám apa. Mire apa és Miki szülei kimentek a hátsó kertbe ahol a húgom is volt. Mikire pillantottam majd felálltam a székből és én is kiléptem a kertbe.<br />
Már értem miért ment ki s húgom. Esett a hó, jobban mondva szakadt. Gyönyörű látvány volt. Már pedig Londonban ritka a hóesés, de ez mos különleges alkalom volt. Mosolyra húztam a számat majd hirtelen két erős kar fonta körbe a derekamat és apró puszit nyomot az arcomra.<br />
-Mindent neked köszönhetek-mondom halkan csak hogy ő hallja meg.<br />
-A hóesést azért nem-suttogja.<br />
-Azt nem, de minden mást igen-mondom.<br />
-Meg érdemled, hogy boldog legyél- suttogja majd újra megpuszil mire halványan elmosolyodom....<br />
<br />
</div>
</div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-50394883641514794482013-12-20T09:49:00.002-08:002013-12-20T09:49:38.649-08:00Chapter 10: All I Want For Chirstam Is YouSziasztok. Hol is kezdjem? Ide is elérkeztünk. 10. fejezet. Köszönöm az eddigi kommenteket, pipákat és a feliratkozókat. Nagyon hálás vagyok nektek és remélem továbbra is velem tartotok és követni fogjátok a történetet. Meg is hoztam az új fejezetet. Várom a kommentekt, pipákat és a feliratkozókat.<br />
Jó olvasást.<br />
Üdv, Cassie.<br />
_____________________________________________________________<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>All I Want For Christmas Is You-</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Minden amit szeretnék Karácsonyra,az te vagy. </i></span> </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/--4dEYYsFPnE/UrSC_sTo33I/AAAAAAAACkw/B1LcCjkFduc/s1600/sdelllny.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="192" src="http://4.bp.blogspot.com/--4dEYYsFPnE/UrSC_sTo33I/AAAAAAAACkw/B1LcCjkFduc/s320/sdelllny.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=yXQViqx6GMY">Mariah Carey- All I Want For Christmas Is You</a></td></tr>
</tbody></table>
Konkrétan levegőhöz nem jutottam, fogalmam sincs, hogy ezt hogy gondolta. Annyi év után csak úgy felhív és minden el lesz felejtve. Hát rosszul gondolta. Látni nem bírom azt az embert akit régen még az anyámnak szólítottam. Már évek óta nincs anyám. Fogalmam sincs ezzel most mit akart elérni, de semmire sem jutott, az egyszer biztos. Miki még mindig aggódó szemekkel néz rám. Egyszerűen nem bírok megszólalni. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey, miért nyomtad ki?- néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most ezt te sem gondolod komolyan. Annyi év után nem fogok csak úgy a nyakába ugrani, hogy de jó, hogy itt vagy anyu- grimaszolok miközben vázolom neki a helyzetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nézd, biztos fontos vagy neki ha felhívott- folytatja Miki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ja, persze annyi év elteltével képes volt felemelni a telefont. Azok után hogy úgy ott hagyott minket egy másik csávóért, hát csak gratulálni tudok neki, tényleg- vetek rá szúrós pillantást.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey, az emberek követnek el hibákat, hiszen tudod- néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó oké, de akkor is. Nekem már évek óta nincs anyám érted? Sajnálom- nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezt nagyon rossz hallani- mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát nekem is- kezdem el a padlót bámulni.<br />
-Figyelj, csak hogy el tereljem a figyelmedet. Arra gondoltam hogy karácsonykor bemutatnálak a szüleimnek, mit szólsz?-kérdezte felvont szemöldökkel mire csak kikerekedett szemekkel néztem rá.<br />
-És..és mi van ha nem kedvelnek? Vagy ha..?- kezdtem el magyarázni.<br />
-Jaj, Honey annyit idegeskedsz. Nincs ember aki téged nem kedvelni. Higgy nekem.-mosolygott.<br />
-Hát rendben, te tudod-mondtam sóhajtva.<br />
...........................<br />
"Másnap reggel":<br />
Nem mondhatni hogy korán keltem. Tíz óra volt mire felkeltem. Hát igen, nekem is jár egy kis pihenés. Mindegy. Igazából most tök boldog vagyok, azért amit Miki mondott tegnap. Fogalmam sincs hogy mikor jött neki az ötlet, hogy bemutat a szüleinek. De én örülök, főleg hogy a szeretet ünnepén, csak nem történhet rossz dolog, nem de? Bár félek hogy nem fognak kedvelni. De erre nem szabad gondolnom. Anya....hát nem tudom mi lesz, vagy hogy mi volt ez a telefon hívás. Egy biztos: ne gondolj azt hogy ezzel bármi el van intézve. Még mindig az ágyban fekszem, de meghallom a csengőt. Gyorsan feltápászkodom és lemegyek majd ajtót nyitok és Miki vigyorgó arcával találom magam szemben. <br />
-Jó reggelt-jön be majd nyom egy puszit az arcomra.<br />
-Neked is-mosolygom.<br />
-Várj, megyek felöltözöm-mondom majd felszaladok az emeletre. Magamra kapok valami értelmes ruhát, és a hajamat összefogom és lemegyek. Miki éppen a kanapén ülve bámul maga elé.<br />
-Kész vagyok- szólalok meg.<br />
-Szuper, akkor mehetünk?-kérdi felvont szemöldökkel.<br />
-És mégis hová?-kérdem én is felvont szemöldökkel.<br />
-Hát karácsonyfát venni, mégis hová.-mosolyog.<br />
-Jó, menjünk-mondom majd bezárom az ajtót és beülünk a kocsiba.<br />
Az út nagy részében nem szólunk egymáshoz. Mindketten az utat bámuljuk és csendben ülünk a kocsiban.<br />
-Gyere- parkol le és száll ki a kocsiból mire követem én is.<br />
- Itt fogunk fát venni?-kérdem felvont szemöldökkel miközben elindul.<br />
-Igen-mondja.<br />
-Mit szólsz ehhez itt?- megy oda az egyik fenyőfához.<br />
-Túl kicsi- nézek rá.<br />
-Oké, és ez?-mutat egy másikra-<br />
-Ez meg túl nagy-mondom.<br />
-Nők, ki érti őket..-forgatja meg a szemeit mosolyogva.<br />
-Hát de Mayke, be se fér a házba-mosolygok rá és mutatok a fára.<br />
-Jó, szóval akkor ez?- mutat ismét egy másikra.<br />
-Nem is tudom..ez olyan..- nézek a fára.<br />
-Legközelebb ha elvinnélek vásárolni emlékeztess rá, hogy ne tegyem.-mosolyog.<br />
-Megegyeztük-mondom majd meglátom az úgymond "álom karácsonyfát".<br />
-Nézd, az ott tökéletes lesz-mutatok az előbb kiszemelt fenyőfára.<br />
-Ahogyan szeretnéd-mosolyog.<br />
.................<br />
Nagy nehezen de sikerül betennünk a kocsiba a fenyőfát. Örülök, hogy megtaláltuk a tökéletes fenyőfát.<br />
-Mayke nem megyünk be egy boltba?-kérdem már a kocsiban mikor elindultunk.<br />
-Miért is?-kérdi felvont szemöldökkel.<br />
-Mondjuk mert ha már fenyőfa van akkor kellenének új díszek is?-mosolygok mint egy idióta mire megrázza a fejét és nem soká leparkol egy boltnál. <br />
-Na gyere-szállunk ki a kocsiból. Egy nagy bevásárló központba lépünk be, ahol már nagy a nyüzsgés-forgás, mint általában minden Karácsony előtt.<br />
-Nézd arra vannak az ilyen karácsonyi díszek-ragadja meg a kezemet és húz maga után. Egy pár díszt egyből le kap a polcról és beleteszi a kosárba.<br />
-Ezzel is meglennénk-mondom elégedetten majd meg puszilom.<br />
-Na gyere-húz maga után a pénztárhoz.<br />
..............<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-nI_77bRuqHI/UrSAEDaaeZI/AAAAAAAACkk/FpNaeOuzsMk/s1600/christmas2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-nI_77bRuqHI/UrSAEDaaeZI/AAAAAAAACkk/FpNaeOuzsMk/s320/christmas2.jpg" width="211" /></a></div>
-Honey, most hogy végre haza értünk. Kaphatnék egy jó forró kakaót?-néz rám Miki kis kutya szemekkel.<br />
-De édes vagy, igen megyek és megcsinálom-mosolygok.<br />
Gyorsan meg is csináltam két bögre kakaót. Az egyiket a kezébe nyomtam és a másikkal a kezemben ültem le mellé a kanapéra.<br />
Aprókat kortyoltam bele a kakaóba.<br />
-Figyelj, már kérdezni akartam, hogy mit szeretnél Karácsonyra?- fordul felém Miki felvont szemöldökkel.<br />
-Semmi, tényleg-mondom.<br />
-Na, de komolyan-néz rám.<br />
-Miki, komolyan. Nincs szükségem semmire. Semmi méreg drága ajándékra. Nekem azoknál sokkal fontosabb hogy itt vagy mellettem-mosolygok.<br />
-Én minden amit szeretnék Karácsonyra az te vagy-mosolygok.<br />
-Aranyos vagy. Biztos hogy nem szeretnél semmit?-kérdi felvont szemöldökkel.<br />
-De szeretnék, azt hogy itt legyél velem-teszem le a bögrét az asztalra és bújok oda hozzá. Mire ő belepuszil a hajamba és halványak elmosolyodom.<br />
Tényleg azt hiszem, hogy most lesz a legjobb Karácsnyom. Azt hittem, hogy idén magányosan fogom tölteni ezt az ünnepet, ami nem lett volna igazán jó, de nem így történt. Mayke a legjobb ember akivel valaha volt szerencsém találkozni. Tényleg, idén kaptam a legjobb Karácsonyi ajándékot. ŐT.......<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-40203961549400451102013-12-15T08:10:00.001-08:002013-12-15T08:10:10.416-08:00Chapter 9: Jealousy<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Ahogyan ígértem itt van a következő fejezet. Várom a visszajelzéseket, kommenteket, pipákat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm a 21 rendszeres olvasót. Remélem tetszik a részt. Írjatok komentet és jó olvasást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Imádlak titeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Cassie. :)<br />
___________________________________________________________<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i> <span class="short_text" id="result_box" lang="en"><span class="hps">Jealousy-Féltékenység</span></span></i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-lnP4B0-Fs-U/UqxDuBm0yEI/AAAAAAAACi0/zR5JeijgHKo/s1600/selenaaaa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-lnP4B0-Fs-U/UqxDuBm0yEI/AAAAAAAACi0/zR5JeijgHKo/s320/selenaaaa.jpg" width="284" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=KX-jA-bY-Ws">Anti Ftiness Club- Lábnyom</a></td></tr>
</tbody></table>
"Honey szemszöge:"</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel fáradtan kellek fel. Esküszöm néha nem tudom hová tenni magamat. Néha nem tudom mit miért teszek. Egyszerűen néha csak hagyom hogy a cselekedeteim irányítsák az életemet és ez nagyon nem jó. Sok rossz dolgot követtem el az életemben. Nem azt mondom, hogy megbántam a tegnap estet. Egyáltalán nem. Próbálom magamban letisztázni az érzéseket. Csak sok minden történt amiket még mindig nehéz felemésztenem. De ugyebár nem élhetek a múlt árnyékában, muszáj a jelentre koncentrálni. Ezért próbálom újra felépíteni az életemet. Magam köré húzni újra egy falat, és csak azokat közel engedni magamhoz akiket tiszta szívemből szeretek és tudom, hogy ők is szeretnek engem. És ennek érdekében tisztán kell látnom, nem szabad, hogy újra elvakítson az a bizonyos "rózsaszín köd". </div>
<div style="text-align: justify;">
Próbálom tisztázni magamban a történteket és az érzéseimet. Fáradtan ülök fel majd a telefonomért nyúlok és megnézem az időt. 9 órát mutat. Ma szabadnapos vagyok. Fel kelek, felöltözöm majd a hajamat kifésülöm és összefogom lófarokba. Lemegyek a konyhába. Gyorsan összeütök egy kis rántottát majd miután megettem leülök a kanapéra és bekapcsolom a TV-t. Épp a Kínos című sorozat ment. Két részt adtak belőle. Csengőt hallok. Hirtelen ugrok fel a kanapéról és kapcsolom ki a TV-t és csoszogok oda a az ajtóhoz majd kinyitom. Miki áll előttem. Fülig érő mosollyal.<br />
-Hát te?-kérdem felvont szemöldökkel.<br />
-Hozzád jöttem, szerinted?-néz rám kicsi hülyén.<br />
-Bocsi, csak..mind1-dadogok.<br />
-Bejössz?-kérdem felvont szemöldökkel.<br />
-Aha-mondja majd beljebb lép.<br />
-Figyelj. Elvinnélek egy edzsésre-mondja.<br />
-Milyen edzésre?-kérdem<br />
-Az mind1, csak pakolj össze pár cuccot. Atléta, cica nadrág stb- hadarja gyorsan majd aprót bólintok és összepakolok. Magamra kapok még egy pulcsit és odalent felveszem a kabátom a cipőmet.<br />
-Szóval milyen edzés?-kérdem miközben bezárom az ajtót<br />
-Majd meglátod-mondja <br />
-Meglepetés-néz rám<br />
-Te meg a meglepéseid-forgatom meg a szemeimet mosolyogva.<br />
-Nyugi-mosolyog.<br />
......<br />
Olyan negyed óra múlva Miki leparkol a kocsival majd kiszáll és én is így teszek.<br />
-Miki, mit keresünk itt?.-kérdem felvont szemöldökkel az épületet bámulva.<br />
-Gyere és meglátod-húz be az épületbe. Egy box edzés. Oké, miért jöttünk mi ide? Miki vált egy pár szót egy számomra idegen férfival aki bizonyára a hely tulajdonosa lehet és beenged minket az edzésre.<br />
-Na jó Miki, most már tényleg mit keresünk mi itt?- nézek körbe.<br />
-Beszéltem Destiny-vel aki azt mondta hogy régebben boxoltál és gondoltam..-hadarja.<br />
-Öhm..okés-mondom majd egy puszit nyomok az arcára.<br />
-Gyere meg mutatom a női öltözőt-húz maga után Miki<br />
..................<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-EnshIlmLx1c/UqxvCMTjn5I/AAAAAAAACjE/Nls-zrwGDfE/s1600/1470208_755701224444321_1589034252_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-EnshIlmLx1c/UqxvCMTjn5I/AAAAAAAACjE/Nls-zrwGDfE/s320/1470208_755701224444321_1589034252_n.jpg" width="238" /></a>Az edzés valami hihetetlen jó volt. Végre újra boxolhattam. Rég óta nem boxoltam. Még utoljára M.O-n, azt hiszem és nagyon hiányzott hogy végre kiélhessen a dühömet. Jó volt. Ahogy elnéztem Miki is elég hamar belejött. Szóval minden tökéletes volt és hálás vagyok Mikinek hogy újra részem lehetett egy ilyen edzsésbe.<br />
Miután visszaöltöztünk és visszamentem az edző terembe. Mikit láttam meg a recepciós vagy valami hasonló csajszival beszélgetni. Ahogy elnéztem a csaj eléggé rá volt kattanva Mikire. Oda mentem hozzájuk.<br />
-Mehetünk-néztem Mikire.<br />
-Szuper, amúgy Honey ő itt Anastasia, épp most fizettem ki az edzést-mosoloyog Miki.<br />
-Aha, kifizetted-nézek a csajra majd Mikire.<br />
-Ő a barátnőd?-kérdi Mikitől a csaj felvont szemöldökkel.<br />
-Igen, valami olyasmi- vakarja meg Miki a tarkoját.<br />
-Mehetnénk?-kérdem felvont szemöldökkel Mikitől. Mire meg ragadja a kezemet és elindulunk a lift felé majd beszállunk.<br />
-Az ilyen lányokat legszívesebben,hu...-kezdem el mondani.<br />
-Cuki vagy mikor féltékenykedsz-mosolyog Miki.<br />
-Tessék? Én nem féltékenykedek, úristen-nézek rá.<br />
-Ja, szerintem sem- vigyorog.<br />
-Fejezd be, ez nem vicces- nézek rá szúrós szemekkel.<br />
-De, az-mondja.<br />
-Vak én sem vagyok. Végig a mellét bámultad-nézek rá.<br />
-Bolond vagy istenem- vigyorog még mindig. Hirtelen ragadja meg a kezemet és ránt oda magához. Megölel.<br />
-Ne gondolj butaságokat, édesem. Senki másra nincs szükségem-súgja a fülembe.<br />
-De akkor is-nézek fel rá.<br />
-Na, fejezd be-mondja majd megcsókol és a lift jelez hogy leértünk. Kiszállunk majd elindulunk a kocsihoz.<br />
........<br />
-Mi lenne ha összedobnál valami kaját? Éhen halok-szólal meg Mik. Épp a kanapén ülünk és egy sorozatot néünk.<br />
-De persze, csinálok valamit-állok fel hirtelen majd a konyhába megyek.<br />
-Köszönöm-kiabálja utánam. Apró mosoly kúszik az arcomra. Gyorsan főzni kezdek, közben pedig csak agyalok tovább. Fogalmam sincs miért van még mindig itt? Hiszen belátást nyert a múltamba, a jelenembe. Bele pillanthatott a sötét múltba, megismerte Christ. Megismert engem és a démonjaimat. Látta ahogy küzdök saját magam ellen. Mégis még mindig itt van és nem tántorít. Fogalmam sincs mivel és mikor érdemeltem ki. Csak tudom, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő az egész világon. Már semmi sem állhat az utamba. Mind végig míg meg nem ismertem egy nagyon vékony kötélen táncoltam. És sose gondoltam volna hogy egyszer elszakad és nagyot zuhanok, de így történt. Nagyot zuhantam és akkor még nem volt ki elkapjon. De most azt hiszem ha esek, van aki elkap és talpra állít és kiragad a sötétségből.<br />
Hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré és pedig összerezzenek a karjai között.<br />
-Nem akartalak megijeszteni- suttogja majd egy apró puszit nyom a nyakamra.<br />
-Nem soká kész van a kaja-mosolygok.<br />
-Csodás-mondja. Olyan fél óra múlva már mosogattam miközben Miki csak bámult egy széken ülve.<br />
Hirtelen csörrent meg a telefonom, kezemet meg törlöm majd kibányászom a telefonom a zsebemből és felveszem.<br />
-Tessék?-szólok bele majd megfordulok, így meg pillantom Mikit.<br />
-Honey, szívem. Te vagy az?-kérdi egy női hang.<br />
-Attól függ kivel beszélek?-kérdem felvont szemöldökkel. Miki kíváncsian néz rám.<br />
-Szívem.Olyan jó újra hallani a hangodat. Nagyon sajnálom hogy cserben hagytalak- halkul el a hangja a mondat végére és csak reménykedni tudok benne, hogy nem azzal beszélek akire én gondolok.<br />
-Honey, az édesanyád vagyok-suttogja a telefonba mire hirtelen nyomtam ki a telefon és Mikire néztem aki már előttem állt.<br />
-Ki volt az? Úgy nézel rám mint aki szellemet látott.-néz rám Miki. Én nem szólalok meg. A kezemben a telefonomat szorongatom és Mikre pillantok.<br />
-Ki volt az?- kérdi újra.<br />
-Anya- csak ennyit bírtam mondani neki. Nem bírtam többet kinyögni. Vége.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-58045663561992215302013-12-12T09:04:00.002-08:002013-12-12T09:04:58.888-08:00Chapter 8: Cause I Love You<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Itt az új fejezet. Próbálom mindig időben hozni a fejezeteket, de nem mindig sikerül. Úgy döntöttem, hogy most már minden pénteken vagy talán szombaton lesznek új részek. De biztosan lesz olyan mikor elcsúszok, mert nekem is meg van az életem és nem mindig van annyi időm mint amennyit én szeretnék. Meg ugye közelednek az ünnepek is, de mondom próbálom mindig időben hozni a fejezeteket, hiszen imádok írni, és rövid idő alatt ez a blog is nagyon a szívemhez nőtt. És imádlak titeket.<br />
Na akkor jó olvasást és ne felejtsetek el kommentelni és pipálni. <br />
Üdv, Cassie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
____________________________________________________________<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Cause I Love You-</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Mert szeretlek </i></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-i6gAApRopWI/UqMFvpMb_hI/AAAAAAAACf4/_b82ArTIAZw/s1600/selllena.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-i6gAApRopWI/UqMFvpMb_hI/AAAAAAAACf4/_b82ArTIAZw/s320/selllena.png" width="188" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
"Honey szemszöge:"<br />
Lassan nyitom ki a szemeimet. Bár igazából semmi kedvem sincs felkelni. Inkább maradnék az ágyban és nézném egész nap a TV-t egy zacskó csoki mellett. De nem tehetem meg . Ott van a csapatom akik karácsony előtt fellépünk és még sokat kell gyakorolnunk. Akkor ott van Mikiék videóklippje, ami szinte a sehol sem áll. Miki...nos vele kapcsolatban még mindig vegyesek az érzéseim. Már mint oké, nagyon rendes meg kedves srác. És pont ezért. Mivel érdemeltem ki én ezt a bánásmódot? Egyszerű a válasz: semmivel. Már pedig ő mégis mindig kedves és megértő, és amikor padlón vagyok talpra állít pedig alig ismerjük egymást. Most egyszerűen csak azt érzem hogy minden zavaros, de tényleg. Csak reménykedni tudok, hogy Chris lemondott már arról, hogy mi valaha újra egy pár legyünk. Bár ahogy őt ismerem nem hiszem, hogy végre békén hagyna. De a legfőképpen az aggaszt, hogy mi van ha bántja Mikit. Már pedig simán kinézem belőle. Ő nem fél semmitől, se senkitől. Ő egyszerűen az az ember aki nem ismer félelmet és bármi áron megszerzi azt amit akar. Én csak nagyon féltem Maykee-t, mert ha valami baja történik azt sose bocsájtom meg magamnak. Azért fontos nekem annyira, hogy megvédjem attól az agresszív állattól. Mellesleg ő ott volt nekem amikor senki más.Az ember idővel megtanulja értékelni még a legcsekélyebb dolgokat is, mert rájön hogy bizony voltak és még lehetnek is olyan idők mikor csak magadra számíthatsz, és ilyenkor vissza sírod azokat az időket amikor nem voltál totál egyedül, hanem ott volt melletted a családod, a barátaid, és a legrosszabb dolog ebben. Bizony...<br />
Mert most jelenleg bármit megadnék azért hogy a családommal lehessek. Úgy érzem, hogy azzal, hogy el jöttem Magyarországról, azzal cserben hagytam őket. És ez így is van, szerintem..<br />
Mert oké, az álmomért jöttem el nem pedig egy férfi miatt, ahogyan annak idején anyu. De akkor is. Nincs nap hogy nem gondolok apára és a kis húgomra. Minden este, mielőtt elaludnék azon agyalok, hogy vajon minden rendben van velük? Nem történt velük semmi baj a nap során. Mert a sors rafinált lehet és bármi történhet velük egyik napról a másikra. Hirtelen állok fel az ágyról és veszem ki a ruhákat a szekrényből majd bemegyek velük a fürdőbe. Gyorsan le zuhanyzom majd felöltözök. Még mindig fáradtan nézek bele a tükörbe. A hajamat összefogom majd felteszek egy alap sminket. Még fújok magamra egy kis parfümöt és vissza megyek a szobába. A telefonomat meg a pénztárcámat belepakolom egy kis táskába. Majd a szekrényből még előkeresek egy sapkát meg egy sálat amit nem régen vettem. Levánszorgok a nappaliba.<br />
Most ha akarnék se bírnék reggelizni, inkább magamra kapom a kabátot meg a cipőt és elindulok a munkahelyre. Ismét gyalog megyek, bár lehet hogy nem kéne. Mert majd meg fagyok út közbe. Hát igen, December van.<br />
...............<br />
<br />
<br />
-Sziasztok- mosolyogva lépek be a próba terembe amint meglátom a kis csipet csapatomat akik éppen nagyban dumálnak valamit.<br />
-Szia Honey-kiabálnak egyszerre. Igen, ők mindig így köszönnek nekem és nekem muszáj rajtuk mosolyognom majd megrázom a fejem és beteszem a CD-t.<br />
-Nah vége a gyerek napnak, mindenki fel és vágjunk bele-mondom majd a tükör elé állok, ők követnek és beállnak és elindul a zene. Az egész testemet átjárja a zene és szépen lassan át is veszi az irányítást. Csak hagyom ahogyan mindig. Még egy jó párszor elpróbáltuk a táncot.<br />
-Okés, már ennyi skacok-mondom a tánc végén. Pár perc múlva mindenki távozik a teremből. Előtte szinte mindenkivel váltok pár szót. Majd miután mindenki elment iszok egy pár korty vizet és beteszem Mikiék CD-ét a lejátszóba és újra a tükör elé állok és belekezdek a koreográfiába amit már rég összeállítottam, de még Mikinek nem sikerült meg tanítanom, de sebaj. Ami késik az nem múlik. A zene véget ér és én fáradtam ülök le a földre, de egy hangot hallok meg ami az ajtó irányából jön, egy ismerős hang.<br />
-Ha én így tudnék táncolni, hát...-halottam még hangját. Rá néztem a tükörre az ajtófélfának támaszkodott és vigyorgott. Egy hirtelen mozdulattal állok fel és szaladok oda hozzá. Fogalmam sincs mi ütött belém, csak szorosan magamhoz öleltem.<br />
-Megfojtasz, ugye tudod?-kérdezte miután lassan elengedtem.<br />
-Ne haragudj-mondtam.<br />
-Semmi gond, örülök hogy ennyire örülsz nekem. Miért kaptam ezt a nagy ölelést?-kérdi felvont szemöldökkel, mosolyogva.<br />
-Csak azért mert örülök hogy itt vagy és most már nincs mitől félnem-mondtam.<br />
-Chris?-kérdezte felvont szemöldökkel. Aprót bólintok amiből Miki mindent ért.<br />
-Ugye nem bántott?-kérdezi<br />
-Nem, csak összefutottam vele a próba előtt. Megfenyegetett., azt mondta hogy nem fogja hagyni, hogy ha továbbra is találkozunk akkor nem áll jót magáért, ami nála egy dolgot jelent-magyarázom hadarva.<br />
-Erőszakot-szűri ki Miki a fogai közül ezt az egy szót, aminek mégis nagy jelentősége van.<br />
-Igen, és Miki ha bármi bajod esik én nem bocsátok meg magamnak, érted? Ha..- kezdek el zokogni.<br />
-Ismerem Christ és tudom mikre képes, átéltem és ha valami bajod lesz én...- nem tudom befejezni a mondatot mert Miki a karomnál fogva magához ránt és szorosan átölel.<br />
-Ne sírj, minden rendben lesz, nem fog bántani, oké?-mondja miközben megölel.<br />
-De igen, bántani fog mert tudja hogy ez fájna nekem a legjobba, érted? Ismerem már-nézek fel rá.<br />
-Ne aggódj emiatt. Nem fog bántani, ha meg igen akkor se aggódj jó? Megoldok mindent.- néz rám.<br />
-Hogy mondhatod hogy ne aggódjak miattad?-kérdem felvont szemöldökkel még mindig a könnyeimmel küzdödve.<br />
-Hé, nyugi. Amúgy meg ha tudni szeretnéd meg tudom magam védeni- mondja.<br />
-Jó, de nem ismered őt. Nem tudod mire képes. Én bele fogok őrülni ha bánt téged- nézek rá majd letörlök egy könnycseppet <br />
-Ahogy már mondtam, ne aggódj Honey.-néz rám.<br />
-Na, gyere ide-mondja majd mégegyszer megölel.<br />
-Egyébként miért féltesz engem annyira?-kérdezi.<br />
-Mert szeretlek-suttogom halkan és reménykedem hogy nem hallotta.<br />
-Tessék? Mit mondtál?- kérdi mire kibújok az öléséből.<br />
-Nem mondtam semmit-törlök le egy könnycseppet.<br />
-Ne nézz hülyének. Tisztán hallottam, azt mondtad hogy szeretsz- mondja.<br />
-Nem mondtam ilyet- hazudom, és ezt ő is pontosan tudja.<br />
-Honey, legalább magadnak ne hazudj. Hallottam amit hallottam- néz rám mosolyogva.<br />
-Na figyelj, a fiúkkal elmegyünk este bulizni. Nem tartasz velünk?-kérdi felvont szemöldökkel.<br />
-De szívesen-mosolygok.<br />
-Szuper, akkor 8-ra érted megyek-mondja.<br />
-Rendben, de nem kezdenénk el próbálni?-kérdem felvont szemöldökkel mire Miki csak bólint.<br />
....................<br />
<br />
Mayke pontban nyolc órakor ott volt értem, viszont az utat végig csendben töltöttük el. Ő vezetett én pedig az utat bámultam és a rádióba szóló zenét hallgattam. Majd nem sokára Miki egy hatalmas épület előtt parkolt le. Kiszálltunk a kocsiból. Beléptünk az épületbe. Üvöltött a zene, de nem zavart. Hiszen imádom a zenét és szerintem ezzel Miki is így van. Megragadta a kezemet és a pult felé húzott ahol a banda többi tagja ült és egy-egy pohár alkohol mellett beszélgettek.<br />
-Sziasztok srácok-köszönt Miki.<br />
-Miki, na végre. Sziasztok-mondta Dani majd Boti is köszönt.<br />
-Sziasztok-mosolyogtam.<br />
-Hone,y jó újra látni téged.-mosolygott Dani.<br />
-Titeket is fiú-mondtam.<br />
-Kérsz valamit?-fordult felém Miki.<br />
-Egy pohár whiskey jó lesz-mondtam majd Miki rendelt 2 pohár whiskey-t amit a pultos egyből a kezünkbe nyomott. Míg a fiúk beszélgettek addig én csendben megittam a pohárban lévő alkoholt. Majd Miki felém fordult.<br />
-Gyere velem táncolni-ragadta meg a kezemet a táncparkett felé húzott. A DJ pont most váltott egy gyors dalról egy lassúra, aminek én csak örültem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-1-eGGzgbFXA/UqNhRkh1bAI/AAAAAAAAChk/EDHZ_ds8t6g/s1600/tumblr_m9bmwxYy251rw9w7vo1_r1_500_large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="128" src="http://2.bp.blogspot.com/-1-eGGzgbFXA/UqNhRkh1bAI/AAAAAAAAChk/EDHZ_ds8t6g/s320/tumblr_m9bmwxYy251rw9w7vo1_r1_500_large.gif" width="320" /></a></div>
Óvatosan fogta meg a kezemet, majd kicsit feljebb emelte és a levegőben megtartotta, míg a másik kezemet a vállára vezettem és ő közelebb húzott magához. Hihetetlen volt. Végig a szemébe néztem, és csak arra tudtam gondolni, hogy igen, ő az a személy akit odafentről küldtek nekem. Azt hiszem megtaláltam az én hősömet, aki megment ha még a szakadék széléről is szólongatom, még akkor is amikor már teljesen lehetetlen a helyzet. Megtaláltam az őrangyalomat, akit azért küldtek hogy vigyázzon rám és megóvjon akár Christől, vagy más valakitől. Az én megmentőm...<br />
-Min gondolkodsz annyira?-kérdi hirtelen.<br />
-Csak..rajtad-mosolygok.<br />
-Rajtam? Pontosabban? Kifejtenéd nekem kérlek?-kérdezte mosolyogva.<br />
-Azt hiszem meg találtam a hősömet, az én őrangyalom-mosolyogtam miközben végig a szemébe bámultam.<br />
-Megtiszteltetés édesem, az őrangyalodnak lenni-vígyorgott.<br />
-Oh, valóban?- kérdezem.<br />
-Igen-mondja.<br />
-És ne félj Chirstől , minden rendben lesz, megígérem-suttogja majd ajkát óvatosan az enyémekre nyomja. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hálát adhatok Istennek, hogy mellém sodorta ezt a fiút. Tényleg igazán szerencsés lehetek, hogy ő itt van nekem. Van egy olyan idézet, hogy Adj hálátm<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-24751236248879364762013-12-07T01:24:00.001-08:002013-12-07T03:22:51.589-08:00Chapter 7: Impossible<div style="text-align: justify;">
Sziasztok.Hol is kezdjem? Tudom hogy sokat késtem a fejezettel. Igazából nem kezdenék egy magyarázkodni. Kifogásokat keresni, hogy miért nem írtam meg a fejezetet. Sok minden történt az elmúlt hetekbe amibe nem mennék bele, nem ez a fontos. Mindegy. A lényeg hogy most itt vagyok, bár szerintem nem lett a legjobb rész. Jó olvasást, várom a kommenteket. :)<br />
Egyébként annak aki szereti Tóth Marcit, annak itt van az új blogom, amit nem egyedül írok :)<br />
http://littleme-beproudofyourself.blogspot.hu/<br />
U.I: Boldog Névnapot Maykeenak és nektek pedig Boldog Mikulást! :)<br />
_____________________________________________________________<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>Impossible- Lehetetlen. </i></span></span></div>
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-_m3W4j33ckU/Upok-w_GpfI/AAAAAAAACdc/rW7vxsrk3NY/s1600/selllygomez.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-_m3W4j33ckU/Upok-w_GpfI/AAAAAAAACdc/rW7vxsrk3NY/s320/selllygomez.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=ziw56jeeXHg">Fall Out Boy- I Don't Care</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
'Honey szemszöge:'</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggeli napfény süt be az ablakon. Pislogok párat majd óvatosan nyitom ki a szemeimet. Körbe pillantok a szobában, és állapítom meg hogy Miki sehol sincs. Kimászok az ágyból és keresek valami ruhát amivel bemegyek a fürdőszobába. Gyorsan átöltözök majd a hajamat összefogom majd felveszek egy papucsot és lemegyek a konyhába. Ahonnan finom illatokat érzek. Nagy meglepődés ér. Mayke-t pillantom meg amint ügyetlenkedik a konyhába. Nagy valószínűséggel valami ehetőt szeretne készíteni. Halkan settenkedem oda hozzá és hátulról átölelem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen rezzen össze. Szegény kissé megijedt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak én vagyok-puszilom meg az arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megijesztettél-mondja miközben folytatja a főzést de én még mindig nem engedem el.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne haragudj-suttogom. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi baj, egyébként nem gond ha használtam a konyhádat?-kérdezi </div>
<div style="text-align: justify;">
-Dehogy gond, ne hülyéskedj. Sőt örülök, hogy nem nekem kellett kínlódnom a kajával-magyarázom majd elengedem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi lenne ha visszamennél a szobába és én majd felviszem neked a reggelit?-kérdezi felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól hangzik, de azt hiszem inkább leülök ide- mondom majd leülök az egyik székre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És nézem ahogy szerencsétlenkedsz- mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Milyen kedves, akkor jó szórakozást, édes- néz rám majd kacsint és tovább folytatja a kaja készítését vagy valami hasonlót. Hát érdekfeszítő egy látvány volt az biztos. Jókat nevettem rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne nevess- mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bocsi, csak olyan..szerencsétlen vagy-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egyébként hol találkozunk Marcival?-kérdezem felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Arra gondoltam, hogy elmegyünk bowlingozni-mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Okés, az tök jó, de vigyázzatok meg még a végén megver egy lány-mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak szeretnéd-vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
...............<br />
-Itt vagyunk- szál ki a kocsiból Miki.<br />
-Csodás-mosolygok majd ki szállok én is a kocsiból és elindulunk a Bowling pálya felé.<br />
-Szóval, ezt a Marcit honnan is ismered?-kérdem út közbe Mikitől.<br />
-Még az X-faktorból ismerem és azóta ő az egyik legjobb barátom- magyarázza.<br />
-Szuper-mondom.<br />
- Ott van- mutat Miki a Bowling pályán egy srácra.<br />
-Sziia-megy oda hozzá Miki majd követem én is.<br />
-Sziasztok-néz elsőnek Mikire utána meg rám. Alaposan végig mér. Majd Mikire pillant.<br />
-Marci, ő itt Honey, akiről meséltem. Honey ő itt Marci. -mutatja be Miki.<br />
-Szia-mosolygok majd belekezdünk a játékba. Az eleje elég rosszul indult, de a végén jól belejöttem. Bár Marci nyert, de nagyon jó volt játszani és én komolyan mondom ezek a fiúk nem normálisak. De tényleg. Mondjuk Mikiről tudtam hogy bolond, de Marci se nagyon komplett. Mindegy, a lényeg, hogy jól szórakoztam és nagyon régen nevettem ennyit. Miután vége lett a játéknak, a boowling pályánál volt egy büfé, ahol megittunk egy-egy italt. Ezek után Marcitól elköszöntünk és Miki haza vitt majd leparkolt a ház előtt.<br />
-Köszönöm a mai napot. Igazán jó volt-mosolyogtam Mikire.<br />
-Örülök, hogy jól érezted magad. Meg tettem minden tőlem telhetőt, hogy kicsit jobban érezd magad-mosolygott ő is.<br />
-Sikerült elérnek. Köszönöm-mosolygok majd egy apró puszit nyomok az arcára.<br />
-A próbán majd találkozunk-mondom majd kiszállok a kocsiból és bemegyek a házba.<br />
Leveszem a cipőmet, a kabátomat, a sapkát meg a sálat majd a táskámat levágom a kanapéra és a konyha felé indulok. El készítek egy forró teát. Majd leülök vele a TV elé. Megnézek közben egy sorozatot, bár igazából nagyon nem figyeltem a sorozatot inkább gondolkoztam és gondolkoztam. Fogalmam sincs, hogy hogyan jutottam el idáig. Egyik perce még a volt barátomtól rettegek, a másik percben meg biztonságban érzem magam, úgy mond egy idegen fiú mellett. Na jó már annyira nem idegen de akkor is. Azt hiszem szépen lassan kezdek bele szeretni. Pedig megígértem magamnak hogy soha többet nem akarok ilyet érezni. Az hiszem végre az életem kezd rendeződni, de még szinte mindig egyedül járom az utamat és egyik percről a másikra nem fogom elengedni a múltat. Lehetetlen...</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-62391704093652011772013-11-22T11:25:00.000-08:002013-12-07T03:22:44.034-08:00Chapter 6: Over<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Sziasztok. Itt is lennék a következő fejezettel és mint látjátok a blognak új fejléce is van. Remélem nektek is legalább annyira tetszik mint nekem. Jó olvasást és ne felejtsetek el kommentet írni. Imádlak titeket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Üdv, Cassie.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
U:I: az egyik kedvenc dalomat csatoltam a fejezethez, szóval meghallgatni :D<br />
___________________________________________________________________<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif; font-size: large;"><i>Over- Vége</i></span> </div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-GJVjCjz7PNc/Uo-dOPQYlsI/AAAAAAAACZw/gsDw617ubI8/s1600/sellly.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-GJVjCjz7PNc/Uo-dOPQYlsI/AAAAAAAACZw/gsDw617ubI8/s320/sellly.png" width="228" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=2QGE5gVa1GY">Little Mix- Towers</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A nap során három filmet is megnéztünk és végre hosszú idők óta de újra biztonságban éreztem magam. A karjaiban nem féltem semmitől, pedig alig ismerem mégis bízok benne ami az én esetemben elég lehetetlennek tűnik. Nem tudom, hogy mit érzek , vagy hogy mit érez ő. Csak a jelennek szeretnék élni, elengedve a múltat és nem foglalkozva a jövővel. Annyiszor mondogattam magamnak, hogy " Minden rendben van, jól vagyok én egyedül is, fiú nélkül". Talán a körülöttem lévők mindezt elhitték de én sosem. Még mindig nem vagyok rendben, és igenis szükségem van valakire aki ott van mellettem a legrosszabb időszakokban is nem csak akkor mikor minden szép és jó, és azt hiszem Mayke az aki itt van, lesz mellettem. Olyan nyolc óra felé Miki leparkolt a házam előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bejössz?-kérdeztem a bejárati ajtó előtt</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát ha nem gond-mosolyog Miki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De óriási gond...fiúk-forgattam meg a szemeimet majd beléptük az ajtón. De nem kellett volna mert a vér majdnem megállt bennem. A kanapén ülve Chris mosolygott vissza ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Végre hogy megjöttél-áll fel a kanapéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne merj közelebb jönni-néztem rá gyilkos szemekkel közben hátrálni kezdtem, ami ahhoz vezetett, hogy a mögöttem álló Mikinek neki mentem aki elém állva védett meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey, most komolyan gondolod ezzel a gyerekkel az életedet?-kérdi felvont szemöldökkel Mikin keresztül.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jobban jársz ha eltűnsz mielőtt én doblak ki-szólal meg most már Miki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey nem vagy normális. Nézz már rá és rám- mutogat Chris mire végleg elegem lett. Eddig is tudtam, hogy egoista de hogy ennyire. Kész itt van elegem. Összeszedem az összes bátorságomat és Mayke mellé lépek.<br />
-Tudod mit Chirstopher? Nem érdekel többé mit gondolsz és te magad sem érdekelsz többé. Nehezen de elfogom engedni a múltat és te vagy az utolsó ember aki felettem vagy Miki felett ítélkezhet- kötöm a szavakat az arcába. Bár remeg a kezem és még mindig félek tőle, de végre jó volt ki mondani.<br />
-Te sosem voltál ott mellettem a nehéz időszakokban. Sőt te okoztad azokat és annyi fájdalmat okoztál amit senki más és tudod ez az oka, hogy a szívem már utálaton kívül semmit sem érez, te vagy oka mindennek- mondom még mindig.<br />
-Tönkre tetted az életem, felfogod ezt. Most pedig takarodj- mutatok az ajtóra, bár már nem vagyok valami nyugodt.<br />
-Még nem végeztünk veled-mutat Mikire majd dühösen becsapja maga mögött az ajtót.<br />
Mayke-ra nézek aki furcsa tekintettel bámul rám. Én csak megrázom a fejem és elindulok a konyhába. Kinyitom a szekrény ajtót és kiveszek belőle egy üveg whiskeyt meg egy poharat. Töltök egy picit majd egyből megiszom az egészet alkoholt ami a pohárban volt. Majd újra töltök mikor Miki kiveszi a kezemből és leteszi a pultra.<br />
-Ne tedd magad újra tökre-néz rám.<br />
-Te sem fogsz sosem megérteni, senki sem fog-nézek rá könnyes szemekkel<br />
- Hé, nézz rám-fogja meg az arcomat és maga felé fordítja majd a szemembe néz.<br />
-Én mindig itt leszek és segítek neked, oké?-néz rám mire visszafordulok a pulthoz.<br />
Kezembe fogom a poharat amiben még volt ital és az egészet a falhoz vágom majd, szépen lassan lecsúszok a padlóra. Lábaimat felhúzom és bőgni kezdek. Szerintem ember még annyit nem sírt mint én.<br />
Mayke letérdel elém és letörli a könnyeimet mire rá nézek.<br />
-Csak sajnálatot érzel irántam igaz?-kérdem szipogva.<br />
-Ne butáskodj már, szeretlek-szorít szorosan magához.<br />
-Én is-motyogom a fülébe.<br />
-Itt maradnál velem este?-kérdem felvont szemöldökkel mire Miki aprót bólint és felsegít a földről.<br />
...............<br />
Miután Miki hazament pár cuccáért, utána elsőnek én utána ő ment el fürödni, majd az ágyban a telefonomat nyomogattam mire Miki belépett a szobába.<br />
-Kész vagy?-kérdeztem felvont szemöldökkel-<br />
-Aha-mondta majd lefekszik mellém és betakarózik.<br />
-Köszönöm, hogy itt vagy-nézek rá.<br />
-Ez csak természetes-mosolyog.<br />
-Én akkor is hálás vagyok neked és nem akartam hogy mindezt lásd. Ezt a sok szörnyű dolgot amiken keresztül mentem-mondom.<br />
-Én viszont még a barátaidat sem ismerem kivéve Danit meg Botit-motyogom.<br />
-Tudod mit? Holnap bemutatlak egy nagyon kedves barátomnak. Amikor még a tehetség kutatóban voltunk nagyon jóba voltunk, Marci a neve és ő is Londonban van jelenleg-mondja Miki mire aprót bólintok.<br />
Odabújok Mikihez. Szorosan, mint hogy ha ezen múlna az életem. Most jelenleg így is érzem. Ha ő nem lenne mellettem nem tudom mit csinálnék, de ebbe bele se merek gondolni. Mayke aprót belepuszil a hajamba majd lehunyom a szemeimet.<br />
.............<br />
Riadva ébredek fel. Levegőért kapkodom, hirtelen felállok és a fürdőszobába sietek, hideg vízzel meg mosom az arcom és belenézek a tükörbe. Elég ronda látvány vagyok. Szemeim vörösek és be vannak dagadva, totál kikészültem. Vissza megyek a szobába, megnézem a telefonomon az időt, megállapítom hogy hajnali három óra lesz. És leülök az ablak előtt lévő kis kanapé szerűségre, sarok ágyra. Kifelé bámulok, a sötét éjszakára. Fejemet az ablaknak döntöm és csak agyalok és agyalok. Kíváncsi lennék mi van most a családommal. Apával, a kis húgommal. Kíváncsi lennék mi van anyával. Hogy miért nem keres. Elveszem a fejemet az ablakról és az ágyban alvó Mayke-ra pillantok. Édesen szuszog. Akaratlanul is elmosolyodok és arra gondolok, hogy mégis mivel érdemeltem ki ezt a fiút?<br />
Vissza bújok mellé az ágyba. Pár percig csak bámulom Mikit, majd utána fejemet a mellkasára helyezem és elalszom. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-56710774645545993492013-11-11T09:22:00.001-08:002013-12-07T03:20:06.369-08:00Chapter 5: One Romantic Day With MaykeSziasztok. Ne haragudjatok hogy ilyen későn hoztam az új részt csak nagyon sokat kell javítanom a suliban, de hát megpróbáltam minél hamarabb hozni a fejezetet és minél jobb részt írni. Remélem sikerült. Jó olvasást. Várom a kommenteket.<br />
Üdv,Cassie.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-nYBfxpkiOL8/UoES9_hVGkI/AAAAAAAACYM/alfQ8ycrJuE/s1600/selenag.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="270" src="http://1.bp.blogspot.com/-nYBfxpkiOL8/UoES9_hVGkI/AAAAAAAACYM/alfQ8ycrJuE/s320/selenag.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=1zfzka5VwRc">Demi Lovato- Give Your Heart A Break</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Reggel kicsit kómásan, jó nagyon kómásan keltem fel. Lekászálódtam a kanapéról. Hirtelen ugrottak be a tegnap este történtek. Chris, Mayke, velem aludt. Arra emlékszem, hogy megkértem, hogy itt aludjon és ő itt maradt velem. Hihetetlen jó érzés volt tudni, hogy mellettem van és hogy számíthatok rá. Nem tudom miért kötődöm ennyire hozzá, hisz alig ismerem. De ez van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Körbe nézek. Sehol sincs. Konyhában, se a nappaliban. Kimentem a hátsó kertbe, ahol megpillantottam Mikit, amint a hinta ágyban ül, kezeit összekulcsolta és a talajt bámulta. Hirtelen felkapja fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honey, megfázol-néz rám. Ekkor jöttem rá, hogy egy bemelegítő gatya és egy atléta van rajtam. Leülök mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó reggelt-nyomtam egy puszit az arcára.<br />
-Ezt miért kaptam?-fogta meg Miki az arcát.<br />
-Köszönöm, hogy itt maradtál velem tegnap-kezdtem el bámulni a talajt.<br />
-Igazán nincs mit. Figyelj ma szabad napom van mi lenne ha beteget jelentenél és együtt töltenénk a mai napot?-kérdezte.<br />
-Tőlem lehet.-mosolyogtam.<br />
-Jó akkor én most elmegyek addig te hívd fel a főnöködet, meg öltözz fel-nézett rám.<br />
-De hová megyünk? Csak hogy tudjam mit vegyek fel- néztem rá.<br />
-Titok. Ne legyél kihívó, csak csinos-mondta majd egy puszit nyomott az arcomra és itt hagyott.<br />
Vissza mentem a lakásba és csináltam magamnak egy kávét. Kentem egy piritos kenyeret és elfogyasztottam a kávémmal együtt. Majd rendet tettem a konyhában és felmentem a szobámba.<br />
Sóhajtva kinyitottam a szekrény ajtót és felmértem a terepet, hogy mégis mit vegyek fel.<br />
Végül egy hosszú farmer nadrágot és egy féloldalas felsőt választottam.<br />
Ezekkel a ruhadarabokkal bevonultam a fürdőbe. A hajamat felkötöttem majd megengedtem a vizet.<br />
Viszonylag hamar végeztem a fürdéssel és felöltöztem. Majd belenéztem a tükörbe. A hajamat leengedtem, kifésültem majd úgy döntöttem, hogy hullámos hajat készítek magamnak ezért a haj sütőért nyúltam majd megcsináltam a hajamat majd feltettem egy alap sminket. Visszamentem a szobámba és a szekrény aljából kivettem egy sima torna cipő féleséget, nem valami elegáns, tudom. De nem akartam topánkát felvenni hiszen már november van és elég hideg van odakint, bár nem tudom hová megyünk. Csengettek.<br />
Még utoljára belenéztem a tükörbe. Fújtam magamra egy leheletnyi parfümöt és leszaladtam a földszintre.<br />
Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót, fogalmam sincs hogy miért izgulok. Mayke mosolygó arcával találtam magam szembe. Farmer dzsekit és nadrágot viselt.<br />
-Csinos vagy-mosolygott tovább.<br />
-Köszi, te is jól nézel ki-mondtam majd gyorsan leakasztottam a fogasról a bőr dzsekimet és felvettem majd a sálamat a nyakam köré tekertem.<br />
-Gyalog megyünk?-kérdeztem felvont szemöldökkel majd bezártam magunk mögött az ajtót és Mikire pillantottam.<br />
-Nem-mondta majd a ház előtt parkoló kocsira mutatott.<br />
-Kocsival-folytatta majd beültünk a kocsiba.<br />
-Szóval, hová megyünk?-kérdeztem miközben elindultunk.<br />
-Ha elmondanám nem lenne meglepetés-mosolygott rám.<br />
-Nem szeretem a meglepetéseket-vágtam be a durcást.<br />
-Ez tetszeni fog, bízz bennem-mondta majd az út hátra lévő részében nem beszéltünk többet.<br />
...........<br />
Kb. fél órát kocsikáztunk.<br />
-Megjöttünk-parkolt le Miki majd kiszállt a kocsiból, én is így tettem.<br />
Körbe néztem. Konkrétan az erdő közepén voltunk és előttünk egy hatalmas fa ház volt.<br />
Előtte kikövezett járda. Kérdőn pillantottam Mikire.<br />
-Menj csaj-mutatott a járdára.<br />
-Oké-motyogtam halkan mire Miki elmosolyodott. Lassan, remegő lábakkal lépkedtem a ház elé.<br />
-A kulcs a lábtörlő alatt van-szólalt meg mögöttem Miki mikor az ajtóhoz értünk. Aprót bólintottam majd elvettem a kulcsot és elfordítottam a zárban. A házban a villany nem volt felkapcsolva viszont egy csomó mécses ki volt téve.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-73LUIxNcQ_0/UoZwnGWGWTI/AAAAAAAACYo/k4C7dZcBwh0/s1600/kfls.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-73LUIxNcQ_0/UoZwnGWGWTI/AAAAAAAACYo/k4C7dZcBwh0/s320/kfls.jpg" width="234" /></a></div>
Az egész nappali mécsesekkel, gyertyákkal volt kitéve.A kanapé körül meg az egész nappaliba. Körbe mentem majd megálltam egy kis sarok mellett, ami egy óriása ablaknál volt elhelyezve.<br />
-Tetszik?- suttogja a fülembe Miki mire megfordulok és nem válaszolok semmit, csak megölelem.<br />
-Ezt igennek veszem- motyogja miután elengedem.<br />
-Tudod, én mindig ide menekülök amikor valaki megbánt-ül le a kis sarok ágyra.<br />
-És arra gondoltál, hogy nekem is segíteni?- ülök le mellé és nézek rá felvont szemöldökkel.<br />
-Lehet. Bár te szerintem sokkal rosszabb dolgokon mentél keresztül mint én, de remélem hogy ez a hely és én tudok nekem majd segíteni-mosolyog.<br />
-Már most annyit segítettél-nézek rá.<br />
-Örülök. Csak próbállak jobban megismerni és bele látni az életedbe és abba, hogy miken mentél keresztül- mondja.<br />
-Ne akarj bele látni az életembe. Elég unalmas-motyogom.<br />
-Ez nem igaz-néz rám.<br />
-Mellesleg a múltam, hát-vakarom meg a tarkómat.<br />
-Még mindig nem tudtad elengedni igaz?-kérdezi hirtelen mire felkapom a fejemet.<br />
-Már mint a volt pasimat? Őt el tudtam engedni, csak azok amik történtek elég durva dolgok voltak-mondtam.<br />
-Sokszor bántott?-kérdezte hirtelen. Mire nem válaszoltam csak a padlót bámultam. Éreztem hogy a könnyeim elárasztják az arcomat. Mire Miki a kezét az állam alá teszi és kényszerít, hogy a szemébe nézzek.<br />
-Honey, igaz nem bántott rendszeresen?-kérdezte újra mire egy bizonyos gombóc még nagyobbra nőtt a torkomban.<br />
-Honey, válaszolj kérlek-nézett rám. Láttam az aggódást a szemeiben.<br />
-Most mit mondjak Mayke? Azt hogy nem egyszer ütött meg, hogy egy idióta barom vagyok hogy nem kértem sose segítséget. Csak egyszer betelt a pohár és végett vetettem a kapcsolatunknak-magyaráztam és az ablakon kezdtem el kifelé bámulni.<br />
-Néz rám-szólalt meg halkan mire rá pillantottam.<br />
-Már minden rendben lesz, innentől én vigyázok rád és nem hagyom hogy bárki bántson téged oké?-nézett rám mire aprót bólintottam. Tényleg megleptek a szavai. Nem gondoltam volna, hogy pont egy "sztárocska" fog nekem ilyen szavakat mondani és én is viszont érzem az érzéseit bár még én se nagyon vagyok tisztába azzal, hogy mit is érzek iránta.<br />
-Köszönöm, de én még szinte semmit se tudok rólad, az életedről-nézek rá.<br />
-Majd megismered te is az életemet, megígérem de nézzünk valami filmet?-kérdi felvont szemöldökkel.<br />
-Okés, csak ne valami nyálas romantikus filmet. Gyűlölöm.-állunk fel és ülünk át a kanapéra.<br />
-Ezt se hallottam még nő szájából. Akkor horror, akció vagy vígjáték?- kérdezte.<br />
-Legyen vígjáték-mondtam mire Miki betette egy filmet a lejátszóba egy takarót tett ránk és leült mellém.<br />
-Miki, kérdezhetek valamit?-kérdeztem.<br />
-Persze-válaszolt.<br />
-Ez lenne most az első randink?-kérdeztem kicsit félénken.<br />
-De aranyos vagy. Ha szeretnéd akkor igen, az.-mosolygott majd egy apró puszit nyomtam a szájára és újra a képernyőt kezdtük el bámulni. Szorosan hozzá bújtam Mikihez és tudtam, hogy biztonságban vagyok. Végre nem rettegtem, féltem semmitől és senkitől.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-50256941595528503122013-11-03T08:23:00.000-08:002013-11-05T08:45:48.036-08:00Chapter 4: You are safe, I Promise<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Itt lenne a következő fejezet. Remélem, hogy tetszik és írtok majd pár kommentet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igyekeztem minél hamarabb megírni a részt. Remélem sikerült izgalmasra írnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Cassie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
____________________________________________________________________</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i> </i></span><span class="short_text" id="result_box" lang="en"><span style="font-size: large;"><i><span class="hps alt-edited">You Are Safe</span></i></span><span class=""><span style="font-size: large;"><i>, I Promise- </i></span></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="short_text" id="result_box" lang="en"><span class=""><span style="font-size: large;"><i>Biztonságban vagy, Megígérem</i></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-rq55ukaQPEI/UnVH_WQMW0I/AAAAAAAACWk/aIjkZUTSMvY/s1600/selena....jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-rq55ukaQPEI/UnVH_WQMW0I/AAAAAAAACWk/aIjkZUTSMvY/s320/selena....jpg" width="228" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=kHue-HaXXzg">Demi Lovato- Let It Go</a></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ébredj, ébredj fel, Honey. Minden rendben lesz-mondogatom magamnak. Hogy van az ha valaki feltűnik és felforgat pár nap alatt mindent, amit több hónap alatt nehézkesen felépítettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Annyit küzdöttem azért, hogy biztonságban élhessek, hogy ne tudjon senki soha többé megbántani. Próbálom elkerülni a bajt és nem újra szerelembe esni. És most mindenki kérdezi magában, hogy: "Miért félek szerelmes lenni? Nem szörnyű dolog az."</div>
<div style="text-align: justify;">
Hidd el, ha az én szem szögőmből látnád a világot ugyanezt mondanád te is. Úgy örülnék, ha az olyan emberek akik megvetnek engem és a pokolra kívánnak, azokkal csak egy napra életet cseréljek, hogy rájöhessenek nem olyan könnyű az életem mint azt hiszik. Bárcsak tudnánk min mentem keresztül. Hogy tudnánk sosem olyan könnyű mosolyogva ki kelni az ágyból és helyt állni a világban. Mindenkinek a magabiztos és erős lányt mutatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudod milyen teljes szívedből szeretni egy fiút? Oh, bizonyára tudod milyen érzés. De tudod milyen érzés mikor az élettől egy hatalmas pofont kapsz és hirtelen azt se tudod kinek higgy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor kiderül, hogy a fiú kiért odaadnád az életedet nem is az akinek mondta magát. Nem jófiú és korántsem ártatlan. Egy világ dől össze benned, amikor meg ismered az igazi énjét, és rájössz, hogy a szörnyeteggel álltál össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Visszatekintés:</i> "</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>" Nyár volt, forró nyár. Egy nyári éjjel hangos dörömbölésre keltem fel.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Gyorsan leszáguldottam a lépcsőn és feltéptem az ajtót, Christopher állt előttem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tekintetével ölni lehetett volna. Úgy nézett rám mint akit a föld alá kíván és ez volt az a pillanat amikor semmi jót nem láttam benne. Kezei véresek voltak. Verekedett-állapítottam meg.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mi a faszért állunk itt?-mondja majd ellök és bejön. Majd egyenesen a konyhába indul.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mit keresel annyira?-kérdem miután beértem utána a konyhába.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Alkoholt, szerinted?- a szekrény ajtókat csak úgy csapkodja. Nem ismerek rá, fogalmam sincs mi történt vele.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nincs itthon alkohol, pontosan jól tudod, hogy nem tartok alkoholt itthon-nézek rá mire rám pillant.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mi ez az egész Chris?-kérdem</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nem jöhetek át a barátnőmhöz?-kérdi felvont szemöldökkel.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-De ha nem hajnalban jössz-nézek rá.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Köszi, hogy mindig számíthatok rád-mosolyog majd közelebb jön hozzám.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Tudod, hogy mindig számíthatsz rám-mondom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Oh, valóban? Akkor hagy mondjak neked valamit. Az elmúlt fél év hazugság volt oké? És elegem van már, hogy játsszam a szentet- köpi a szavakat.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mi?-suttogom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Látnád az arcodat istenem felülmúlhatatlan érzés-vigyorog majd ajkait az enyémekre tapassza. Nem csókolom vissza csak ellököm magamtól. Karomnál fogva magához ránt és újra meg csókol majd a nyakamat kezdi el csókolgatni és a kanapé felé tol.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Chirstopher-ordítok rá.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mivan?-kérdi </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ez nem te vagy, nem-rázom meg a fejemet és a konyhába rohanok.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Oh, de valóban én vagyok. Azt hitted, hogy mindenki olyan ártatlan mint te drágám, korántsem-jön oda hozzám.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Na gyerek ide-jön közelebb </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Takarodj innen, egy mocskos disznó vagy-, gyülőllek-ordítok rá majd közelebb jön, egyenesen a szemembe néz.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mit mondtál?-kérdi mire lecsúszok a padlóra és összekuporodok. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Zokogok. Chris keze ökölbe szorul, megfeszül majd egy ütést érzek az arcomon. Majd még egyet és még egyet. Megsemmisülve kuporodok össze a sarokban."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Visszatekintés vége"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Oké, sikerült megint sírnom. Szuper, miért kell nekem mindig annyit emlékeznem arra a bizonyos éjszakára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom miért kapok ekkora pofonokat a sorstól, talán azért mert megérdemlem? De mit csináltam én, hogy ezt kapom?</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan odaérek a munkahelyemre majd átöltözöm és a tánc terem felé veszem az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma elsőnek a drága csapatommal próbálhatok, végre. Úgy szeretek velük táncolni mindig olyan jó érzéssel tölt el és erőt adnak nekem, minden egyes mosolyukkal.<br />
-Sziasztok. Kezdhetjük?-nézek rájuk mosolyogva.<br />
-Szia.-kiabálják egyszerre .<br />
Mire beteszem a CD-t a lejátszóba és mindenki felpattan, beállok középre és belekezdünk a koreográfiába.<br />
Felhőtlenül táncolok.<br />
-Ez valami oltári volt-mondja Sarah, az egyik tanítvány. Belepillantok a tükörbe. Akaratom ellenére is mosolyra húzom a szám, mikor megpillantom Mikit az ajtó fél fának dőlve. Hirtelen meg fordulok és a táncosaimra pillantok.<br />
-Egy kis szünetet tartunk, skacok. Mindjárt jövök-mondom majd oda lépek Mikihez.<br />
-Mit keresel itt?-nézek rá.<br />
-Én is örülök neked. Jól vagyok, köszi a kérdést-mosolyog.<br />
-Ma nincs próbánk-mondom<br />
-Tudom. Csak gondoltam beugrok hozzád. Nincs kedved sétálni?-kérdi felvont szemöldökkel. Rá pillantottam a csipet-csapatomra akik nagyban pletykáltak, így gondoltam miért ne?<br />
-Menjünk-mondom majd felkaptam egy pulcsit magamra és elindultunk.<br />
-Pont az épülettel szemben van egy kis park így nem mentünk messze. Leültünk egy padra.<br />
-Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy leléptem-néz rám.<br />
-Nincs semmi gond-mosolygok.<br />
-Nagyon jó volt nézni táncolni a többiekkel. Olyan boldog voltál-mondja.<br />
-Igen, amikor táncolok az vagyok-mosolygok.<br />
-Nem. Mert amikor például amikor velem táncoltál nem látszottál olyan boldognak-mondja.<br />
-Igen. Amikor a csapatommal táncolhatok akkor boldognak látszom, mert az is vagyok. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik-mosolygok.<br />
-Például? Ne haragudj, csak meg akarlak jobban ismerni-mondja.<br />
-Például, ők voltak akik miatt sikerült felállnom a szakadék széléről. Ők voltak akik mind végig hittek bennem.-mondom.<br />
-Láttam tegnap a szobádban egy képet. Egy lánnyal voltál rajta, egy szőke hajú lány volt, ő ki?-kérdi<br />
-A legjobb barátnőm, vagyis inkább már a testvérem, Destiny-mosolygok.<br />
-Még egy dolog amit meg tudtam rólad, szuper-mosolyog.<br />
-Okés, de ne haragudj nekem mennem kell már, dolgoznom kell tudod-állok fel a padról<br />
...........<br />
Gyorsan ledobom a kulcsomat a cipős szekrényre majd leveszem a kabátomat és a cipőmet.<br />
A padlóra dobom a sport táskát és a konyhába indulok. Csinálok magamnak egy jó meleg kakaót.<br />
Majd leülök a kanapéra. A zsebemből előkaparom a telefonomat és tárcsázom apa számát.<br />
-Sziia, apu-szólok bele boldogan.<br />
-Szia, kincsem. Épp ma gondoltam rád-hallom meg apa jól csengő hangját a vonal végéről.<br />
-Minden oké otthon? Beszélhetnék a húgommal?-kérdem<br />
-Minden rendben. Persze odaadom neki a telefont-mondja majd hallom, hogy kiabál a kishúgomnak.<br />
-Szia Honey-hallom drága testvérem csodás hangját.<br />
-Szia prücsök, hogy vagy?-kérdem vidáman.<br />
-Nagyon jól. És te?-kérdi<br />
-Meg vagyok köszi, milyen az első osztály?-kérdem.<br />
-Jó, mindenki kedves velem. Honey mikor jössz haza?-kérdezi mire szomorúsággal telik meg a szívem.<br />
-Oh, kincsem nem tudom. Majd megpróbálok haza utazni.-mondom.<br />
-Megígéred?-kérdi<br />
-Meg-mondom mosolyogva.<br />
-De vissza tudnád adni aput?-kérdem<br />
-Aha-mondja majd újra apa hangját hallom meg.<br />
-Itt vagyok-szól bele.<br />
-Én is-mondom.<br />
-Kicsim, nem tudsz haza jönni karácsonyra?-kérdi apu.<br />
-Nem tudom, mert nem tudok csak úgy eljönni a munkahelyről hiába ünnep lesz mellesleg a repülő jegy se olcsó-mondom<br />
-Pedig jó lenne.-sóhajt apu<br />
-Tudom-mondom majd kopogást hallok.<br />
-Apa, most le kell tennem de majd hívlak sziia-mondom majd kinyomom a telefont. Leteszem a poharat az asztalra és az ajtó felé indulok. Lenyomom a kilincset majd kinyitom az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hagyj már békén az Isten szerelmére-csapom Chris-re az ajtót de megállítja a kezével és belép a házba.<br />
-Fel fog jelenteni zaklatásért ugye tudod?-mondom mire megáll előttem.<br />
-Jobban félsz te attól, mint hogy fel jelents babám-mondja.<br />
-Na takarodj-mondom-<br />
-Mert ha nem mi lesz? Hívod a szőke hercegedet akivel mostanság elég sok időt töltesz- néz rám.<br />
-Nem..akkor a rendőrséget fogom hívni, tűnés-mutatok az ajtóra. Mire meg ragadja a csuklómat és magához ránt.<br />
-Ez fáj, engedj el-nézek rá.<br />
-Szállj le a földre, nem kell a hiszti, hogy csalódtál bennem oké? Az a kis nyál gép jobb mint én hmm?-szorítja meg jobban a csukómat.<br />
-Engedj már el ez kurvára fáj-ordítok mire az ajtó kinyilik.<br />
-Engedd el azonnal- ront neki Chirsnek Mayke.<br />
-Mi van? Jön a herceg és meg ment. Két nyál gép, komolyan össze illetek. Sok sikert Honey. És majd szólj ha igaz férfira szükséged nem egy kisfiúra-köpködi a szavakat Chris, miközben egyszer Mikire egyszer pedig rám pillant és kiviharzik a házból becsapva maga után az ajtót.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Rmq0irk--oc/UnVrMAaHRgI/AAAAAAAACW0/lPKfNUbCC6g/s1600/hug+me.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="145" src="http://4.bp.blogspot.com/-Rmq0irk--oc/UnVrMAaHRgI/AAAAAAAACW0/lPKfNUbCC6g/s320/hug+me.gif" width="320" /></a></div>
-Jól vagy?- néz rám Miki.<br />
-Nem, kurvára nem vagyok jól. Elegem van ebből a retkes életből, hogy ember sincs ilyenkor itt velem, érted?- kiabálok.<br />
-Csss, én itt vagyok-ölel szorosan magához.<br />
Ebben az ölelésben annyi minden benne van. Törődés, félelem, bizonytalanság és magány.<br />
Itt vagyunk. Csak ő és én. Nem tudom mit érzek. Nem szerelem, még nem az. Hiszem még csak pár napja ismerem. De erős késztetést érzek arra, hogy magamhoz öleljem, hogy megpusziljam és csak tudom, hogy jobban meg akarom őt ismerni. Azt akarom, hogy tudja min mentem keresztül és hiába még csak pár napja ismerem ragaszkodom hozzá. Talán azért mert amikor vele vagyok megszűnik minden rossz körülöttem és úgy érzem újra az a boldog ember lehetek aki Magyarországon voltam. Sose hittem volna, hogy valaki mellett lehetek majd tényleg, igazából önmagam de így van.Talán. Hirtelen megijedem mert nem érzek talajt a lábaim alatt. De utána rájövök, hogy csak Miki kapott fel az ölébe. Fejemet szorosan a nyakába fúrom és sírok. Nem vagyok az a síros és érzékeny fajta lány, de túl sok minden van bennem amit nem adtam ki magamból. Amit nem mondtam el senkinek sem. Óvatosan letesz a kanapéra. Majd felmegy az emeltre és egy meleg pokrocal a kezében tér vissza. Lassan betakar, majd egy puszit nyom a homlokomra és feláll. Elindulna az ajtó felé. De elkapom a kezét mire ő kérdőn rám pillant. Én a kanapéról fel nézek rá és így szólok.<br />
-Maradj kérlek, szükségem van rád-nézek rá kisírt szemekkel.<br />
-Ahogyan szeretnéd-mosolyog majd bebújik mögém a kanapéra. Betakarózik és karjai a derekamra fonódnak.<br />
-Biztonságban vagy, megígérem-nyom egy puszit az arcomra és én lehunyom a szemeimet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-68653773708957231742013-11-03T04:19:00.000-08:002013-11-03T04:19:06.447-08:00Meglepetés: Novella!<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Hát újra jelentkezem, viszont még nem a résszel, bár megírtam de még nem tökéletes.<br />Most hoztam nektek egy rövid kis novellát. Még soha nem írtam novellát. Így örülnék pár kommentnek, hogy milyen lett, min kell javítanom. Előre is köszönöm. Imádlak titeket. Jó olvasást.<br />Üdv, Cassie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ce9msGbnnu4/UnYr9PpxhDI/AAAAAAAACXU/G5loi4aGsXY/s1600/1393941_726141647400279_1396026071_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-ce9msGbnnu4/UnYr9PpxhDI/AAAAAAAACXU/G5loi4aGsXY/s320/1393941_726141647400279_1396026071_n.jpg" width="212" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=lPgAtypjVNU">Union J- Ameze Me</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek meg van a maga története. Mindenki keresztül ment valamin ami megváltoztatta. De nem mindenki története végződik Happy End-el. Van hogy tragikusban torkollik az egész és nem tudod megváltoztatni, ez a sorsod. Nem lehetsz te legjobb ember, nem felelhetsz meg többet az elvárásoknak. December van. Hópihék pihennek a hajamban, hibába a sapka. Szakad a hó és ez rendben van. Budapest ilyenkor ritka szép. Az egész várost hó takar, gyönyörű látvány és szívem szorul össze miközben arra gondolok, hogy hová is tartok éppen. Egy temetésre. Egész életemben a testvérem árnyékában éltem, aki tökéletes volt mindig is anya szemében. Én viszont a közelében nem voltam. Mindig próbáltam neki megfelelni, de sosem elégedett meg azzal a lánnyal aki voltam. Bár néha kiakasztott és elegem volt belőle. De ő volt az édesanyám, aki felnevelt miután apa kiskorunkban elhagyott. Amikor beteg voltam ő volta az ki éjjel-nappal az ágyam felett virrasztott. Ő volt az ki megtanított nekem mindent. Kinek köszönhetően itt lehetek. Ő volt az a személy kihez mindig fordulhattam. Legyen az szerelmi gond vagy bármi más. Mindig ott volt és akármennyire azt akarta olyan legyen mint Sarah. Ott volt, fogta a kezem és bátorított tök mindegy miről volt szó. Az életemet is odaadtam volna érte és azt kívánom most bár csak én feküdnék abban a kóporsóban, mert ő az a személy aki egyáltalán nem érdemli meg a halált. Azt mondják ez az élet körforgása. Születni, élni és meg halni. De ez annyira nem fair. Elveszíteni olyan személyeket akik a világot jelentik neked. Kimerem jelenteni, hogy felnőttem. 20 éves fejjel itt állok a saját édesanyám temetésén. Azt mondják az ember addig gyerek amíg élnek a szülei. Hát akkor én felnőtt ember lettem. Anya meghalt. Apám meg sosem volt. Alig ismerem, nagyon pici voltam mikor elhagyott. Egyetlen egy képem van róla az is az egyik fiókom alján. Előttem mindenki feketébe van öltözve. Szörnyű látvány ránéznem. Rokonok, barátok kik annyira nagyon közel nem álltak anyuhoz, de anyát nagyon sokan szerették. Mindig kedves és segítőkész volt. Fájdalmasan tekintek le a nyitott koposora. Szívem szakad bele, hogy ezt látnom kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sírva nézek a többiekre. Sarah mellettem áll. Rá nézek. Kisírt szemeik már be vannak dagadva, hát én se lehetek valami szép látvány. Odalépek a koporsohoz és egy pár száll rózsát dobok bele. Mindenki így tesz, majd odajönnek részvétüket nyújtani. A koporsot leengedik és végleg eltűnik. Miután meg tudtam a szörnyű hírt napokig csak zokogtam és nem gondoltam volna, hogy tudok még ennyi sírni. De ismét sikerül. Fájdalmasan tekintek Sarah-ra aki szorosan magához ölel. Majd valamit súg a fülembe de nem hallom a zokogásától. Elengedem majd elhagyom helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kibújok a téli csizmámból és a kabátomat a fogasra akasztom, ahogyan a sálat és a sapkát is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Táskámat levágom a kanapéra és nagyot sóhajtva nézek körbe. Belépek a konyhába és kinyitom a szekrény ajtaját. Kiveszem belőle az üveg whiskey-t meg egy poharat. Tele töltöm a poharat és fájdalmasan lehúzom az egészet. Az alkohol csípje a torkomat de nem érdekel. Újra teli töltöm majd vissza sétálok a nappaliba. A TV mellett van kirakva pár kép. Anya,én Sarha. Anya, és Sarah. Én és Miki. Könnyeim újra elárasztják az arcomat. Az üveget dühösen dobom a falnak. Nagyot csattan rajta és eltörik majd az alkohol mi a pohárba volt most a padlón folyik végig. Zokogásba kezdek és lerogyok a kanapéra. Mindenki vagy elhagy vagy meghal. Apa, Miki, Anya. Miért büntet ennyire a sors? Nem raboltam, nem öltem embert. Nem csináltam semmi rosszat ebben a retkes életben, hogy ennyire büntethessen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kinézek az ablakon. A hó újra elkezdett szállingózni. Ez az év legszebb időszaka, eközben ilyen szörnyű dolgokat kell megélnem. Tisztán emlékszem a három évvel ezelőtti karácsonyra. Mikor mindenki ki fontos volt az életemben mellettem volt ebben a csodás időszakban. Anya, Sarah és Miklós.</div>
<div style="text-align: justify;">
Könnyek árasztják el a szemeimet és az arcomat majd egy emlék kép villan be.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ZXExZ7s72nY/UnY2b6h0vmI/AAAAAAAACXk/7bylYo9-Dyc/s1600/kissme.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-ZXExZ7s72nY/UnY2b6h0vmI/AAAAAAAACXk/7bylYo9-Dyc/s320/kissme.jpg" width="231" /></a></div>
Egy hógólya csapódik az arcomon mire kérdőn pillantok barátom felé.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Te kezdted édes-vigyorog. Meg fogok a tenyerembe egy kis havat és hógolyóvá gyúrom majd felé célzok. Mire eltalálom az oldalát. Mosolyogva rám néz. Az a mosoly, az a nézés, azok a szemek, ajkak. Képesek mindig bearanyozni a napjaimat. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Képesek mindig akarva, akaratlanul mosolyt csalni az arcomra. Nélküle az életemnek semmi értelme nem lenne. Mindig mikor padlón vagyok, ő az a személy aki fel állít és megfogja a kezem. Ezért tudom, hogy minden rendben lesz, amíg ő itt van velem. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mit csinálsz?-kérdem röhögve.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Most mit nevetsz? Hóembert-néz rám csillogó szemeivel.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Azt nevetem, hogy olyan szerencsétlen vagy-mondom mire rám pillant.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Én is annyira szeretlek-vigyorog.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ahj, had segítsek-mondom majd belekezdünk közösen meg csinálni a mi kis hóemberünket. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>....</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Büszke vagyok magamra-áll meg a hóember előtt magabiztosan. Hülyén ránézek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ugye tisztában vagy vele, hogy az egészet én csináltam?-nézek rá.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Az nem baj, én csak csodáltalak közben-mosolyog.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Gyere-ide mondja majd átölel hátulról.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-A legjobb karácsony lesz-suttogja majd megpuszil.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázom a fejemet majd hirtelen megfogom a kulcsom és a táskám. Bezárom az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd elindulok a legközelebbi buszmegállóba. Gyorsan felpattanok a buszra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egész úton kifelé pillantottam az ablakon. Éppen a főtérre tartok ahol már fel van állítva egy feldíszített karácsonyfa.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leszállok a buszról. Sétálok még 10 percet és megpillantom a a fát. Gyorsan odalépkedek. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fa nagyon magas és égők meg mi egy más díszek díszítik. A fa alatt jelképesen dobozok vannak elrendezve. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Igaz milyen gyönyörű-hallok meg egy ismerős hangot magam mögött. Nem az lehetetlen. Ő Amerikában van. Nem lehet. Egész testem beleremeg a hang hallatába és hirtelen fordulok meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy gyönyörű szempárral találom magam szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Maykee-suttogom alig érthetően de biztos vagyok benne, hogy hallotta mivel elmosolyodott. Az a mosoly, mi annyira hiányzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen?-kérdi széles vigyorral az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most csak álmodok igaz?-kérdem dadogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem ez a valóság -mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit keresel itt?-kérdem </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hazajöttem az ünnepekre-mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De azt hiszem-mér végig.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem fogok vissza menni-mosolyog. Hirtelen megfordulok, így újra a karácsony fát bámulom. Két erős kart érzek magam körül. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Én vagyok a leghülyébb ember, hogy elmentem-suttogja mire meg fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem kellett volna elengedjelek-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ott voltam a temetőben is, láttalak-mondja mire lehajtom a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Anyukád olyan volt nekem mint a második anyám. Igazán sajnálom-motyogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én is-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Van most valaki életedben?-kérdi hirtelen mire felkapom a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nincs, de már túl léptem rajtad-mondom és biztos vagyok benne, hogy tudja, hazudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekem hazudhatsz, de legalább magadnak ne tedd-mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó igen, nem léptem túl. Mindig csak rád gondolok és bár ott lettél volna amikor szükségem lett volna rád, oké?- hadarom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És bárcsak megcsókolhatnálak, bárcsak megölelhetnélek, és sose hagynál el-nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát mire vársz? Itt vagyok-mosolyog majd közelebb hajol.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-UpEm7JMlJmg/UnY7ANugoKI/AAAAAAAACXw/ngTRq7QyTEE/s1600/winterkis.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-UpEm7JMlJmg/UnY7ANugoKI/AAAAAAAACXw/ngTRq7QyTEE/s320/winterkis.jpg" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ajkai az ajkaimat érintik majd megcsókol. Karjaimat nyakán pihentetem. Miután elválunk egymástól, összekulcsolja a kezeinket és így szól.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem értettem miért mondják az emberek, hogy karácsony a legszebb ünnep és hogy igenis létezik karácsonyi csoda-motyogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De már értem-folytatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te vagy a mindenem. Az én karácsonyi meglepetésem-suttogja majd újra megcsókol.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Még annyi év után is képes vagy meglepni-mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Egy héttel később:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i> </i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i> </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-bWz2v6mfTGA/UnY8cNTqksI/AAAAAAAACX8/msXcsLLx-q0/s1600/chirtsam.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/-bWz2v6mfTGA/UnY8cNTqksI/AAAAAAAACX8/msXcsLLx-q0/s320/chirtsam.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Oké, azt hiszem kész-nézek büszkén a karácsonyfára.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Miki, ne lopkodd már a szalon cukrot-ütök rá barátom kezére.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Te hibát. Miért kellet ilyen finomat venni?-néz rám.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Neked akkor is tök mindegy. Akkor is megeszed ha rossz íze van-mosolygok rá.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Igaz-mosolyog ő is.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Készen van már a süti?-kérdezi </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Ne türelmetlenkedj annyit.-nézek rá mire valaki csenget.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Várunk valakit?-kérdem.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Nem tudok róla. Mondjuk nézd meg ki az?-kérdi felvont szemöldökkel.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Na nem mondod? Nagy okoskám-vigyorgok majd az ajtóhoz sétálok és áll a lélegzetem mikor egy nem várt ember áll velem szemben. A képen lévő ember, amit évekig a fiókom aljában őriztem, most itt áll előttem. Pontosan úgy néz ki mint ahogyan a képen, és ahogyan anya még régen leírta. Bár már őszülő haja van akkor is tudom kivel állok szemben.. Már értem miért mondogatták mindig nekem, hogy tiszta apád vagy.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Apa?-nézek rá mire Miki is egyből mellettem terem.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Brooke?-kérdi a számomra idegennek mondható férfi.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Hogy..hogy találtál ide vagy hogyan?-dadogok össze vissza mire apa csak Mikire néz és így szól.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-A barátodnak köszönheted, hogy itt vagyok- mondja mire kérdőn pillantok Mikire.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Boldog Karácsonyt! Fogalmam sem volt, hogy mit akarsz így hát gondoltam-mosolyog.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Köszönöm-ölelem szorosan magamhoz.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Hát ez gyönyörű pillanat, de meg fagyok-vacog apa.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Ja, bocsi-mondom majd kitárom előtte az ajtót. Leül a kanapéra majd hozok neki egy pohár forró teát.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Tessék-nyújtom neki oda remegő kezekkel.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Köszönöm-mondja majd belekortyol. Apa mellett Miki ül boldogan. Én leülök a velük szemben lévő fotelbe. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Hallottam mi történt anyáddal, igazán sajnálom-néz rám.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Köszönöm-mondom.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Tudom, hogy rettentő rossz szülő voltam. Amit bánok is. De talán, nem késő be pótolni-mondja.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">-Talán-mosolygok rá.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Hihetetlen, hogy előttem ül az a két személy akik a világot jelentik A két férfi kik az életemet uralják. A két férfi kikért az életemet is odaadnám. És ebben az évben értettem meg, hogy bár elvesztettem anyát, visszakaptam két tökéletes embert. Mert Karácsonyi Csoda igenis létezik.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-1258402352207863922013-11-02T03:58:00.001-07:002013-11-02T03:58:17.731-07:00Chapter 3: Like An Angel<br />
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Ismét hamar meg hoztam a fejezetet. Köszönöm a pipákat és a feliratkozokat, viszont komment jöhetne több. Nyugodtan írjátok le a véleményeteket, jöhet hideg-meleg csak tudjam, hogy min kell javítanom. A fejezet remélem, hogy tetszik nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő fejezet péntek körül lesz fent. Várom a véleményeteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Cassie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
____________________________________________________________________________</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i><span style="font-size: large;">Like An Angel- Mint Egy Angyal</span></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-vIZMtYdHV_I/UnTLEo9OgMI/AAAAAAAACVs/YBThPGHKqtQ/s1600/1454773_632619836790043_1310827668_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="224" src="http://4.bp.blogspot.com/-vIZMtYdHV_I/UnTLEo9OgMI/AAAAAAAACVs/YBThPGHKqtQ/s320/1454773_632619836790043_1310827668_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>"Nincs szükség rohanásra. Ha meg kell történnie, meg is fog. A jó időben, a jó személlyel, és a legjobb okkal.</i></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Másnap reggel":</div>
<div style="text-align: justify;">
Tiszta kómásan ébredtem reggel.</div>
Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd egy normális külsőt vettem fel.<br />
-Oké, kész vagyok, azt hiszem-gondoltam magambaan.<br />
<div style="text-align: justify;">
Na ja, külsőleg készen vagyok, de belül gy roncshalmazra hasonlítanám magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lelkileg nem kicsit vagyok a padlón. Hirtelen bevillantak a tegnap este történtek. Ittam a bárpultnál, táncoltam és ott volt Mayke is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úristen, csókoztam vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, nem, nem ez nem igaz. Pedig megfogadtam, hogy soha de soha nem kezdek ki olyannal akivel együtt dolgozom. Ezt Chirstopher után fogadtam meg. Nemet mondtam egy csomó olyan pasinak akik szívdöglesztők és minden lány álma. De akkor mi történt velem tegnap? Mi történt? Mindössze két napja ismerem ezt a fiút és máris megcsókolom. Nem vagyok komplett, komolyan mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan felkapom a táskámat meg a telefonomat és elindulok a munkahelyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét gyalog megyek. Bár hűvös szél fújt nem érdekelt, csak a tegnapon tudtam agyalni és hogy mi lesz most. Tisztáznom kell a dolgokat Mikivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan odaérek és elindulok átöltözni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan magamra kaptam egy atlétát meg egy gatyát és elindultam a táncterem felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még nem volt ott senki így megfogtam magam és leültem török ülésben a tükör elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemeim a padlót bámulják. Csak agyalni tudok, azon hogy mit fogok mondani Mikinek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akarom újra elkövetni azt a hibát, hogy beleszeressek a munkatársamba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ajtó csapódást hallok. Az egész testem beleremeg, gyorsan felpattanok és az ajtó felé nézek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem akartalak megijeszteni-néz rám Miki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi baj, csak gondolkoztam-mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Öhm.-vakartam meg a tarkómat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden rendben?-jön közelebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt hiszem..igen-mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt hiszed? Mi a baj?-kérdi</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi csak....tegnap nagy hibát követtem el-nézek bele a szemeibe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom mire gondolsz, de azt nem értem miért lett volna hiba-magyarázza.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azért Mayke, mert én jártam egy fiúval aki itt dolgozik, és miután szakítottam vele megfogadtam soha többé nem jövök össze munkatárssal-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És ez a fiú még a mai napig meg keseríti az életemet-folytatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem minden fiú egyformába-néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De igen, az. Kezdhetnénk a próbát?-kérdem felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aprót bólint majd elindítom a zenét.</div>
<div style="text-align: justify;">
.............</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oké, ennyi volt mára-mondom majd kikapcsolom a zenét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Fárasztó volt-néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Majd hozzászoksz-mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Van kedved meginni egy kávét?-kérdi</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bocsi, de nincs túl sok kedvem-nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor esetleg haza kísérhetlek?-kérdi 1000 wattos vigyorral.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért ne? Csak előtte átöltözök-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
.............</div>
<div style="text-align: justify;">
-Itt vagyunk-mutatok a házra. Haza felé nem túl sokat beszéltünk.Miki kérdezett pár dolgot én meg udvariasan válaszoltam, de semmi több.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bejössz?-kérdem a kapu előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha nem gond-mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Dehogy-mondom majd kinyitom a kaput. Majd a bejárati ajtóhoz lépkedek is azt is kinyitom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leveszem a kabátomat meg a cipőmet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Érezd magad otthon-mondom majd ledobom a táskám a kanapéra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mayke is leveszi a kabátját meg a cipőjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérsz inni?-kiabálok a konyhából.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Aha-hallom meg a hangját. Így két pohár kolával megyek vissza a nappaliba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Miki nekem háttal áll, egy szekrénysort tanulmányozza. Ahol rengetek díjam van, meg képek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tessék-nyújtom oda a neki az üdítőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszi-mosolyog majd újra a képeket bámulja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ők kik?-kérdi </div>
<div style="text-align: justify;">
-A csapatom, tudod koreográfus vagyok, meg tánctanár is- magyarázom, mire felnevet és tovább nézi a képeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És ki ez a kislány?-kérdi</div>
<div style="text-align: justify;">
-A kishúgom-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon aranyos-mosolyog majd egy másik képre mutat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ő az édesapám-mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Látom, hogy tekintetével újabb képet kutat, bizonyára anyával való közös képet keresi.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mielőtt megkérdeznéd, hogy anyáról miért nincs kint képem, azért mert alig ismerem-mondom, mire kérdőn pillant rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-10 éves voltam mikor elhagyott minket-válaszolok bár nem kérdezett semmit sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sajnálom-mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aprót bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egyedül laksz?-kérdi felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen. Már egy éve, hogy eljöttem Magyarországról-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Magyar vagy?-kérdi féloldalas mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak félig, de te az vagy nem?-kérdem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De. Megnézhetem a szobádat?-kérdi</div>
<div style="text-align: justify;">
-Aha, gyere-megfogom a kezét és felhúzom őt az emeletre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez az, bár nem nagy szám-nyitom ki az ajtót előtte. Lassan belépked majd körbe néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szeme megáll az éjjeli szekrényemen lévő képen, majd rá pillant a gitárra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Zenélsz?-kérdi felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát..tanultam gitározni és néha játszok rajta-ülök le az ágyra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szabad?-kérdi mire aprót bólintok és kezébe veszi a gitáromat. Leül velem szembe az ágyra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit szólnál egy magyar dalhoz?-kérdi felvont szemöldökkel. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szuper lenne-mosolygok majd belekezd az első hangba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-fQHEEgs9qsc/UnTUYf1fGfI/AAAAAAAACV8/P5ukKN0-6Ho/s1600/mdc.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="182" src="http://1.bp.blogspot.com/-fQHEEgs9qsc/UnTUYf1fGfI/AAAAAAAACV8/P5ukKN0-6Ho/s320/mdc.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=sbK9B7jX2rA">MDC- Szerelem Vándora</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Tökéletesen mutat a kezeiben a gitár. Még tökéletesebben játszik rajta. Egy gondolat motoszkál a fejemben:-Hol volt ez a fiú eddig? De ezt a fejem legmélyebb szakadékába próbálom elrejteni. Nem szabad, nem helyes ilyenekre gondolnom, de olyan szívdöglesztően néz ki és még kedves is. Ritka fiúk egyike, na de Chris is ilyen volt, amíg ki nem bújt a szög a zsákból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Én nem akarok senki lenni, ha nem vagy itt<br />Így elfogyok, ahogy a láng<br />Én nem tudok valaki lenni, ha nem vagy itt<br />Egy út kéne még hozzád"- </i>ismerős sorokat hallok meg. Meg állapítom, hogy ez egy Vastag Csaba dal. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Így kitagad az ágy és fáj az ébrenlét<br />És sivatag a Föld, hol körben járok én<br />És kinevet az idő és minden perc egy év<br />De valahol a remény azt súgja látlak még"</i>- énekli tovább a dalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /><i>"Hát megyek a Vénusz fénye után<br />És megyek a tévedéseim országútján<br />Mentség nincsen rá<br />Érj hozzám"- </i>itt már rám néz, egyenesen a szemeimbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"A szerelem vándora lettem már<br />Ki soha nem ér oda, aki rossz bolygón jár<br />És csak téged vár<br />Érj hozzám<br />Érj hozzám<br />Óóó"-</i>folytatja még mindig engem bámulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután befejezte a dalt, leteszi a gitárt az ágyra és rám pillant.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Imádtam-mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudod, olyan megfejthetetlen vagy számomra-rázza meg a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egyik pillanatban meg csókolsz. Másikban elküldesz. Egyik pillanatban azt látom rajta, hogy odáig vagy értem.-magyarázza.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát..ilyen vagyok-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden okkal történik, talán az is, hogy találkoztunk. Próbállak megfejteni de egyáltalán nem könnyíted meg a dolgomat-mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hidd el, majd ha jobban megismersz tudni fogod miért vagyok ilyen-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Talán.-mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Úgy nézel ki mint egy angyal-szólal meg hirtelen. Rá pillantok és észre veszem, hogy a az arcomat tanulmányozza.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Korántsem vagyok az-mosolygok. Hirtelen megcsörren a telefonja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bocs-mondja meg felveszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mondjad- szól bele.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most?Nem érek rá-mondja Miki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Muszáj? Jó megyek, szia-mondja majd leteszi a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne haragudj, csak a fiúk voltak. Betettek egy plusz próbát, és mennem kell-néz rám kis kutya szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi baj, kikísérlek-ugrok fel az ágyról. Lerohanunk az emeletről. Fel kapja a kabátját és a cipőjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Örülök, hogy belepillanthattam, az életedbe-mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Attól még nem ismersz-mondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Előbb-utóbb az is sikerülni fog, bármennyire nem akarok-mosolyog majd nyom egy puszit az arcomra és kilép az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyot sóhajtva dőlők le a kanapéra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A plafont kezdem el bámulni. Miért van az, hogy ilyen rendes? Ha bunkó lenne nem tetszene ennyire. </div>
<div style="text-align: justify;">
De így. Nem tudom ebből mi lesz. Jó nem fog kisülni az tuti, de meg akarom ismerni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tehetek róla, sódór az ár és egyre jobban elmerülök a vízben. Érzem nincs kiút. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-8248748503352518212013-10-31T15:40:00.001-07:002013-10-31T15:52:21.774-07:00Chapter 2: Feel The Rhythm<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Hihetetlenek vagytok.
Még csak a prológus és az első fejezet van fent de már van 10 rendszeres
olvasom. Köszönöm, sokat jelent. És itt is lenne a következő fejezet,
lehet hogy túl hamar hoztam, de azért remélem nem nagy gond. Jó
olvasást, várom a kommenteket, rendszeres feliratkozokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Cassie.<br />
<br />
<br />
_____________________________________________________________________<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><i> Feel The Rhythm- Érezd A Ritmust </i></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-fUVxOJrc-DE/UnLa92pfy3I/AAAAAAAACU0/3XJhu_eke-s/s1600/2012-Dream-Out-Loud-Photoshoot-selena-gomez-28651216-1707-2560.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-fUVxOJrc-DE/UnLa92pfy3I/AAAAAAAACU0/3XJhu_eke-s/s320/2012-Dream-Out-Loud-Photoshoot-selena-gomez-28651216-1707-2560.jpg" width="212" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- A szokásos lesz-mondom a számomra már jól ismert pultosnak a helyi kávézóban.<br />
-Adom, elvitelre?-kérdi<br />
-Nem, itt fogyasztom-mosolygok rá. Majd a kezembe nyom egy pohár kávét, kifizetem és leülök egy üres asztalhoz.<br />
Újabb nap, újabb kihívások. Elég nehéz úgy dolgozni, hogy tudod, bármikor belefuthatsz az exedbe akit a pokolra kívánsz. Bár sose gondoltam volna, hogy valaha tudok majd így embert utálni mint őt. De a dolgok változnak amikor a saját lábadra állsz és belekerülsz egy olyan világba amit úgy hívnak "valóság". Amikor megismersz olyan embereket, akiktől gyermek korodban a szüleid annyira óvtak. <br />
Igazából még csak most értettem meg, hogy apa miért óvott mindig is annyira engem. A legtöbb szülő sosem akarja, hogy a gyermekét bántsák, vagy csalódást okozzanak neki. Apa is pontosan ugyan ilyen volt velem, mindig is. Féltet, mindentől és mindenkitől. Tisztán emlékszem a napra amikor elhagytam Magyarországot. Azt mondta, hogy: "- Bár fájó szívvel de elengedd, mert tudja hogy a saját utamat kell járnom. És bármi is lesz ő büszke lesz rám, és tudja, hogy meg fogom állni a helyemet a nagy világban".<br />
Hát hogyne. Csak ez egyáltalán nem így történt. Nem álltam meg a helyemet. Csak mindent sikerült elcsesznem. Gondolkodtam már rajta, hogy felmondok a munkahelyemen, de ezzel csal csalódást okoznék apának és a kis-csipet csapatomnak is. Nem fogok felmondani, csak Chris miatt, bár lehet jó ötlet lenne, legalább nem látnám őt minden egyes nap. Apának nem mondtam el a igazi okát, annak, hogy miért szakítottam Chirssel. Bár csak párszor találkozott vele, de tudom, hogy kedvelte őt.<br />
Egy aranyos, kedves és ártatlan srácnak ismerte meg. Miközben ezek a tulajdonságok korántsem valltak rá. Csak álca volt az egész, egy jelmez melybe kapaszkodhattam, ha valami gond volt.<br />
De azt mondják: egyszer vagy utóbb minden kiderül. És milyen igaz.<br />
Így úgy döntöttem inkább nem mondom el apának, hogy a drága kislánya egy rohadt bűnözőbe szeretett bele. Anyát már 10 éves korom óta nem láttam. Apával se sokat beszéltünk róla. Tudom, hogy nagyon fájó pont neki. Anya óta egy nővel sem randizott, vagy járt volna. Elmondása szerint, az életében csak két nő férhet bele és az a két lánya. Én és a kishúgom. Bár nekem mindig is hiányzott egy anya. De hál istennek apához mindig fordulhattam.<br />
Gondolataimból legjobb barátnőm, Destiny szakított ki.<br />
-Bocs, hogy késtem-pattan le a a velem szemben lévő székre.<br />
-Semmi gond. Mi a helyzet?-kérdem vigyorogva.<br />
-Semmi sincs, veled?-kérdezi<br />
-Szokásos. Munka-munka hátán. Egy újabb táncos videóklippen kell dolgoznom-magyarázom.<br />
-Szegénykém. Tudom,hogy mennyire utálsz sztárokkal dolgozni-kortyol bele a kávéjába.<br />
-Hát eléggé, ráadásul fiú banda. Az énekessel már találkoztam,de nem valami szimpatikus. Tipikus sztárocska-mondom.<br />
-Legalább helyes?-kérdi Dest pimasz vigyorral az arcán.<br />
-Eléggé az-vágom rá.<br />
-Na de induljunk már mert elkésünk-mondom.<br />
Destiny táncosnőként dolgozik ott ahol én is.<br />
.........<br />
Kb. 10 perc alatt beértünk a munkahelyre.<br />
-Ma buli?-kérdi Dest felont szemöldökkel miután beértünk az épületbe.<br />
-Nem sok kedvem van hozzá.<br />
-Honey, ne csináld már. Jót bulizunk este és kész. Na akkor munka után az épület előtt sziia-mosolyog majd már itt sincs. Fejemet megrázva lépek be az öltözőbe. Gyorsan átöltözök és elindulok a táncterem felé, ahol már biztosan a három "jó madár" vár rám.<br />
-Sziasztok-mondom .<br />
-Szia-mondják egyszerre mire odalépek eléjük.<br />
-Honey Smith vagyok, a koreográfus-nézek rájuk.<br />
-Szia, Dani vagyok és ő itt Boti-mondja az egyik srác<br />
-Mi pedig már találkoztunk-mosolyog a harmadik srác.<br />
-Igen. Akkor meg mutatnám nektek a táncot jó?-kérdem felvont szemöldökkel.<br />
Aprót bólintanak majd beteszem a CD-t a lejátszóba mire elindul a zene.<br />
Belekezdek a táncba......<br />
....<br />
-Mit szóltok?-kérdem mire vége a dalnak.<br />
-Nekem bejön-mondja egyből Mayke.<br />
-Nekem is tetszik-mondja Dani mire Boti csak bólogat.<br />
-Figyelj. Úgy beszéltük, hogy mi nem táncolnánk, mert nem annyira az erősségünk a tánc-magyaráz Botond.<br />
-Okés. Akkor neked kéne betanítani a táncot, jól mondom?-nézem Mikire.<br />
-Igen-bólogat.<br />
-Tök jó, hogy meg tudtok beszélni. Szerintim mi ide már nem is kellünk, lelépnénk mer még ezer dolgunk van-hadar Dani majd ott sincsenek.<br />
-Szóval...-kezdek bele.<br />
-Rendelkezel valami táncos múlttal?-kérdem.<br />
-Nem igazán..kezdjük ott hogy nem is tudok táncolni-mondja<br />
-Hát ez szuper. Nem lesz könnyű dolgom-mondom majd a lejátszóhoz lépek és elindítom újra a zenét.<br />
-Állj oda és próbálj utánozni-mondom mire azt teszi amit mondok.<br />
Elkezdem neki mutatni lassan a lépéseket, de nem igazán megy.<br />
-Ez így nem jó-nézek rá.<br />
-Gyere ide-mondom.<br />
-Állj ide mögém-magyarázok mire ott terem mögöttem.<br />
-Mit csináljak?-néz bele a tükörbe így pontosan jól látja az arcomat.<br />
-Fogd meg a derekam. Érezd a ritmust, hagyd hogy a zene irányítson csak ne gondolkozz. Felejts el mindent. Itt most csak te,én meg a zene vagyunk-nézek bele a tükörbe.<br />
Kezeit lassan a derekamra teszi és lassan kezdünk el mozogni.<br />
-Alakul-mosolygok majd mutatom a következő lépést.<br />
................<br />
-Hihetetlen, hogy újra elrángattál bulizni, miközben semmi kedvem sincs hozzá-nézek Destinyre.<br />
A szórakozó klub előtt várakozunk. Pár perc múlva sikeresen bejutunk az emberekkel teli helyre.<br />
A bár pult felé veszem az irányt mire Dest, közli velem, hogy elmegy táncolni.<br />
Szuper. Leülök az egyik székre és kérek egy pohár whiskey-t.<br />
Gyorsan lehúzom, majd a tánc parkett felé pillantok.<br />
Felállok és elindulok táncolni.<br />
Érzem hogy a zene újra és újra felém kerekedik és egyszerűen nem tudok gondolkozni.<br />
A tömeg közepén állok. Fogalmam sincs kik ezek az emberek, nem is érdekel.<br />
Azt se tudom Destiny, merre van csak táncolok és táncolok, míg sikeresen meg nem feledkezem a külvilágról.<br />
Emberek táncolnak körülöttem. A nagy tömegben szinte már levegőt sem kapok.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-NyYHbx_i9p0/UnLcCTpUYvI/AAAAAAAACVA/A0QSTYMhg0I/s1600/tumblr_ma1xe29HMA1rr1vv7o1_500_large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="135" src="http://2.bp.blogspot.com/-NyYHbx_i9p0/UnLcCTpUYvI/AAAAAAAACVA/A0QSTYMhg0I/s320/tumblr_ma1xe29HMA1rr1vv7o1_500_large.gif" width="320" /></a></div>
Érzem, hogy testem köré egy kar fonódik.Lassan megfordulok, mire egy ismerős arcot pillantok meg.<br />
-Ezt meg mire véljem?-kérdem felvont szemöldökkel.<br />
-Te mondta, hogy ne gondolkozzak-mosolyog.<br />
Igaza van. Ma este megfeledkezem mindenről.<br />
Nem érdekel se Christopher se senki körülöttem. Elegem van, hogy mindenkinek meg akarok felelni.<br />
Egyszer mindenki felnő és követ el hibákat. Egy hibát az ember kétszer nem követ el, hanem vagy ötször-hatszor elköveti ugyanazt a hibát, mire tanul belőle. El fogom követni újra azt a hibát, hogy elfeledkezem arról ki voltam otthon, Magyarországon. Elfeledkezem arról, milyennek látnak mások. Nem fogom tovább játszani a jó kislány szerepet. Nem vagyok jó.<br />
Hagyom hogy a zene sodorjon minket és a karjai végig a csípőmön pihenjenek.<br />
A dal végén meg fordulok és lassan ajkait ajkaimra nyomja. Hihetetlen érzés őt megcsókolni.<br />
Biztos vagyok benne, hogy helytelenül cselekszem. Nem tudom miért de a veszély és a rossz mindig vonzótt, vagy talán Mayke nem is olyan rossz fiú, hiszen nem is ismerem őt. Ahogyan ő se engem. Nem tudja az érzéseimet, hogy miken mentem keresztül, hogy milyen voltam régen és hogy most milyen vagyok.<br />
De egyet tudok: muszáj lesz őt megismernem. Nem tehetek róla, még csak két napja ismerem, de jobban vágyok most rá mint bármi másra.</div>
</div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-63924943068937124682013-10-30T09:22:00.001-07:002013-10-31T15:52:35.494-07:00Chapter 1: I Hate My Life. I Need The Change<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Hát itt is lenne az első fejezet. Várom a véleményetek. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok a történetről. Jó olvasást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Üdv, Cassie.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-yj9mR_oDi6A/UnEx09zYlGI/AAAAAAAACRY/h6OVdzRI8Nk/s1600/page.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-yj9mR_oDi6A/UnEx09zYlGI/AAAAAAAACRY/h6OVdzRI8Nk/s320/page.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=Qbu_UBTq5kQ">Everybody Knows </a></td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Őszi leveleken lépkedve indulok el a munkahelyemre. Ősz van. Hűvös szél fúj így melegen öltözöm fel.<br />
A munkahelyre általában gyalog megyek, mivel kb. 10 perc lakok az épülettől.<br />
Befordulok a már számomra jól ismert utcára, majd megpillantom az az épületet ahol a legtöbb napjaimat töltöm. Rápillantok az órámra. Gyorsan belépek az épületbe. És egy szó nélkül az öltöző felé veszem az irányt. Van 2 percem, hogy átöltözzek. Ledobom a sport táskámat és előveszek egy atlétát és egy nadrágot.<br />
Gyorsan át is öltöztem majd a hajamat felkötöm. És sietve elindulok a táncterem felé. Ahol már a táncosaim várnak.<br />
-Sziasztok. Bocsi a késésért-mondom miután beéek a terembe.<br />
-Szia-köszönnek egyszerre. Imádom az én kis csapatomat. A legtöbbjük már elmúlt 18 éves, de van köztük még fiatalabb táncos. 15-16 évesek is. De egytől egyik mindegyikőjüket imádom. És sokat köszönhetek nekik. Ők mindig itt voltak nekem, bármi is történt.<br />
-Akkor mindenki készen áll?-kérdem mosolyogva majd beteszem a CD-t a lejátszóba.<br />
-Még szép-szólal meg az egyik táncos, Clarie.<br />
Mosolyra húzom a számat és elindítom a dalt.<br />
-1,2,3 és -állok be a tükör elé és számolok vissza majd mindenki elkezdi a koreográfiát.<br />
-Taylor Swift I Knew You Were Trouble című dala egy igazán remek dal. Így nem volt nehéz összeraknom a koreográfiát. Amikor mindenki velem együtt táncol, hihetetlen érzés. Rájuk nézni és tudni, hogy mindent én tanítottam nekik. Kezdve az alap lépésektől. És most hová jutottak el. Hová jutottam el.<br />
Már több sztárnak is csináltam a videóklippjéhez koreográfiát. Ez az életem. Legalább ennyi jó dolog van benne, hogy azt csinálhatom ami az álmom volt.<br />
Még vagy párszor elpróbáltuk, a táncot de minden simán ment.<br />
-Okés, mára ennyi lenne, skacok. -állítom le és nézek rájuk.<br />
Aprót bólintanak majd szedik a sátorfájukat és elhagyják a termet. Így egyedül maradok.<br />
Rápillantok a CD-lejátszóra és elindítom a zenét. Ismét Taylor dala indul el. Átviszem a következő dalra.<br />
Ismerős dallamokat hallok. Justin Tavella- Everybody Knows című dalát hallom.<br />
Pár másodperc múlva, felállok és a tükörhöz lépek. Belenézek és lassan belekezdek egy koreográfiába.<br />
Most minden magától jön. Csak hagyom hogy a ritmus végleg átvegye a testem felett az irányitást.<br />
Érzem, hogy végleg el fogom veszteni a fejemet. A zene újra és újra megőrjít.<br />
Majd belenézek újra a tükörbe és hirtelen a háttérben megpillantok egy számomra ismeretlen fiút. Aki az ajtóban áll és engem bámul. Gyorsan kikapcsolom a lejátszót és kérdőn pillantok rá.<br />
-Szia-jön be a terembe.<br />
-Szia, te ki vagy?-kérdem felvont szemöldökkel.<br />
-A nevem, Mykee. Igaz te csinálod majd az új videóklipphez a táncot?-kérdezi felvont szemöldökkel.<br />
-Te vagy az MDC énekese?-kérdem felvont szemöldökkel.<br />
- Igen. Mi a neved?-kérdi<br />
-Honey, Honey Smith-mosolygok.<br />
-Szóval, akkor te csinálod a táncot?-kérdezi<br />
-Igen.-mosolygok<br />
-Az előbb látottak alapján, a legjobb embert választottuk-mondja.<br />
-Hát..ezt jó hallani. Nagyjából már tudom, hogy mi lesz a koreográfia, szóval holnap 9-re betudtok jönni-kérdem.<br />
-Megoldható.-mosolyog.<br />
-Ne nézz így rám.<br />
-Hogy?-kérdezi<br />
-Hát így. Valamit jobb ha tudsz. Nem fogok elájulni tőled, azért mert híres vagy, oké?-magyarázok.<br />
-Valaki nagyon csípős kedvébe van. Semmi ilyenről nincs szó-mondja majd elindul az ajtó felé.<br />
-Még-pillant vissza rám és végleg elhagyja a termet.<br />
Mit képzel ez magáról. Milyen jó. Most dolgozhatok még egy beképzelt sztárocskával. És ki tudja a banda többi tagja milyen. Gondolkodásomból Chris jelenléte szakít ki.<br />
-Már csak te hiányoztál-mondom halkan de biztos vagyok benne hogy tökéletesen értette, hogy mit mondtam.<br />
Chirs a szemével végig mér. Mindig ezt csinálja. Nem fogja fel, hogy vége van. Mindennek.<br />
-Azt hiszem megyek-mondom és felkapom a lejátszót majd elindulok kifelé.<br />
Elmegyek Chris mellett de nem úszom meg megjegyzés nélkül.<br />
-Még mindig próbálod túl tenni magad rajtam?-mondja mire visszafordulok és felvont szemöldökkel nézek rá.<br />
-Most komolyan? Örülök, hogy megszabadultam tőled. Te vagy a legnagyobb hiba amit az életemben elkövettem-mondom.<br />
-Szerintem még mindig szeretsz-mondja.<br />
Megforgatom a szemeit és elindulok az ajtó felé. Még hallom amint azt mondja hogy:<br />
-Még magadnak is hazudsz.<br />
......<br />
'Órákkal később':<br />
Munka után gyorsan átöltöztem és elindultam hazafelé.<br />
Otthon ledobom a kulcsot a cipős szekrényre. Leveszem a cipőmet és felakasztom a fogasra a kabátomat meg a sálamat. A táskámat ledobom a kanapéra majd a konyhába indulok.<br />
Gyorsan összedobok valami kaját. Majd miután kész el is fogyasztom.<br />
Felmegyek a szobámba és ledőlők az ágyra. Minden napom így telik. Elég unalmas de ez van.<br />
Megcsörren a telefonom majd lassan ki veszem a telefonomból. Mosolyogva veszem fel a telefont, mivel ismerős telefonszámot pillantok meg a képernyőm. Apa.<br />
-Szia apu- ülök fel az ágyon.<br />
-Szia kincsem. Mi a helyzet?-kérdi a vonal túlsó végén.<br />
-Nincs semmi különös. Jól vagytok?-kérdem.<br />
-Meg vagyunk. És te drágám?-kérdi.<br />
-Meg vagyok. Munkával minden rendben? Ugye tudod, hogy ha szólsz akkor küldök pénzt haza-mondom.<br />
-Honey, ne aggódj jól meg vagyunk. Jó itt Pesten. -hallom.<br />
-Örülök. Leila jól van?-kérdem<br />
-Igen, nagyon jól van.<br />
-Honey, le kell tennem a telefont, mert épp vacsorát készítek de örültem, hogy hallom a hangod.-mondja apu.<br />
-Rendben, főzzél csak. Én is örültem szia-mondom majd leteszem a telefont.<br />
Ledobom a készüléket az éjjeli szekrényemre, ahol rápillantok egy képre.<br />
Ez a kép mindig megmosolyogtat. A Magyarországon eltelt időkre emlékeztet. Bár az ország sosem lesz a szívem csücske. De ott van ez a két ember akikért az életemet is odaadnám, ha kellene.<br />
Az édesapám, aki mindig sokat dolgozott, azért, hogy meglegyen mindenünk.<br />
És ott van az én csodás kishúgom is. Aki a világ legédesebb húga. Leila.<br />
Hirtelen felállok és elindulok a fürdőbe. Mivel már este van és fáradt vagyok gyorsa lezuhanyzok és<br />
ledőlők az ágyra. <br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1978512892179390393.post-21903777195741714392013-10-25T08:49:00.000-07:002013-10-25T08:49:15.744-07:00Prologue<div style="text-align: justify;">
Sziasztok. Igen, igen megint egy új blog. Már biztosan unjátok. De ez most nem One Direction vagy Justin Bieber blog. Remélem, hogy tetszeni fog nektek a blog és várom a kommenteket, pipákat és a rendszeres olvasókat.Remélem kapok pár véleményt. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-adqAKUsOTYo/Umo5Z-QiF_I/AAAAAAAACQ4/HdDQdJtl50Y/s1600/tumblr_mjt3ahrHUT1rgiyvso1_500_large.gif" imageanchor="1"><img border="0" height="160" src="http://2.bp.blogspot.com/-adqAKUsOTYo/Umo5Z-QiF_I/AAAAAAAACQ4/HdDQdJtl50Y/s400/tumblr_mjt3ahrHUT1rgiyvso1_500_large.gif" width="400" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>" Amikor ránézel egy emberre, akárkire, jusson eszedbe, hogy mindenkinek
megvan a maga története. Mindenki keresztülment valamin, ami
megváltoztatta."</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mindig lesz egy pont, amikor rájössz, hogy mindeddig egy hazugságban éltél. Mindig lesz egy pont amikor rájössz, hogy a való élet nem mindig a legjobb. Mindig lesz egy pont, amikor azt hiszed ennél rosszabb már nem lehet. Mindig lesz egy pont, amikor csak magadra számíthatsz. Mindig lesz egy pont, amikor megpróbálsz erősnek maradni. És majd egyszer lesz egy pont az életedben, amikor rájössz, hogy megváltoztál, hogy talán most a helyes utat választottad, mert nem tudsz a jelenre úgy koncentrálni, ha még a múlton rágódsz. Azt mondják minden okkal történik. Talán így is van. Talán minden rossz azért történt, mert megérdemeltem volna? Nem tudom. Szörnyű dolog, amikor az ember mindent megpróbál azért, hogy boldog legyen, mégsem sikerül neki semmi. Amikor azt hiszed, hogy végre megtaláltad az a fiút akivel boldog lehetsz, aki mosolyt csal az arcodra, de végül rájössz, hogy akit megismertél az csak egy hazugság volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Amikor megismered az igazi énjét, megkérdezed magadtól: 'Ki ez a fiú?' Majd lassan rájössz, hogy az a fiú akibe beleszerettél, az csak egy oltári nagy hazugság volt. Amikor megismered az igazi énjét, lassan kiábrándulsz belőle. Mert a fejedben egy tökéletes kép van róla. Igen mint az igazi tündérmesékbe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A teremben üvölt Taylor Swift- I Knew You Were Toruble című dala. Hagyom, hogy a zene átjárja a testem, és a ritmus átvegye az irányítást a testem felett. Tudjátok amikor táncolok, mindent elfelejtek. Legalább abban 3-4 percben nincs semmi baj, semmi rossz. Csak a zene, a tánc és én. Minden erről szól.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mert azt lehet mondani, hogy ez az életem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Honey Smith, csak egy 19 éves lány. Ki egész életét a táncnak szentelte és sosem gondolta, hogy egyszer majd távol kerül az otthonától. London, egy érdekes város. Mennyi érdekességet tartogathat egy ember számára, igaz? Honey, ki félig magyar-félig angol származású. Egy éve hagyta el Magyarországot,ott hagyva édesapját és kishúgát. Így most Londonban tengeti mindennapjait. Édesanyjával 13 éves kora óta nem találkozott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Szerelem? Elég fájdalmas dolog, főleg Honey szemében. Amikor azt hiszed, hogy minden tökéletes és Happy-End lesz a vége, majd rájössz, hogy a fiúban egy ördög bújt el, angyali jelmezben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Christopher,egy koreográfus ki eleinte ártatlan és jófiút játszott Honey szemében. Úgy szokták, mondani, hogy előbb vagy utóbb minden ki derül? És ez milyen igaz. Christopher, valódi énje nem igazán mondható, ártatlannak. Drogok, alkohol, lopások, helytelen út? Igen, ez jellemezni a fiút. Bár elég jól titkolta valódi énjét a lány elől. De minden kiderült.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
De mi van ha egyszer jön egy fiú, ki tényleg más. De te nem tudsz megbízni benne, hisz már annyi fájdalmat okoztak neked. De mi van ha ez a fiú valóban a szőke herceg lehet? Mint a tündérmesékben? És te mégis elszalasztod a lehetőséget, csak már előtte bántottak téged? Őrültség lenne.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mi van ha jön egy magyar fiú, ki teljes szívéből tud szeretni? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>" Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod,
hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem
büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem
élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz."</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Rosettehttp://www.blogger.com/profile/09303208698435937311noreply@blogger.com0